Kedves, jól iható bor ez, valódi családi pincészettől. Kár, hogy a borral nem találkozni sűrűn, leginkább akkor, ha Erdőbényére látogat az ember.
Az Illés pince kis családi borászat, Erdőbénye központjában, a hármas kereszteződésben (Szegilong, Tolcsva és Abaújszántó felé) található pincével és földalatti kétszintes, hét ágú katakombával. Az 1998-tól működő birtoknak kb. 10 hektárja van a Mulatóhegyen, Huza-dűlőben, Lapis-dűlőben és Serfőző-dűlőben (Erdőbénye, Bodrogkisfalud, Bodrogkeresztúr, Tarcal). Hagyományos módon dolgozzák fel a termést, általában késői szüret után, az erjesztése és tárolása is tradicionális módon történik. Az egykor Rákócziak tulajdonában lévő (ahogy az egész bényei pincerendszer), majd hentesüzletként üzemelő ház borai nem kihívó külsejű, nem kimondottam marketingelt termékek, sőt, mondhatni az ember jobbára akkor találkozik csak velük, ha Bényén jár.
Pedig, aki a címkének vagy a honlapnak hisz, könnyen meglepődik, ahogy pl. én is tettem ennek a 2009-es sárgamuskotálynak a kóstolásakor, mely olyan jól sikerült, hogy a fotóra már csak az üres palack futotta. Pedig megmondta a bor nagyasszonya, Jancis Robinson, hogy fő a nyitottság és a prekoncepció nélküli közelítés a borhoz, az ember akkor sem mindig tudja levedleni előítéleteit. A bor közepesen mély, szalmaszínű, illata töltéskor azonnal érezhető, intenzív, szőlőgyümölcsös virágos, némi érlelési aromával. Ízre is kirobbanóan gyümölcsös, elsősorban itt is a csemegeszőlős ízek dominálnak, de van selyemcukorka, kis virágporosság is. Roppanó savak, néhol kicsit soknak éreztem, de nem vészes, tán ezek féken tartására hagytak benne némi cukrot, ettől kedves, jó ívású, szeretnivaló lesz ez a bor. Fogalmam sincs, mennyit kérnek érte, úgy került hozzám ez a palack, látatlanba azt mondanám rá, hogy 1500 Ft alatt van, ha nincs, ott kellene hogy legyen, így 3 csillagot érdemelne.
(A pincét meg lehet látogatni az idei Hetedhét pásztortüzeken, szeptember 24-én, Erdőbényén.)
