A hegy megy Mohamedhez: Eger Pesten

Most játsszuk azt, hogy a tisztelt olvasó becsukja a szemét, nagy levegőt vesz, és egy levegővel felsorol öt vezető villányi borászt. Megvolt? Jó. Na most akkor ugyanez: szemlecsuk, nagylevegő, csak éppen egri borászokkal. Meddig jutott? Három? Négy? Az öt csak nagy nehezen lett meg? Ezen próbáltak változtatni az egri borászok február 17-én a tudományos akadémián. A tanulság: tessék Egerre az eddigieknél jobban odavigyázni, megéri. Nagyon. Kalandozások a magyar burgund legprogresszívebb termelőinek asztalai, és jeles közéleti személyiségek között.

 

Egri Borok Gálájára szólt a meghívó, a Magyar Tudományos Akadémiára, „a meghívást már elfogadók között a tudományos,- és politikai élet szereplői, rangos állami és gazdasági vezetők, közéleti személyiségek és művészek szerepelnek.” – állt a papíron.

 

Nehéz kezdet, némi közelharc, sajt a padlóba taposva

 

Utóbbi kijelentéstől kissé ökölbeszorult gyomrunk, az idézetben szereplők ugyanis általában azt a gyülevész hadat jelentik, akik nyitáskor már ott tolonganak, behörpölnek egy pár pohár bort, mondanak valami kedélyesnek szánt eszelős hülyeséget a borásznak.

 

 

Aztán, ahogy az orrukat megcsapja az ebédre föltálalt ételek melegen tartására szolgáló bunsen-égő első kipárolgása, lerohanják a svédasztalokat, felzabálnak mindent, és mint aki jól végezte dolgát, kis büfi után elhúznak haza: kezdődik a sorozatuk…

 

Szecesszió az aranyalmába

 

Ez alkalommal sem volt ez másként, ezért Kántorbandi kollegával inkább kimenekültünk az épületből egy közeli olasz vendéglőbe, hogy megvárjuk, amíg elvonul a hadnép. Ezt (a kivonulást) megnehezítette a parvenűsködő közeg, de a kerülgetésben segített a sajtótájékoztatókon szerzett rutin. Addig a magyar bor imázsának sanyarú sorsán búsongtunk Nemes Richárd bormarketing-Prométheuszunkkal, itt meg segített a bresaola szelet, a bélszín penne és a scampi tagliatelle.

 

Közben azt figyeltük, hogyan rendel valami félédes vöröset az ebédhez a szomszéd asztalnál ülő kőgazdag család. De csak néha pislantottunk oda, alapvetően a tudathasadás mennyei állapotában búsongtunk miközben élvezettel faltunk. Ez nagyon megy. Mikor visszamerészkedtünk, sáskáék már tovább álltak, nem hagyva maguk mögött mást, csak fényesre tunkolt tálcákat. Na nagyjából innentől kezdve lehet értelmes módon részt venni egy borbemutatón.

 

Puffogás félre téve, a prominenseket fogadni a borászok számára kötelező kör, hiszen övék a hatalom, nézzük el nekik, hogy nem tudnak viselkedni… (Ahogy az angol mondja, pearls before swine.)

 

Felismerések és ráébredések

 Titi küvé

 

Éljen és éljen Eger! A tizenöt borászatot felvonultató gála azt mutatta, hogy a borvidéket nem szabad félvállról venni. Kérem itt iskolák, irányzatok vannak, trendek, elgondolások, stratégiák látszanak kirajzolódni a palackok közül. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül közlünk néhányat a kóstolt borok, a megismert borászok keltette benyomásokból. Hangsúlyozottan a teljesség igénye nélkül. A lista mindenfajta rendszer nélkül készült, ahogy a borok a jegyzetfüzetben következnek:

 

Állj, Titi!

 

Ifjabb Gál Tibor keze alól idén először került ki saját házasítás, egyes, általa kiválasztott Pinot Noir-t termő dűlők 2004-es boraiból hegesztette össze az ifjú borász biztos kézzel a Titi névre hallgató küvét. Illatra a bor jó értelemben véve olyan, mintha hirtelen benyitnánk egy gimnázium fiúöltözőjébe, vagy még inkább, egy rögbicsapatéba. A levegő üt, friss tesztoszteronnal teli, de érezni rajta az elevenséget, az életet. Na így van ez ennél a bornál is: illatában erőteljesen animális, sós jegyek keverednek. A tréfát félretéve, Stevie Kraft prosciuttót, Kántorbandi mangalicasonkát szagolt.

 

ifj. Gál Tibor

 

A meglepő illat után kifejezetten bársonyos az íz, lassan előbújnak a gyümölcsök, de azért marad benne a Pinot-s elevenségből is. Tibor szerint sokaknak nem tetszik ez az illat/íz kettősség, de folytatni akarja a kísérleteket, mert ez a bor nem így sikerült: ilyennek akarta. Lelke rajta, minket meggyőzött.

 

Meta, nagyon meta

 

A Bolyki Pince standjához úgy rángattuk oda egymást, mondván, ezt a birsalmasajt-illatot érezni kell. Nem a javasolt borral kezdtük, végigmentünk az egész szortimenten, és nagyon megérte, mert minden palackjuk mutatott valami pluszt. Már ahogy kinéznek: Ipacs-féle címkéik nem hivalkodóak, hatásuk mindössze annyi, hogy az ember nem tudja levenni róluk a szemét. Savignon Blanc-nal kezdtünk, 2005-össel. A savai lágyabbak, kerekebbek, nem olyan hersegősek, mint egy könnyed, reduktív módon elkészített fajtársnál. A féléves fahordós érlelés jóval nagyobb testet adott a bornak, megbírja a baráti borozás mellett a madagaszkári sügért is, biztos. Bikavérüket is illik komolyan venni, erősen állatias illatok vannak benne, és szép nagy test, egészen barnás-fanyar ízekkel. Na, ekkor jött a már említett birsalmasajt-illat, szépen keveredve citrusokkal, leginkább grépfrúttal. A bor, Methathema, 2005-ben termett.

 

 

Fajtáját tekintve késő szüretelésű hárslevelű. Hölgyeim és uraim, mond az még valakinek valamit, hogy DEBRŐI HÁRSLEVELŰ? Na nem a szimatszatyorba beugró barnacímkés rettenetre gondolunk! Szóval, ez az. Tisztelettel jelentjük, nem először találkozunk vele, Debrőn újra kezd tisztességes hárslevelű teremni-érni, a birsalmasajt-illatról szóló mese is igaz. Gyönyörű, körülölelő édes hárslevelű-íz. Érik egy debrői túra, komoly dolgok történnek ott az utóbbi években ugyanis. És potenciális kiugrási pont a magyar borászatnak.

 

A Demeter-koordináta rendszer origója

 

Ezüst-fekete kockák, bézs színű körök fogadtak a Demeter-palackokon. Igen jó ivású bornak bizonyult a 2005-ös Eger Csillaga-küvé. A gárdonyis névadás ellenére a boroscímke designja alapján várhatjuk a szűk fekete garbóba öltözött fiatal Roger Moore feltűnését egy hangtompítós pisztoly, és néhány mikrofonfrizurás afro hölgy társaságában. A bor olaszrizling, szürkebarát, chardonnay és rajnai rizling küvéje, nyáresti tartalmas társ lehet, mélyenszántáshoz, kartonszám. A 2000-es, és a 2003-as XY-t kóstolva a hozamkorlátozásnak köszönhető koncentrációt ízlelhetjük meg.

 

 

Már a 2000-esben is gyönyörű fekete meggyes ízek bujkálnak, ezek azonban egészen brutális módon köszönnek be a 2003-as tételben, a különbség az, hogy az első alkalommal 60, míg a második szüreten már csak 30 mázsa szőlő származott egy hektárról. Mindeközben a címke leszámol mindazzal, amit a hagyományok szerint boroscímkének fogad el a közvélemény, a névadás szikáran geometrikus, tengelyek sejlenek fel, és vektorok, és rémület és a nem-tudás biztos beismerése. A bor persze sokkal kellemesebb, mint egy rég elfelejtett matematika röpdolgozat. Kántorbandi itt le is ragadt, képtelen volt azt a kockázatot bevállalni, hogy a zárótétel esetleg nem lesz olyan jó, mint a 2003-as XY.

 

Konzervatív csajozós várvédő

 

Stevie Kraft továbbhaladva, a hagyományos, tiszteletre méltó vonallal ismerkedett meg Tóth Ferencnél. Jegyzeteiben ez szerepel: „A 2003-as egri leányka illata alapján csajozós – na jó – hölgyek ízlésének igencsak megfelelő bornak tűnik. De figyelem, nem szabad félvállról venni! A bor ízre egyrészt könnyed, viszont olyan sav van benne, amelyre nyugodtan támaszkodhatunk, mit nekünk fitnessborok. Mind baráti-, mind szárnyas-társaságába nyugodtan ajánlható, van benne annyi, hogy ne legyen túl könnyű, akár egy almával készített kacsa elfogyasztásához. A Várvédő Cuveé 2002-ből cabernet franc, és cabernet savignon házasítása. Málnás illatú, ízében is ez a gyümölcs köszön vissza, kis vajas ízekkel egyetemben, aztán jön a cabernet savignon sava-borsa-paprikája.”

 

Az előbbiekben közölt lista koránt sem teljes, tizenöt borászat volt jelen, akik az esti záráskor ritkán látható egyetértésben kívántak minden jót a vendégeknek, és a borvidéküknek. Remek borok, remek emberek, és újabb borásztársaság, amely épphogy elfér az Akadémia klubjában – láttunk már ilyet a tokajiaknál.

 

Thummerer Vilmos 

 

Olvasó meg gép elől feláll, és soványmalac vágtában Egernek veszi az irányt (négynapos ünnep jön úgyis!), vadul kóstol, van mit, örül, van minek. Azért figyelem és vigyázat: a 40 éves édesvörös mennyiség kontra minőség simán rányomta Egerre és vidékére bélyegét – hova nem?- ezért aztán érdemes a magukat komolyan vevő borászatok irányába tendálni. Az élményeket meg tessék megosztani velünk, ehun: borravalo@gmail.com

 

Korábban:

 

A nagy Pinot-teszt

Hozzászólások

  1. mondta

    7. BZSA 2007-03-19 21:59:03
    Nekem is hiányérzetem volt, akárcsak Cseh Gábornak. Mintha a “parvenüket” magasról leszóló hipermagabiztos cikkíró nem jutott volna el minden standhoz. Vagy egyszerűen megúnta továbbírni a beszámolót.
    Mert bizony Kaló, Pók, Lőrincz nélkül e kóstolóról szólni… hmhm … mondjuk így: furcsa.

    6. 2007-03-05 10:19:32
    Re: ottvoltam
    Ebben természetesen van igazság. Azért remélem, hogy írásunkból nem az derül ki, hogy minden rendben van, hanem, hogy érdemes odafigyelni arra a változásra, ami reméljük, hogy csak elkezdődött. Az általunk említett tételek pedig alapvetően nem estek a felsorolt hibába. Azok a borászok, pedig, akikkel mi beszéltünk sokkal többet mondtak a batonázsnál. Mindenesetre köszönjük a bővebb kifejtést, és ígértjük, hogy nem maradunk adóssak az olyan postokkal sem, ahol ezekről esik szó. Mi a bemutatón örömködtünk, ezért volt pozitív az írás. Kösz!

    5. ottvoltam 2007-03-02 10:41:29
    A termelők többsége díszes csomagolásba, szép prospektusba rakta a borát, ami nem is lenne baj, ha a bor is lenne ennyire míves munka. A legtöbb borász arról beszélt mennyit volt újfába, mennyit használtba, ennyi battonage-t kapott, … Arról, hogy a gyümölcs milyen volt, a pH, a cukor, a sav, a fenolos érettség, a művelési mód, az érés, a zöldmunka szinte senki. Valószínű azért, mert erre kevesebb figyelmet áldoztak. Még a melegnek tartott 2003-ból is voltak zöld reflexszel megáldott borok. Talán kritikusabban kellene írni, vagy jobban odafigyelni a kóstolásra, és nem elhitetni, hogy itt minden rendben van.
    szerintem

    4. KaberNet 2007-02-27 15:48:47
    Re: 1. ottvoltam
    Kérjük ezt bővebben fejtse ki, így nem tudjuk elfogadni. Meg aztán, ha valaki szakért, abból mindenki tanulhat, nem?
    3. ottvoltam 2007-02-27 15:42:05
    Simulékony írás, valóságra fátylat húzó. :(
    A borok többsége halovány, mindenhol hordódominancia, élettelenség, éretlenség.
    Sajnos.

    2. KaberNet 2007-02-27 15:24:29
    Re: Cseh Gábor
    Az említett urak természetesen megjelennek e blog hasábjain, hisz vétek is lenne kihagyni őket. Ebben az írásban azokat említettük csak, akik – vagy akiknek bora – akkor és ott meglepett minket. Reméljük mihamarabb mi megyünk a hegyhez, és arról be is számolunk. Köszönjük!

    1. Cseh Gábor 2007-02-27 14:15:28
    Nem cudar írás, az bizonyos!
    No de Kaló Imre éteri lényéről, Pók Tamás sármjáról, Vili Papa szokásos hűvös visszafogottságáról, Simonjóska dörmögőmedve bájáról, Lőrinc Gyuri életderűjéről még csak meg sem emlékezendeni? Vagy tán ez a 2.0-ás verzióban érkezik? Egyébiránt profi volt a szervezés, bár a szellőztetés (?) – na de hagyjuk a gáncsoskodást… Jó Villány és Tokaj után látni még egy össze(?)tartó borvidéket!

Minden vélemény számít!