Szezonja van neki. Magyarországon a kutya nem törődik vele, rétegprobléma mondhatni, de jelen állás szerint szezonja vagyon az spárgának. Aszparáguszra magyar! A szezon még eltart egy két hétig, aztán nuku friss spárga (legalábbis Európából nem), tessék most enni. Nem vagyunk annyira gasztroblog, de most lesz recept, mert vannak megkerülhetetlen, civilizatorikus kötelességek. A spárga tele van vitaminnal, méregtelenít meg állítólag az atom ellen is véd, de ez legyen elég a nőknek, mi a magunk részéről tisztán az élvezetekre gyúrunk?
Furcsa dolog ez, noha klimatikusan frankó spárga termőhely volnánk, de alig termelik? ott volna pedig az egész Kisalföld? Ehelyett a németek és a hollandusok viszik spárgában a prímet Európában. A világ termelése a burkusoknál, azoknál van. Emellett a kínai konyha van rágyógyulva, de az egy másik irány. Ilyen spárgaszerű zsenge tavaszi cucc volna még a medvehagyma is, de az annyira ismeretlen, hogy ajajajj, az külön cikket igényelne. (Pedig az A38-on a Sampi bizony odateszi, de bizony oda.)
A spárga neve amúgy görög közvetítéssel perzsa, és azt jelenti, hogy hajtás. Na ja tudták Xerxeszék, hogy mire kell rámenni: a friss hajtásra, arra! Szóval ilyenkor a magára valamit is adó borrajongó elcsattog a piacra (és ez hangsúlyozottan a piac, tartsuk magunkat a gasztronómia boldogabb terein bevált formákhoz ? bár a bicikli kormányára szerelt fonott kosár nem kötelező).
Tehát piac, s kiválaszt magának egy csokorral a növényből, lehetőleg annak zöld változatából. Azért abból, mert abban van egy olyan kellemes kesernye, amelyet remekül lehet párosítani a na mivel? A Sauvignon Blanc-nal, azzal!
Mink itten most csőben sütünk, ami azt jelenti, hogy klásszik sütőt használunk, csak az első Michelin-csillag megszerzése (vagy jó nekünk a „Michelin-fickó” is – copyrigt by Svejci Bicska) környékén a sütő kimondása az már olyan snassz.
Tehát zöldspárga megfog, szára alant lecsapkod, hogy ne legyen fás. A tobozszerű csúcsokra nagyon vigyázzunk, azokért történik az egész show. Aztán a spárgát spárgával (muhaha) csokrétába kötjük és irány a lobogó víz. Namost a spárga az jellemzően hosszúkás, keresztbe meg rövidkés, következésképpen nem fér bele a fazékba. A burkusoknak van persze a hosszú spárgafőző fazeka, de mi itt Közép-(Kelet)-Európában szuszakoljuk csak!
Ha már egy kicsit megereszkedett, puhult, akkor kikapjuk a vízből, eloldozzuk és belesonjuk egy kivajazott jénaiba, fejtől-lábtól. Aztán megszórjuk frissen tört (és ez utóbbi hangsúlyozott!) borssal, és annyi parmezánt, vagy romagna-t reszelünk rá, amennyit nem szégyellünk. Aztán be a sütőbe, és várakozunk. Amikor a sajt megpirult, és a jénai átlátszó falán keresztül látjuk sercegni a vajas levet, akkor kikapjuk, oda az asztalra, és hajrá. Lehet mellé rizs, vagy mogyoróhagyma, vagy ehessük csak úgy magában. A lényeg a kesernyés zsengeborsó íz, ezért volt az egész hacacáré.
Na és akkor a bor. Ami spárga esetében csak és kizárólag Sauvignon Blanc lehet! Lehet persze mással kísérletezni, de ez a bevált recept. Mi a magunk részéről a Lisicza féle 2007-es Sauvignon Blanc-t csapjuk ki az asztalra.
Namármost, a Sauvignon Blanc Bordeaux környékéről származik, ottan Sauternes-ben hozzák ki belőle a legtöbbet (de mi a magunk részéről, mint tisztes Tokaj rajongók, joggal somolyoghatunk, még a Chateu d?Yquem kapcsán is, ilyenkor tessék egy erős szamorodnira gondolni). Északabbra a Loire vidékén találta meg magát istenigazából Franciaországban: Sancerre, Pouilly Fumé. Szép ászokolt tételek, olyan savakkal, hogy hallani, ahogyan megciccen a fogzománc. Az újvilágban meg Új-Zélandon mutatja a legtöbbet, tropikus gyümölcskavalkád, meg ami kell. Pedig hogy röhögtek húszegynéhány éve azokon, akik az első szőlővesszőket odavitték az isten háta mögé.
Itt van nekünk ez a Lisicza Sándor, fiatal tehetséges borász (felettébb szikár honlappal) nagyszerű borokat készít a Mecsekalján. Merthogy ne feledjük, Pécs környéke is tud sokat, csak eddig túl közel volt hozzá Villány. Erről még sokat fogunk egyénbként írni. A borok címkéjén egy jófej róka a motívum, meg a nyomai, gusztusos grafika, eleve jó indítás. Ezért is az utalás a címben a Fürgerókalábak nevű punkzenekarra.
A bor amúgy intenzív füves illattal indít, ízében grapefruit és egres, fanyar zöldes gyümölcsök, őszibarack, és erős sav, amely szépen belésimul, nem lóg ki, de azért ott van. A fanyarság, hölgyem és uraim, arra figyelmezzenek, ezért ajánljuk most a szezonspárga mellé. Merthogy jókat együnk, és jókat igyunk, tisztán, szépen. Ez korunk kihívásaira ez egyetlen adható etikus válasz.
Korábban:
