A Vinagora Borgála után fellelkesülve – vagy lelombozva – másnap a mendoza-i Kaiken pince ?Ultra? nevű malbecjét rántottam elő a borhűtőből.
Ha belegondolok meleg nyári nap volt és ilyenkor egy vastag argentin rendesen megizzaszthatja az embert, úgyhogy inkább lelkes voltam a sok újvilági kiköpködése után és persze merész.
A palack nem rossz: fekete az alapszín, mint a bor maga és bár a tipográfia eklektikus, továbbá a cikkcakk sem túl összetett gondolat, mégsem taszító. Első szippantásra jön az obligát vastag-vaskos újvilági érzet, a sötét anyag vészjóslóan pöfögi magából a szokásos szilvás, kávés, feketecseresznyés jegyeket, a háttérben végig egy kis főtt sonkás és toast jellegű mellékzöngével. Csel lenne a fával, vagy csak ritkán iszunk malbec-et? A korty is nehéz, gyümölcsboma techno-bor cassis és a szokásos vad tannin, lágy, szinte savmentes érzettel, alkoholtúlzással.
Egyébként ezt vártam, csak ugye hiányzik a részletgazdagság. Nagyjából ekkor kezdtem kutatni az analitikai értékek után: alkohol 15,2%, sav 3,5 g, cukor 3 g. Na, kérem, ebben a nagy testű vörösborban majdnem annyi a cukor, mint a sav. Ej. Magában izzasztó, tényleg. Amihez inkább el tudom képzelni, az egy étcsokis süti, Sacher torta, vagy valamilyen gyümölcsmártással készült vadhús. Kapható a Kaikentől egy félárú ?Reserve? malbec is, az „Ultra” viszont 4000 Ft-nál is többe kerül, szóval 3,5 csillag. (A hármat az elvártnak mondhatni épp megfelelő összbenyomás ugorja át, a négyhez viszont egy ezressel olcsóbbnak kéne lennie).
