Hennessy Cognac VSOP
A borral ellentétben egy tömény kóstolón óvatosan kell bánni az ormánnyal, ha valaki a pohár nyílásába beletuszkolja firnyákját, és jó mélyen inhalál, akkor az maga lesz az íny-halál, már elnézést a buta viccért. Lényeg: óvatos illatozást követően a pohár tartalmához azzal megegyező mértékű vizet adunk, ezt követően behatóbb nazális vizsgálódásra kerülhet sor, ilyenkor a magas alkoholtartalom már nem fenyeget, kinyílnak az illatok. Kóstolás is oldott formában történik, és itt aztán végkép értelmet kap a köpőcsésze, nélküle rövid és tartalmat mellőző lenne a szeánsz.
A konyakról és Cognacról rengeteget lehetne mesélni, legyen elég most annyi, hogy ezt a brandy-t csak Cognac-ban és közvetlen környezetében termelt szőlőkből, nevezetesen legalább 90 százalékban Ugni Blanc-ból, Folle Blanche-ból és Colombardból készítik. A legtöbb konyak alapvetően Ugni Blanc-ra épít, a másik két fajta 5 százalék alatt van benne. Rézüstben kétszer lepárolják, majd legalább két évig francia tölgyhordóban érlelik.
A VSOP ? Very Superior Old Pale ? másnéven a Reserve konyak a nomenklatúra középső foka (alatta VS fölötte XO), a legújabb szabályozási rendszer szerint minimum négy évet kell zárt hordóban érlelődnie a párlatnak. A Hennessy VSOP illatában és ízében is erős, füstös, tölgyfás-diós, édes-fanyar jegyeket fedezni fel. Kóstolást követően kibontakoznak a kandírozott narancshéjas, datolyás ízek, erőteljes édesköménnyel kísérve.
Fayard XO Brandy
Itt kezdődik a bonyolodás: a brandy klasszifikációja ugyanis közel azonos a konyakéval, eltérés csupán pár kifejezés, és pár év. Itt a VSOP-ban az „S” special és nem superior, és ennek érlelési tartama legalább 5 év. Ez minket a Fayardnál ugyan nem érintett, csak érdemesnek tartjuk megemlíteni, szemléltetendő a párlatok és égetett szeszek világának komplexitástól mentes világát. Az XO tehát Extra Oldot jelent, 2000-ig ez azt jelentette, hogy 8 évig kell érlelni, innen 6 évre változatták ezt. A Fayard XO illatában rögtön érezni a hosszabb érlelést, amit újhordóban, vagy második, esetenként harmadik töltésűben töltött. Illatában mandulás, marcipános jegyek, ízében édes csemegekukorica, édeskömény, utóízében citrusos, grapefruitos.
Armagnac De La Maziére
Sorban a harmadik, egyben legnagyobb múltra tekintő francia eaux-de-vie. Az élet vizének hívnak ugyanis minden gyümölcsből készülő párlatot, amit fermentáció után kétszeresen lepárolnak. Ezekből lesz aztán konyak, brandy, vagy éppen armagnac. Szintén a város nevéről lett elkeresztelve az ital, amely csaknem megegyezik a konyakkal, de az ördög a részletekben rejlik: a különbséget a terroir és egy lepárlótorony elnevezésű izé adja. A terroirt ugye értjük, Armagnac talaja vs. Cognac földje. A hengeres lepárlótorony meg kicsit másképp működik, mint a réz üst, egyes whisky-féléknél is szeretettel alkalmazzák.
A nomenklatúra a konyakéval megegyező, ha évjáratos armagnacot látunk, az általában az XO fölötti, Hors d?age kategóriába tartozik, vagyis legalább tíz évig érlelik hordóban. A szakik szerint egy armagnac 15-20 éves korára kezd igazán kibontakozni. A De La Maziére színében világosabb a Hennessynél, élénk szalmás, vibráló. Illatában pörkölt mandula, füst, erős karamellás jegyek. Ízében rögtön érződik a nagyobb test, toastosabb az előzőeknél, hosszú, édes karamelles lecsengéssel.
A francia kör nélkülözte a Calvadost, amit bár sajnáltunk, a ránk váró, két asztalt elfoglaló itóka azonban sikeresen elnyomta bennünk ezt. Kis pogácsát és sok vizet (Theodora Quelle 2007, mentes, Kereki-dűlő) követően áteveztünk a csatornán, hogy megtudjuk, mivel ütötték el a britek az időt, míg a fransziák brandyket pároltak. A whisky méltó válasz a brandyre, világa is legalább annyira cizellált. Róla sokat lamentálni itt sem tudunk, dióhéjban ennyi: a helyesírás kulcsa (key!) az ír írásmódban rejlik ? innen az amerikai is. A skótok, walesiek, kanadaiak, s más szerzetek (japánok, indiaiak) mind „e” nélkül írják.
Eredendően azonban a skót és az ír harcol a hagyományért, mindkettő magáénak tudja a skót-keltául uisge-beatha, írül uisce-beatha nevű italt. Igen, ez is, mint az Aquavit, a Vodka és sokan mások, az élet vize. A víz jelentésű előtagot sokáig kell morzsolgatni, aztán megértjük, honnan is a whisky név. Mi most a skót irányba mentünk el.
Johnny Walker Red Label
A világ legismertebb szeszesitala elég nagy csalódást kelt mind társaival, mind franszia barátaival összehasonlítva. A „jellegtelen” kifejezés találó lenne rá, ha utóíze nem emlékeztetne annyira a jégkrémes fapálcika, vagy orvosi nyelvlenyomó alkalmatosságéra, amely negatív gyerekkori asszociációkat gerjeszt. Hiába az ütős tévéreklámok, hiába a délcegen menetelő figura, a Red Label legfeljebb koktélba jó, rövid lecsengésével, nem épp áttörő illatával ? mintha felvizezték volna. Gold, Black, Green és Blue Label testvérei ennél nyilván többet nyújtanak, egyszer majd megpróbálkozunk velük. De az is lehet, hogy nem. Vizsgatételnek kiváló, a pálcikáról rögtön megismerni.
Bell?s Blended
A legkedveltebb fajta az angolok körében a Bell?s, mely annyival komplexebb, a Red Labelnél, hogy kénytelenek vagyunk „cukros deszka” névvel aposztrofálni. Az geil édesség és enyhe füst nem tart sokáig, íze ugyanolyan hamar, nyom nélkül eltűnik, mint az előzőé.
Dr.Tudomka
A Blended az egyik whiskyfajta, melyek: Malt, Grain, Vatted Malt, Single Malt, Blended. A Malt csíráztatott árpából készül, üstben párolják. A Grain csírázott és csírátlan árpából és más gabonából készül, eredetileg csak a Blendedhez használták, mostanában már kapni magában is ? a már említett hengeres lepárló toronyban készítik. A Vatted Malt több whisky-főzde Malt whiskyjének keveréséből készül. A Single Malt egy főzde Malt whiskyjéből, ezen belül lehet Single Cask, amely egy hordó tartalma, nincs keverve. A Blended a legolcsóbb fajta, több főzde több fajta (Malt és Grain) whiskyjének keveréséből készül. A legolcsóbb nem jelenti szükségképpen azt, hogy a legrosszabb, a Blended eljárás eredetileg arra szolgált, hogy kialakítsanak egy sajátos ízvilágot, amit aztán konzisztensen tartani is tudnak. Ha egy palackon az áll, hogy Scotch, akkor az általában Blended, ha csak nincs más nomenklatúra ottan.
Inverlen – Lowland Scotch
Elérkeztük a skótok igazi világába, az SWA (Scotch Whisky Association) által elismert öt skót whisky készítő régió legdéliebbjéhez. Ezek: Lowland, Campbelltown, Islay, Highland, Speyside. Az Inverlen igazi lowlandi karakterű whisky, könnyed, sápadt szalmaszínű, illatában virág, némi frissen vágott fűvel, és körtével. Ízében is a légies, virágos-gyümölcsös jegyek törnek elő, magas alkohollal, közepes testtel és lecsengéssel. Az egyik kedvencünk.
Scapa – North Highland, Single Malt
A Kirkwall melletti, nemrég majdnem bezárt főzde elképesztő vidéken van: tenger, szigetecskék, világítótornyok. A Scapa valójában nem is Highland, hanem Island whiskynek minősül, ez a legészakabbi régió, amit hivatalosan nem ismert el a SWA, de ismerjük a skótokat, kitartóak. Lényeg: ez a párlat nem olyan tőzeges, mint a többi Island Whisky, ami annak köszönhető, hogy ugyan tőzeges talajról származik a készítéséhez használt víz, ezt azonban direkt vezetékhálózaton keresztül viszik a főzdébe, hogy kevesebb kontakt legyen a talajjal. Másrészt az árpát nem füstölik tőzeggel. Ennek köszönheti szalmás, élénk színét, s gyümölcsös jegyeit. Illatában Calvadosra hasonlít, zöldalmás felütésekkel, de a fűszerek sem hiányoznak ? bors, kömény. Szép hosszú lecsengésű ital, borsos, mézes, utóízében visszaköszön a gyümölcs, az alma.
Glenlivet – Speyside
Érdekes, hogy van olyan skót whisky, amit az amerikaiak jobban ? vagy legalábbis többen ? szeretnek, mint a britek. Nos, a többéves Seagram tulajdonlás révén ez lett az USA-ban legnagyobb számban eladott skót whisky. Hogy mást ne mondjunk, mindenki kedvenc maffiavezére, Tony Soprano is ezt vedeli. A Speyside vidékén, a Highland észak-keleti részén, a Spey folyó mellett készülő párlat élénk, sötétebb szalma színű, enyhe fűszeres és némi friss gyümölcs illattal. Fanyarabb ízvilág jellemzi, az előzőekhez képest intenzívebb, testesebb ital. Ízében harmonizál a fanyar kömény a fával és a fűszerrel, az alkoholt erőteljesen de nem zavaróan érezni. Valami ilyenre gondolhat az, akinek nincs sok tapasztalata e téren, de igazi skót whiskyt képzel el.
Laphroaig – Islay
Lafrojg. Így kell mondani, bármi is álljon a címkén. Keltául azt jelenti: a széles öböl menti gyönyörű völgy. Nem véletlenül maradt utoljára a legkisebb whisky-készítő régió párlata. Ennek kóstolósa után ugyanis kár bármi másba belekezdeni, intenzivitásával úgy tömíti el az ember érzékszerveit ugyanis, mint egy komoly hatos aszú. Ezzel befejezni kell, és sokáig ízlelni, elbírja a legdurvább vacsorákat is. Sötét, intenzív szalma színe, elképesztően füstös illata pont azt ígéri, amit a párlat nyújt: először olyan érzése van az embernek, mintha Parenyica páclevet inna, de elhangzott az öreg bútor és a gumi kifejezés is. Mi teljesen le voltunk taglózva, bár kétségtelen, hogy ebből egy pohárral kér az ember. Az elképesztően toastos, füstölt sonkás íz rendkívül hosszan megmarad, alóla felsejlik némi fűszer és édesség reménye. Nem jól írtuk: nemhogy bármilyen vacsorát, de egy Cohiba Curchillt is simán elbír, ízével vetekszik. Kicsi a bors, nem játékszer ez az Islay-i párlat.
Ezen a ponton egy érdekesség jutott eszünkbe állapotunk leírására. Az egyik első fordítógépet úgy tesztelték, hogy az ismert kínai közmondást, mely szerint a test gyenge, a szellem (vagy lélek) erős, először angolra, majd oroszra, majd ismét angolra fordították. A végeredmény meglepő volt: a hús félkész, de a vodka jó. Nos, mi az angol szöveggel, the flesh is weak but the spirit is strong nagyon egyetértünk. Pihennünk kell, már most, kóstolónk felénél, s a többit legközelebb tálaljuk.
