Mi csinálsz, ha saját sört szerettél volna, és amit főzettél nem sikerült túl jól? Persze hogy nyitsz magadnak egy főzdét. A MONYO Brewing Co. valahogy így született meg és az első próbálkozások óta jegyzik őket a kézműves sörök világában.
Azért jó dolog többek között WSET tanfolyamra járni, mert megismerkedhetünk olyanokkal is, akik nemcsak a bort szeretik. Hajniról régóta tudom, hogy sört is iszik és sok történetet hallgattam meg a törzshelyéről, a MONYO Café-ról, így amikor elhatároztam, hogy belekezdek a sörös projektbe, egyértelmű volt, hogy az ő segítségére is számítok. Szerencsére nem kellett nagyon körüludvarolnom, egy „nem jössz el velem sörözi a Monyóba?” üzenet pont elég volt, hogy a kiváló szervezőkészséggel megáldott barátnőm nemcsak hogy eljött velem, de megszervezte, hogy Pein Ádám – az egyik tulajdonos – is ott legyen, aki annyi sört kóstoltatott velünk, amennyit még tényleg nem ittam egyszerre sosem.
A MONYO Café már 11 éve fut Ádámék felügyelete alatt, utána jött a Kézműves Csemege nevű sörbolt a Ráday utca elején, majd a saját főzde, Elek Zoltánnal és Németh Antallal közösen. 2014 decemberében volt az első sörbemutatójuk, úgyhogy elég újnak számítanak, ám ami a legfontosabb, ? rövid netes kutatómunka után kideríthető – hogy leginkább pozitívak a visszajelzések róluk.
Ahogy Ádám elmondta, ők a sör 2.0-ban hisznek, vagyis a jól elkészített alaptípusokban. Náluk semmi nem gyümölcsös, nincs aroma, semmi hozzáadott ez-az, csak a komlóval játszanak és kísérleteznek. Németh Antal adja a szakmát, Ádám pedig a fogyasztói szemszöget, és ez olyan jól működik együtt, hogy most már bővíteniük kell a főzdét, mert nem tudnak annyit és olyan gyorsan készíteni, hogy el ne fogyjon, ami szerintem nem rossz jel. Ja, amúgy meg pont most tart egy hajó Mexikó felé a palackjaikkal a fedélzeten…
A hibátlan minőség az a visszatérő szófordulat, ami a beszélgetés alatt a legtöbbször elhangzik. Arra törekszenek, hogy olyan, a higiéniás feltételeknek maximálisan megfelelő eszközökkel és környezetben dolgozzanak, amikkel elkerülhető a romlott, hibás sör. Amennyire az én tapasztalatlanságommal ? azért a borhibákban és azok felismerésében járatos vagyok – meg tudtam állapítani, nem is volt ilyen a kóstoltak között.
Jöjjenek is a még mindig eléggé szubjektív leírások, avagy mit érez a sörben az, aki nem ért hozzá:
Beaver Fever bécsi ászok (5,1%)
Ezt kapom először. Nincsenek benne túlzó ízek, közepesen keserű, mogyorót érzek, sósság, kis karamell, fémes lecsengés. Nagyon érezni benne a fekete kenyeret, kis vegetalitást. Visszakóstolva kávés-pörkölt jegyek. Jó kezdés volt nekem, nem túlzó, de lehetett keresgélni az aromákat és elemezni.
Bohemian Pilsner (4,7%)
Közepesen keserű, nem túl intenzív és komplex ízű, inkább az ihatóságra törekszik. Sósság, halvány füst. Idővel kéksajtos aromák és akácméz. Friss, tiszta, közepesen testes sör. Ez lehet az az alap, amiből jó sokat lehet inni.
American Beauty APA (5,6%)
Illatban az elején citusos pomelo jön, ízben is ugyanez, mellette rózsabors, bodza, barackos édesség. Friss, üde, jó ivású, a végén sem túl kesernyés. Egy kis animális beütést azért érzek, de egyáltalán nem zavaró. Majd amikor ez eltűnik, kifejezett virágmézes a lecsengés. Tetszik a könnyedség és az, hogy nem lóg ki belőle semmi. Tényleg jól lehet inni, ha csak úgy betévedek, akkor szerintem ebből kértem volna még egy pohárral.
Flying Rabbit AIPA (6,5%)
Citrusos illat, alma, karamell, pörkölt jegyek, köményes fűszeresség, rozskenyér, kevés gyanta. Nem túl behízelgő, inkább szikár, dohányos kesernyével. Tartós hab. Ahogy áll, még jobban előjönnek a keserű ízek. Határozott és karakteres, kis alkoholos melegséggel. Ahhoz hogy ezt megszeressem, nem árt még fejlődnöm.
Invisible Bikini Porter (5,5%)
Pörkölt kávés aromák, karamell, medvecukor, csokoládés-mogyorós ízek. Lágy az egész, az aromák, a textúra, hosszan tart az aromák lecsengése. Édes, behízelgő stílus, kevés szénsav, szinte nem is érezni benne kesernyét. Annak ellenére, hogy nekem a frissebb vonal jobban bejön, ez nagyon tiszta és nagyon szerethető. (Hajni kedvence, lehet így kérni a pultnál.)
Brewsk Willis Imperial American Brown Ale (7,7%)
Szikárabb és határozottabb sör ez, mint a porter. Fekete kenyér, égetett cukor, kávé, fűszerek, szinte unicumos-gyógynövényes aromákkal, fekete csokoládéval. Sűrű, testes, érezni benne az alkoholt és az én ízlésemhez képest meglehetősen keserű. Valószínűleg nem a kezdő sörfogyasztóknak való, mindazonáltal izgalmas volt kóstolni.
A legújabb termék, aminek a bemutatójáról csak pár héttel késtem le, két, hatvanperces, folyamatos komlózású sör, az egyik egy búza IPA, a másik pedig egy APA. Ennek a technikának lényege, – a neve azért sokat elárul – hogy a komlót pár percenkét folyamatosan adják a sörhöz, jelen esetben 60 percen keresztül. Innen a „shades of”-trendet meglovagoló név is, emellett ezekhez már új és tetszetősebb címke is készült, rajta egy homokórán lecsorgó komlóval.
60 Shades of Nelson Sauvin Wheat India Pale Ale (6,1%)
Új-Zélandi komlóval készült búza IPA. Vegetális, citrusos illat, ízben körte, grapefruit, széna, kis mézes lecsengés. Kis animalitást érzek benne, de nem zavarót, pici füst. Lendületes, jól iható, közepesen kesernyés csak, miközben inkább fanyar és friss ízek jönnek.
60 Shades of Ahtanum APA (5,6%)
Édes, kicsit mézes, barackos jegyekkel nyit, halványan aszalt füge, földesség. Ahogy melegszik, gyantás, karamellás aroma jön, a kezdeti gyümölcsös-behízelgő érzés eltűnik. Maradnak a földes jegyek, narancshéj. Közepesen keserű, elég karakteres és összetett.
Ha mindaz a kedvesség és segítőkészség nem lett volna elég, amiben az este folyamán részem volt, akkor jött az, hogy Ádám meghívott, hogy nézzem meg a stílusosan Kőbányán található főzdéjüket valamikor ? nyilván épp készültem a legszebb mosolyomat bevetve megkérni ? és a két 60-asból egy-egy palackot is a kezünkbe nyomott útravalónak. Szóval a második „akadályt” is jól vettem, szerintem büszke lehetek magamra, amiért sikerült magamhoz képest nagyon sok sört megkóstolni, meginni? Nem mondhatok mást, mint hogy folyt. köv.