Valahogy ritkán futok bele a Kiss Gábor-Matyi Dezső szerzőpáros által jegyzett borokba.
Pedig az átgondolt design, az izgalmas fajtaválaszték és az eddig kóstolt tételek minősége alapján rendszeresebben is a poharamba kerülhetne. Ez a kéknyelű a „sima”, azaz reduktív technológiával készült (van egy „prémium” verzió is, amely kapott fahordós érlelést). Halvány citromszínű, szinte áttetsző a pohárban. Az illat elsőre rengeteg pörkölt mogyoró és nyári alma. Lehet, hogy ez a palack, vagy maga a tétel kicsit túlfutott már a csúcson?
Mögötte, ha nagyon szippantgatok, a múlófélben lévő virágos és erősen ásványos aromák is megvannak. Szájban karcsú, valóban már kissé idősödő képet mutat, de a savai még egyben tartják. Egy kis alkoholtöbblet, selyemcukorka formájában (pinot blanc-reminiszcencia), csonthéjasok, újra alma és egy pici fűszeresség. A könnyedebbek közül való, de a fajta „ősi tüze” (lásd kéknyelű podcast) megvan benne. A közepest épp csak elérő lecsengése és 1500 Ft körüli ára három csillagra adja azzal, hogy év végéig végezzük ki a palackjainkat.