Szerintem lényegében igaz a cím, nem emlékszem ugyanis arra, hogy valaha célzottan egy sörfesztiválra mentem volna. Még egy németországi cserediák program keretében az ottani osztály elvitt minket egy tipikus, sátras helyi sörfesztre, de onnan inkább gyorsan kimenekültem, itthon meg csak azon voltam, amin a Főzdefeszt a Street Food-dal van összekötve és könnyen kitalálhatjátok, hogy ott mit ittam. Bort, persze.
Na de most, itt volt a Corvin Szezonnyitó Sörfesztivál, melyre csakis azért mentem, hogy megkóstoljak pár sört, felfedezzek főzdéket, felkutassak későbbi témákat. A vasárnap délután pont jónak tűnt, hogy egyedül, jegyzetfüzettel és tollal felszerelkezve tegyek pár kört a standoknál és mindenkit megkérjek, hogy meséljen nekem a kihozott sörökről, meg magukról. Ha azt hittem, hogy a borászok általában nyitottak és jófejek ? amúgy nagyrészt így van, szerencsére – akkor ebben a közegben ez hatványozottan igaz. A legtöbben nagyon segítőkészek voltak, kaptam kóstolót, hogy több mindent meg tudjak nézni, elmondták, hogy mit és hol kéne még innom, úgyhogy összességében még egy pozitív élmény kipipálva.
És akkor nézzük, mi ízlett, és mi kevésbé:
A Bigfoot Sörfőzde készítette a Gellért Söröző Giorgio Sagredo nevű, felsőerjesztésű szűrt világos ale sörét. Náluk kezdtem, szóval pont jó volt ez az alap, jól iható sör, kis füstösséggel, citrusossággal. Alig volt benne kesernye, viszont egy barackos-mézes íz könnyeddé és behízelgővé tette. Friss, bármikor lehet inni, nem keresnék benne nagy mélységeket, de nem is kell.
Nyilván azonnal meg kellett állnom, ahogy megláttam a Neked csak Dezső! feliratot, ahol először is az őrületes névre kértem magyarázatot. A srácok egy kolbászozót szerettek volna nyitni, de ?hála? a bürokráciának, most még csak a sörözőig jutottak, innen a Tanú c. filmre utaló név – így már érthető és igazából teljesen logikus is. Magyar és cseh sörök vannak náluk 8 csapon, plusz az üvegesek. Szerintem hamarosan úgyis elmegyek hozzájuk körülnézni, és akkor majd felderítem, hogy jó lesz-e sörös törzshelynek, mindenesetre a srácok jófejek, viccesek, ami kezdésnek nem rossz.
Mivel úgyis meg akartam kóstolni Pein Ádámék Schatziját, ami múltkor kimaradt a Monyo Cafénál tett látogatásomkor, ebből kértem. Hibrid erjesztésű bajor búza, 6,1% alkohollal. Nagyon tetszett a frissítő citrus, a tipikus szegfűszeges-banános jegyek szinte tankönyviek benne, kis gyanta, némi viaszosság. Nincs benne semmi túlzó kesernye, szép a fűszeresség. Az előzőhöz képest rétegzettebb, ugyanúgy jól iható, de több a tartalom, nagyobb a test. Nagyon szép tiszta, igazán tetszett.
Na, még egyet itt. A Csupor Márton főzte Bunny Hop, a leírás szerint Single Hop Citra APA. Nagyon-nagyon citromos, szinte lime, mellette kis cukorkás érzet, barackkonzerv. Pici kávés, dohányos, karamellás aroma jön később. Frissítő az egész, jó inni. Több benne a keserűség, mint a Schatziban volt, épp a határán annak, ami most még nem zavart.
A RothBeer Breweryvel egy nagyobb boros rendezvényen már találkoztam egy hónapja, csak akkor sajnos nem volt sok időm, hogy rendesen odafigyeljek az oda kivitt sörökre. Azért a Távoli Galaxist, a Pyromaniat ? aminek nagyon tetszett a füstössége – a Bakancslistából az Amarillót és ha jól emlékszem a Cascade-ot megkóstoltam akkor. Ide a Corvin Sörfesztiválra kihozták a Bakancslista Amarillo IPA-t, így volt lehetőségem kicsit jobban megnézni.
Világos felsőerjesztésű amerikai IPA, Amarillo komlóval, 6,5 % alkohollal. Borostyán szín, pörkölt aroma, mogyoró, karamell, füst, grapefruit, kifejezett fémes-vasas íz. Krémesnek érzem, sűrű, közepes testtel. A citrusosság nagyon szépen jön illatban és ízben is, emellett viszont érezni a komlót, a lecsengésben pedig eléggé kesernyés. Nem biztos, hogy másodszorra is ezt kérném, de ez csak én vagyok, amúgy teljesen korrekt.
A Rizmajer standjánál valamiért a Konyakos-meggyes sört kértem ki, a fekete helyett. Talán azért mert még mindig eléggé szeretem a gyümölcsös söröket, pláne ha az fanyar és üdítő, mint egy meggyes vagy citromos. Alapvetően láger, meggyvelővel és konyakkal, pilseni malátával. Leginkább csak édes, jön a meggyes íz, de nem friss, inkább a befőttes. Mellette süteményes, kakaós, édesfűszerekkel, vaníliával. Rájövök, hogy ízre pont olyan, mint a meggyes-kóla. Vékony test, az alkohol csak 4,3%. Végül is könnyen meg lehet inni, hibája nincs, viszont nincs réteg, nincs izgalom, üresnek éreztem és picit mesterkéltnek az aromákat. Kár, hogy ez most nem jött be, de majd legközelebb a többit is megkóstolom.
Csíki Sör Manufaktúra
A Csíkszentsimonban tavaly novemberben újranyitott sörgyár napi 12 ezer literrel próbálja meg – egyelőre leginkább helyben ? kielégíteni a jó alapanyagokból elkészített ipari söröket keresők igényeit. Minőségi alapanyagokat, természetes összetevőket használnak, a sörök pasztörizálás nélkül kerülnek forgalomba. Nemsokára nagy bővítést terveznek, ami után már itt, Magyarországon is könnyebben hozzá lehet jutni, nemcsak fesztiválokon.
A Csíki sör 6%-os, kellemes, jól iható, kis füstösséggel, dohánnyal, citrusos frissességgel. Könnyű, de nem súlytalan, szép tiszta, kis édességgel. Teljesen jól kiválthatja az alap, magyar gyári söröket, éppen csak annyira kesernyés a végén, amennyi szerintem senkit nem zavarhat. Bármikor, bárhol meginnám.
A 2 literes kiszerelésű Székely sör szintén nem lett pasztörizálva, nagyon szép arany színe van. Először az tűnik fel, hogy mennyire könnyű a test, illatban és ízben fémesség, ha nagyon ki akarnám elemezni, akkor még füst, friss széna, kis méz és kesernye a végén, némi élesztősség. Közepesen krémes, a szénsav lehetne több, de nyilván ez a kiszerelés átka egyben. Szerintem ez is korrekt, jól iható, akinek nem elég a 0,5-ös Csíki sör, az válassza ezt.
