Három etyeki bor a frissen bemutatkozó Kertész Pincétől. Párhuzamos, vagy különvélemény a Slukk!-hoz képest?
Azzal a lendülettel, amivel sikerült kihagyni a Kertész Pince kóstolóját, kaptam három palackot tesztelésre Nyulasi Gábrieltől és közvetve Kertész Zolitól. Zoli visszajáró vendég volt Etyekre, mondhatni szerelem volt az ügy, amit egy 2007-es pincevásárlás pecsételt meg, majd 2008-ban megszületett az első gyermek is, az első évjárat. Úgy látom, a pince offenzív stratégiával próbálja meghódítani a borisszák szívét, amit egy friss alapítású birtoknál csak pozitívumként tudok értékelni.
Kertész Pince Etyeki Királyleányka 2008 ? Ha szalmasárgán a szürkés reflexeket értjük, akkor halvány szalmasárga színű bor, illata már közelíti a ?kifejezett? jelzőt. Petrolosság, barack, fehér szirmú réti virág, bodza. Elsőre akár egy rajnai is lehetne. Finom mineralitás is mutatja magát. Szájba véve nem egy sudár kis őzike, bőven van szárazanyag és test is, talán még cukor is maradt benne, de az is lehet, hogy csak extraktédesség. Szép puha textúra a hordótól, tobzódó fehér húsú gyümölcsök, klassz etyeki savak, meleg és érett finis. A 14,2%-os alkohol nem rúg labdába, a fél literes kiszerelés pedig szinte leemeli a polcról.
Kertész Pince Etyeki Chardonnay 2008 ? Ebben már inkább zöldes csillanások vannak és kissé sötétebb is a királyleánykánál. Elgyújtott gyufa illatát nagyon ritkán lehet ennyire eklatánsan érezni egy borban, de ez volt az első, ami feltűnt. Foszforos-grafitos mineralitás, gyógyszeresség. A fehér alma és barack csak mögötte jön. Határozott, szinte már túlzó savgerinc uralja a bort, amiben már megjelentek a tercier ízjegyek is, de van vanília, egy kis battonage, szintén barack, kövek és gyümölcsösség. Nem egy szokványos, sallangos chardonnay. A hossza jó, déligyümölcsökkel és dióval búcsúzik. Ekkora savval még bőven lesz ideje a palackban is.
Kertész Pince Etyeki Pinot Gris 2008 ? Ismét halványabb szín és ez már amolyan ?default? citrom. Itt is elsőre benzin, foszfor, finomseprő, kövek és virágok. Selymes korty, de kissé zárt. Meghálálja a szellőztetést. Van benne licsi és némi zsír, van súlya és vastagsága. Érdekes, hogy vakon ezt akár a somlói kalapba is be lehetne dobni. Nem annyira a gyümölcsökről szól, de nem is hiányzik.
Azt kell mondanom a rövid ismerkedés után, hogy egyik fajta sem volt ebben a három borban igazán saját maga, sokkal inkább az etyeki terroirról szólnak. Ami mindhárom palackban benne volt és talán pont emiatt majd felismerhetővé teszi a pincét és stílusépítésre is alkalmas, az a foszforos ásványosság, mellette a fehér barack és a petrol. Meleg délután volt, a szakmázást, jegyzetelést követően a palackok kiürültek és mondhatom, passzoltak a napsütéshez, de súlyuk miatt komolyabb műfajokban is megállják majd a helyüket. Új versenyző Etyeken, akivel számolni kell.
