Sok pusztító időszak volt a magyar bor és borászat történetében, de a kilencvenes évek után úgy tűnt, hogy valami elkezdődik. Aztán ellaposodott a felívelő görbe, most meg egyenesen lefelé tart. Miért, és milyen kiút lehet? Tompa Imre borújságíróval beszélgettünk.
Tompa Imre egyike volt annak a pár újságírónak, akik a rendszerváltás után elkezdtek borokkal foglalkozni. Több generáció olvasta a Figyelőben megjelent izgamas cikkeit, műfajteremtő borleírásait, melyekkel olyan marketingtevékenységet végzett, amit azóta is nehezen ugrott meg (ha egyáltalán) a hazai bormarketing. (Dislaimer: Imrével együtt alapítottuk az akkor még kizárólag borokra koncentráló Borravalót, 2007-ben.)
Végigéltük a kétezres évek óvatos, majd egyre bátrabb próbálkozásait, aztán azt is, amikor mindannyian elhittük, hogy tényleg beindult a magyar bor. Most azonban Imre is kevésbé optimista, és annak ellenére, hogy lát nagyon jó lehetőségeket és kiugrási pontokat, azt mondja: Magyarország a Gulyás-szigetcsoport, ahol a vízió hiánya és az identitásválság ahhoz vezet, hogy nem tudunk egységes borstratégiát kialakítani. Érdemes meghallgatni!
