Izgalmas polemizálás alakult ki a blogoszférában arról, hogy túlárazottak-e, vagy nem a magyar borok. A gondolatok között akad ilyen is, olyan is, a végén mégiscsak egy dologról van szó: mennyit költünk arra a bizonyos palackra.
Hogy a válságévek alatt megcsappant a fogyasztás, ill. a fogyasztók árérzékenysége arról leginkább a kereskedőket kell megkérdezni, ők a bőrükön érzik. Annó 2007-ben, mi még arra voltunk kíváncsiak, hogy ki hol veszi a borát, nem az ár érdekelt elsősorban.
Az árazás kérdése azonban folyamatosan elő-előjött, valószínűleg az EU-csatlakozással és a válsággal adódtak olyan helyzetek, amikor jobban előtérbe került az árakra való nagyobb érzékenység. Az előzővel ugye, megjelentek a harmadik országos borok a hiperek polcain, sokkal olcsóbban, a másodikkal pedig elpárolgott sok mindenkinek a költőpénze.
Most ismét felélénkült a téma, rengeteg magvas gondolat született itt és itt, melyeknek nagy részével egyet is értünk. A kommenteket is érdemes elolvasni, mert azokból is sokat lehet okulni, meríteni.
Mi most itt nem ezt akarjuk továbbfűzni, nem arról szeretnénk további gondolatokat, hogy a nagytermelők érti-e vagy nem, hogy Magyarországon elsősorban a fogyasztói bázist kell növelni. Ez a vita folyjék tovább a másik fórumon. Mi mással szeretnénk hozzájárulni a sztorihoz. Visszamennénk az alaphoz és, inkább arra vagyunk kíváncsiak, kinél hol van az ún. K-pont most, azaz, ki mennyit költ ? szeret költeni egy palack borra általában? (Ugyanezt a szavazást a Facebookon is lefuttatjuk.)
