Megszavazta a módosított, toldozott-foldozott borreform tervet az EU parlamentje szerda délután. Nagyjából négyötödös többséget kapott a javaslat. Hogy kik jártak jól, ahhoz előbb nézzük, kik a spílerek a játékban.
Alapvetően észak-dél konfliktusról van itt szó ? mint annyi mindennél a brüsszeli egymásnak feszülésekben. Vannak tehát a bőségesen, brutálisan túltermelő déli államok, elsősorban a spanyolok, az olaszok és a franciák, és vannak az északiak, úgyis mint németek, osztrákok, mi magunk, meg a csehek-szlovákok aztán nagyjából ennyi is.
Délen ezerrel megy a túltermelés (nem mintha Magyarországon ez nem volna éppen akkora probléma) és ezt az EU azzal az okos ötlettel próbálta eddig leszerelni, hogy a szőlő kivágásáért fizettek, na meg azért, hogy a bor ne kerüljön piacra, inkább párolják ipari szesszé. Namármost, ha Brüsszel azért fizet, hogy ne dolgozzunk, ráadásul a piacot is kikapcsolja a játékból, az sehol sem kedvez a minőségnek.
A boripar gyakorlatilag kettészakadt: a tömegbor-termelők, jó sokan persze a status quo fennmaradásáért lobbiztak. A minőségi bortermelők meg igyekeztek menteni a menthetőt, és legalábbis elemeiben valami piacszerűt csinálni.
Az északiaknak az volt a fontos kérdés, hogy cukrozhatják-e a bort. Itt persze nem azt kell érteni, hogy zsákszám töltik az acéltartályokba a cukrot ész nélkül, mint egyesek. Hanem mustsűrítménnyel fokozni a cukorfokot, hogy valami emberi alkoholtartalmat azért elérjenek egy rosszabb évben is.
Ja és a célus az volna, hogy versenyképessé tegyék a bort az egyre kimagaslóbb minőséget is előállítani képes újvilággal szemben. Na nézzük mi sikerült.
Jó/rossz kompromisszumok
A két tábor természetesen elég vad kompromisszumot hozott össze:
– Tudom, hogy errefele mindenkit ez érdekel, igen, lehet továbbra is cukrozni.
– Az Európai Tanács azt javasolta, hogy 2014-től a védett területi megjelölésű borvidékek esetén legyen szabad új területeket betelepíteni. Az EP szerint ezzel csak hígulna a minőség, úgyhogy ezt elvetették: 2014-től sem szabad liberalizálni a mostani helyzetet. A nem védett területek esetében annyiban sikerült megegyezni, hogy 2012-ig eldöntik, mi legyen.
– Öt helyett három évig fizetnek még szőlő kivágási támogatást. Tehát aki ki akar vonulni az iparágból, jó ha minél előbb rászánja magát, és elkezdi forgatni a szekercét.
– A lepárlás marad, csak a túltermelés (teccenek érteni, az amikor valaki direkt szart termel ipari szesznek) megelőzésére inkább a termelés csökkentéséért fizetnek. Tehát a bort sohasem termő ültetvények továbbra is jó üzletnek tekinthetők.
– Brüsszel a bürokráciában jó igazán, naná, hogy ennek szenteltek igazán nagy teret. Hosszan foglalkozik a reform az eredetmegjelöléssel, védett eredettel, és a címkézéssel. Röviden elég annyi elég, hogy ettől nem lesz versenyképes az európai bor, de biztos, hogy ezekkel a kitételekkel sok szakértő foglalkozott Brüsszelben, nagy pénzekért. Ide másolok ez ügyben egy részletet: „helyénvaló fenntartani a különböző borkategóriák közötti megkülönböztetést és a meglévő hagyományos
kifejezések védelmének rendszerét a termék azonosítása és a fogyasztók
bizonyos lényeges információkkal történő ellátása érdekében”. Aha, ja. Értsünk má? meg kívülállóként egy amúgy teljesen világos francia boroscímkét?
– A módszertan nagyjából marad, de a srácok megegyeztek abban, hogy lesz egy nagy európai jegyzék a legális borkészítési eljárásokra. Képzeljük el, hogy a VPOP büszke legényei először betűzik ki egy keceli cudarkagyár ex-olajostartályai előtt állva, hogy malolaktikus fermentáció. Az lesz ám a csuda világ.
– A reform kezdetét 2009-re tették, tehát senki ne aggódjon, jövőre még minden marad a régiben.
Kinek jó?
Na de ki jár jól ezzel a kicsit átalakított, nagyjából fenntartott status quóval? Hát a déliek. Nagyjából azok a területek, akik eddig is lepárlásra termeltek, mert továbbra is pénzüknél maradnak. Az újonnan csatlakozott országok, és az északiak szívnak. Magyarország jelen állás szerint nettó borimportőr, és a reform nem nagyon ad esélyt arra, hogy ebből elmozduljunk. Jellemző, hogy mind a néppárti, mind a szocialista képviselők támadták a tervezetet, öröm az ürömben, hogy legalább ez összehozta a narancsosokat a vörösökkel. (Bocsánat, abból nem Sangria lesz???)
A fölöslegesen termelő területeken persze továbbra is gőzerővel folyik majd a termelés, a szőlőirtás nem ott lesz. Marketingügyben, ráadásul egységes európai bormarketing-ügyben semmiféle változás nem lesz, bár szép szándéknyilatkozatok voltak.
Köszönjük, gratulálunk!
Stevie Kraft
Korábban:
