Van egy arc a magyar zenében, aki alapvetően élőzenei mutatványokon produkálja magát már évtizedek óta, ha blues, folk, rockzene kerül szóba, bizton ott van a top 10 eleje fele, és nagyon bírjuk. Van egy másik arc, aki meg borilag produkálja magát régóta, és ha (bor iránt igen érdeklődő) külföldieknek mondania kellene tíz magyar borászt, biztos ott lenne az elsők között.
Szóval, az első arc járt a második arcnál, miután a második arc hallotta zenélni az első arcot, és ivott a második arc boraiból (az első arc) és az arcok beszélgetni kezdtek, és a maga módján mindkét világszínvonalú arc beletette egy kalapba, amit tudott és lett az egészből egy elképesztő produktum.
Na jó, elég az arcoskodásból, Ferenczi Gyuriról és Gere Attiláról van szó. A herflis Gyurit régóta a szívünkbe zártuk, még az Eötvös klubos időkből, és ámulattal figyeljük soha meg nem szűnő energiáját ennek az örökmozgó zenebohócnak, és most a zenebohócot a legnemesebb értelemben használom, aki igazán mestere a hangszereknek, az tud csak humorizálni kényére-kedvére ? ha valaki látott már élőben ferenczigyurit, pontosan tudja, miről beszélek. Azt hiszem, a villányi borászt meg nem kell bemutatni, boros oldaláról semmiképp, mecénás oldala viszont tök új volt nekünk és tökre bejött. Merthogy a Gryllus Dániel kiadásában megjelenő CD támogatója Gere Attila, bezonyám.
A boros motívumok a CD-borítón is megjelennek, de hangsúlyozottan nem bordalokról van szó, ahogy ezt Gyuri elmondta nekünk. A Milyen lárma?! akusztikus lemez, Gyuriékat mindig azzal vádolták ugyanis, hogy túl hangosan játszanak. Az egyedi hangszerelésű dalokban magyar népzenei hagyományok keverednek bluesos, swinges motívumokkal, ferenczigyuris stílusgyakorlatokkal. A szövegek egy része Petőfi és Weöres, egy része saját, kedvencünk a Legényes. Nagyon ül az Apache-dallam hegedűn, meg a velőtrázó Linda-sikoly, a szöveget pedig minden hétfőn munkába indulónak kötelezően le kellene adni a villamosokon:
„A pincéből jövök fel a lépcsőn / süt a nap a szemembe / nem mentem be dolgozni hétfőn / nem is jutott eszembe / és felhívott a telefonon a főnököm / és kirúgott, de nem érdekel / csak mentem az utcán és fújtam a nótát / a neveddel a szívemben”
aztán később
„Felhívom a főnökömet hétfőn / hogy fújja, fújja fel magát / ne mindig ugyanazt fújja / most fújja egyedül tovább!”
Érdemes megnézni a Borravaló TV-n mit mondott Ferenczi Gyuri és Gere Attila a lemezről, a bor és a zene kapcsolatáról:
Ja igen, két okból halogattuk idáig, hogy írjunk róla. Egyrészt tavasszal turnéra indul a Rackajam a zenével (pl. március 27. Bp, Andante Borpatika, Bem rkp. 2., 19 óra) másrészt itt a húsvét, tojjon ilyet mindenkinek a nyuszi – itt lehet megvenni .
Koncertek, infók a Racka oldalon
Korábban:
Zene-bora X: A nevem Wilson, de hívjatok csak Big Daddy-nek!
Zene-bora IX: Harnoncourt Lopunk az Illés-klubban – Vörös buliborok
Zene-bora VIII: szmokinghoz edzőcipő
