Számomra új tokaji színfolttal hozott össze nemrég a sors (és a facebook), a Matyisák-Vízkeleti Pincével.
2010-ben Matyisák Gábor és felesége Vízkeleti Anikó alapította a borászatot Tarcalon, bár inkább újraindítás volt ez (a Vízkeleti név már 1870-től megtalálható a vidéken a borkészítők között). Jelenleg másfél hektáron dolgoznak Tarcal és Tokaj mellett található Előhegy és Dessewffy-dűlőkben.
Elővettem az Alkonyi-féle nagytérképet, az Előhegy jegyzett harmadosztályú dűlő, a Dessewffy pedig egy méltatlanul mellőzött terület. Alkonyi így fogalmaz egyik cikkében: „Ha minden a helyén volna szeretett Tokajunkban, akkor a Dessewffy-dűlő … dugig volna szőlővel. De nincs. Ez a Tokaj városa közvetlen közelében fekvő, jegyzett dűlő ma több elvadult, elbokrosodott ültetvényt rejteget, mint ahány művelt, rendben tartott szőlővel dicsekszik.”
A borászat még kevéssé ismert a pesti boros közönség előtt. Ezen próbálok segíteni néhány borleírással, kezdjük a furmint február jegyében ezzel a félszáraz 2012-essel.
A címke szerint a Szentkereszt-dűlő termése. Hosszúkás palackban lakik a bor, a design kissé oldschool, vagy inkább tradicionális, műanyag dugó zárja a külvilágtól. Poharamba szalmasárga ital kerül, kis széndioxid-gyöngyöcskék záporoznak benne. Az illata elsőre vágott füvet, friss-nedves dohánylevelet mutat a sok primer szőlőaroma mellett. A cukortól meleg, kerek karakterű a bor, egyszerű és jól felépített szerkezettel, a meleg év ellenére megtartott savakkal. Aromái kövesek, barackosak, de más csonthéjasok is bevillannak egy-egy pillanatra. A kortyot mandulás kesernye keretezi, egyébként meglepően hosszan a szájban marad. A maradékcukor szépen be van simulva, elsőre talán ki sem szúrtam volna. Százpontosban a 82-84-es zóna, árérték arányban három és fél csillag.
