A pince az északi oldalon fél hektárt tudhat magáénak, a tulajdonos lovastanyát és panziót is üzemeltet. Igazi régi vágású palack, a kép alapján mindenki megítéli majd valahogy, bő tíz éve ez a felállás talán még működött.
Egy kis önirónia (vagy vendégigény?), hogy a palackon vaskos „Rókavári ütős” felirat szerepel. Ettől eléggé elrugaszkodott képzettársításaim lettek mind a rókát, mint az ütést illetően. Aztán megláttam a pince email címét: vitezgarazda@citromail.hu (Vitéz Garázda?), innentől biztos vagyok benne, hogy ha ismerném Mátyás Istvánt, akkor speciális szóviccek is elhangzanának egy együtt átivott estén az ütős borok mellé.
Aggódtam kicsit a kora miatt, ez az aggodalom szerencsére alaptalannak bizonyult. Láthatóan arany színű már a bor, de az illat tiszta, minden oxidatív jegytől mentes. Mézes vanília, szárított gyógyfű, tearózsa, női parfüm, ásványosság mutatkozik. Kifejezetten tetszetős. Érezhetően ó-somlai, ugyanakkor a virágok visznek bele egy csipetnyi frissességet. Szájban már puha, kissé lelágyult képet mutat, mondhatnám lekerekedettnek is, de akkor a bontás után fogyasszuk el fél-egy órán belül (somlóinál ritkán mondok ilyet).
A korty egyébként hozza az illat jegyeit, megspékelve egy kis hársvirággal, vajassággal és citrommal, sok a kvaterner jegy. Ha az érlelési éveket nézzük, akkor csak pár száz forint a bor per év és 3900-ért a régi borokat kedvelőknek jó lehet. Árérték aránya 3,5 csillag alá. Ha felbontjuk, igyuk is meg, levegőn elég hamar elhasal. Ennek ellenére pozitív meglepetés volt.
