Szerintem nincs olyan, hogy főzőbor, mégis vettem. Óriási öngól a magyar borászatnak hiperekben pillés bort árulni, mégis vettem. Ami kiderült: lehet iható bort venni ennyiért, de néha a borász sem tartja be szabályt, hogy rossz bort ne adjon főzésre.
Skizofrén kezdettel vetettem bele magam ebbe a kalandba: önellentmondások marcangoltak, de annyira elkapott az ezer alatti borok vásárlásának láza, hogy nem bírtam ellenállni Don Simon főzőborainak. Az egyik ellentmondás az lévén, amit régóta vallok, hogy nincsenek olyan kategóriák, hogy fröccsbor vagy főzőbor. Illetve, úgy nincsenek, ahogy ezt nagyközönségileg szokás érteni, azazhogy a jó-rossz minőségi hierarchiában alantasabb helyen állók volnának ezek.
Azt elfogadom azonban, hogy más minőségükben lehetnek olyan borok, melyek alkalmasabbak fröccsözésre, vagy főzésre, valamely kritérium alapján, savszerkezet, aromavilág, cukorszint alapján. De tartom magam ahhoz, hogy rossz borral, amit nem innék meg, nem főzöm, abból fröccsöt nem iszom. Ezért zavart kissé a Simon borokon látható felirat: Chef.
A másik ellentmondás a pillepalack. Milyen dolog már kétliteres, pillepalackos kiszerelésű bort venni hiperben? Szembe kellene köpnöm magam. Másrészt azonban, ez a pille nem az a pille, ízlésesen kivitelezett csomagolás, amit műanyag palackból ki lehet hozni, azt kihozták. Jól megoldott címke, és persze a név, amelyben alapvetően bízik az ember. Don Simon (József) a magyar borászat egyik legszórakoztatóbb arca, írtunk már róla, vendéglátása feledhetetlen, nagy és régi képviselője a ?jó borok jó áron? mozgalomnak.
Márpedig ez a két bor (fehér és vörös) igencsak jó áron kacsingat rám a polcról már egy ideje ? literenként úgy 450 Ft olyan lélektani határ, melyet eddig csak kimérten, pincénél tudtam elérni, kénytelen voltam kipróbálni. Előre mondom: 50%-os siker volt.
Chef fehér
Eredetileg királyleányka volna, sajnos azonban királykisasszonynak sem merném már nevezni, még a királyvénasszony is enyhe eufemizmus volna. A színe már eleve ijesztően törött, barnás-fáradt árnyalatokkal. Az oxidáció nem a nemes arcát mutatja benne, a diós-reszelt almás vonal már csak leányálom itt, inkább zavaró tespedtség és kis büdösség jön át.
Savból sincs sok, bár éppen ez érződik legjobban, olyan gyenge a többi, test nuku, alkohol pláne ? bár ez a 11,5% direkt van. Inni nem lehet, főzni nem látom értelmét, nincs olyan tulajdonsága, amiért főznék vele.
Eléggé kiábrándító, csalódottan tekerem a vörös kupakját.
Chef vörös
Ez a felirat szerint syrah és kékportugál keveréke, szintén alacsonyra belőtt, 12-es alkohollal. Hmmm! Gyümölcsös zamatok! Némi fűszer. Alapvetően újboros, friss illatok. Kis meggy, kis szilva, némi bors és karácsonyi fűszer. Szájban karcsú test, kicsit nyers tanninok ? ebből nem sok, elfogadható savszerkezet.
Asztali bor kategória, de korántsem rossz, találtam már ehhez nem mérhető gyatra borokat üvegbe palackozva bőven ezer forint fölött. Simán iható, kerti parti kellék.
A sava borsa: gasztróba szánt borok ezek, érdemes lenne odafigyelni arra, hogy a fehérnél a reduktív zamatok és frissesség megmaradjon. A vöröset érdemes lehet siserehadak és nagyobb vendéglátás alkalmára bespejzolni, egy pincepörkölthöz pl. tökéletesen dukál.
Egy kis érdekesség: más is észrevette a borokban a pénztárcát illetően rejtőző lehetőségeket, és itallapon szerepelteti őket decinként 150 forintért?
