Komolyan ébredez a cseh boripar, ezzel szembesült Kántorbandi és Stevie Kraft a London Wine Fairen. Tudják mit jelent az, hogy Aromaticky Kruh Bilého Vína? Aromakorong fehérbor kóstolásához. Egy ilyen zseniális korongra tett szert Kraft, és most esténként (írás mellett/helyett) arra próbál rájönni, hogy a Bobulové Ovoce alcsoporton belül mi is lehet az a Lesní Jahoda (valami almaféle?). Kérem, csehül elsajátítani a bornyelvet, az már valami, magasan veri a prágai metrón megtanulható ?u koncsete proszim visztup a nasztup dvzsrezsese na vihraji, przsistyí sztanyice namesztyí míru? mantrát.
Amikor valaki felhozza egy társaságban a cseh bor problematikáját, ne tessenek értetlenül nézni: volt az, mindig is, csak kevésbé imázsformáló elem, mint Pilzen, Prága, Velkopopovice, vagy Ceske Budejovice söre.
Azt azért jegyezzük meg, hogy Prága egyik legmenőbb lakónegyede a Vinohradin található, amely ? ki nem találnák ? szőlőhegyet jelent. A főváros körül a mai napig van valami szőlős mozgás, de az igazi cseh borvidék Brno környéke: Morvaország.
Itt több mint 16 ezer hektáron termelnek szőlőt, erre van a cseh ültetvények 96 százaléka. A fajtákat elsősorban az éghajlat határozza meg: szegény Pavlícek hiába szeretne rámenni a zsírsirazra, az éves átlaghőmérséklet alig haladja meg a 9 fokot ? ez nagyban beszűkíti a fajtaválasztás szabadságát.
A cseheknél márpedig komolyan beindult valami borügyben a fogyasztási oldalon is. Ezt már sűrű prágai látogatásai idején megtapasztalta Kraft: a Stary Miesto tér környékén a turistacsapda sörözők közepette suttyomban megjelentek a borbárok, olykor egészen izgalmas kínálattal.
A London Wine Fairen idén mutatkoztak be első alkalommal. Négy termelő, meg az állati lelkes Cseh Borintézet mutatta be azt, hogy mi is az a karakteres sav. Naná, hogy oda kellett ugrani kóstolni! Minekutána az internet véges, Kraft itt és most nem pazarolná a biteket minden megkóstolt tétel leírására. Összesen 19 különböző bor következtetni elég, sőt talán sok is talán. Néhány érdekesebb a jegyzetek közül.
A Bohemia Sekt Prestige Brut pezsgője pilzen mellett készül. A kombináció az érdekes rizling-pinot blanc-vlasky rizling, azaz olaszrizling. Habzik, mint a veszedelem, nagyon intenzívek a buborékok, mind látványra, mind a szájban. Illatra leginkább minerális, egy kis citrussal, meg sok élesztő es van benne. A szájban a fékezetlen habzáson kívül leginkább a sav köszön be erősen, és marad is, jó hosszan. Az íz almás és citrusos, ez még jobban ráerősít a savra. Nem rossz, de nagyon melegnek kell lennie, hogy sokat tudjon belőle inni az ember. Amúgy egymillió palack készül belőle évente, a pincészetnél 6,2 euró az ára.
A Vino Mikulov a morvaországi Mikulov városában működik. 2008-as Sauvignon Blanc-juk Pozdni Sber, vagyis kései szüret (erre majd azért térjünk vissza!). A bor aligszínű, illatra leginkább érett, de még fanyar egres, és bodzavirág ugrik be. A bor bodzás, és nocsak, megint a sav! Van benne vagy jó 6 gramm, azért hallja az ember a fogzománcot megciccenni. A bor vékonyka lenne a kései szüret nélkül, de így friss is, meg még egy kis testet is sikerült varázsolni neki. Jogilag száraz, de amúgy a félédes eleje.
Petr Skoupilé lett az év borászata Csehországban 2008-ban, szinte a teljes kínálatát sikerült végigkóstolni. No és akkor hogy is néz ki egy Cseh olaszrizling? A 2008-as Riesling Italico (alatta apró betűvel Vlasky Risling ? de hoppá, hoppá! Milyen jól marketingelhető fantázianév ez az italico, mi? Hogy ez itthon senkinek nem jutott eszébe?) halvány színű, kis zöldes beütésekkel. Az illat erős keserűmandula, alig érezni benne gyümölcsöt. A sav közepes, és egész jól csiszolt, ízre a mandula mellett zöldalma érződik, az alkohol egy kicsit elhúzza a bort. Bár nem Pozdni Sber, de valszeg megvárták a túlérettségnek azt a (cseh) fokát, amikor a must már nem éget lyukat a márványasztalba.
A Muskat Moravia, avagy Moravské Muskát helyi fajta, azt sajnos nem sikerült kideríteni, hogy pontosan kik-mik voltak az ősök. A 2008-as seszínű, illatra intenzíven jázminos. Az íz citrusos és jázminos, kicsit édeskésebb, érettebb, mint azt az ember egy csontszáraz muskotálytól várná, van benne maradék cukker, ettől lesz ugyanis teste. És ismét a sav, esetünkben 7,8 g. Az nagyon sok és ez érződik is. Amúgy izgalmas, szép bor, könnyed, rendesen behűtve teljesen vállalható.
Kóstoltunk egy rakás vörösbort is, nos, leginkább a siller felé tendálnak, ezen a vidéken az éghajlat már totálisan a fehér fajtáknak kedvez. A tanninok szinte mindenütt hiányoznak. Megpróbálkoztak egy amolyan ?nagy vörös? előállításával is, a 2006-os Zweigeltben azonban leginkább a fa viszi a prímet, csak sav van hozzá, hogy megtámassza, de az érett tannin szinte teljesen hiányzik.
Desszertbornak egy szalmán két hónapig szárított szőlőből készült Grüner Veltelinert mutattak a legvégén. A bor közepes borostyánszín. Illata szárított barack, egy kis kávéval és égetett cukorral keveredve. Az ízben a barack és a cukker játszik a már szokásosan magas savval, 127 g/l cukor társaságában. Kellemes, de nem túl mély édes bor.
A legáltalánosabb tapasztalat az volt, hogy minden második bor késői szüret errefele. Mondjuk inkább azt a Pozdni sber helyett, hogy baromi sokáig kellett kint hagyni a szőlőt, hogy legalább annyira beérjen a szőlő savilag, hogy acéltartályba lehessen tölteni anélkül, hogy a must hogy kilukasztaná. Igen komoly savakról beszélünk itt, a Loire ehhez képest valami lapos és érdektelen délfrancia savmentesnek tűnik. A maradék cukor, amely ott van szinte minden borban, arra való, hogy egyensúlyba hozza a savat, és egy kis testet adjon a bornak. Nos, ez volt a legáltalánosabb tanulság.
A borok amúgy teljesen vállalhatóak, a fajtaszerkezeten ugyan van még mit csavargatni, mert a legkedveltebb csehországi szőlőfajta a Müller Thurgau, amellyel Stevie Kraftot ki lehetne űzni a világból. Nos, csehföldön sem készülnek belőle izgalmas borok. A többi fajta tisztességes borokat ad. Az eszköztár megakad az acéltartálynál, de valószínű, hogy akadnak olyanok is, akik mernek a hordóhoz nyúlni, igaz, olyan borokat egyelőre nem kóstolunk. Mindenesetre a kezdet bíztató. Megyünk mi még Morvaországba.
A Borravaló londoni tudósítását a Triptipp.hu tette lehetővé. (Amiért nagyon hálásak vagyunk.)
Korábban:
