Mivel az újvilági borok teljes spektruma elérhető már nálunk, és nem csak a hírneves Cloudy Bay Sauvignon Blanc-t érdemes megkóstolni (az új-zélandi Sauvignonokról később külön szót ejtünk), úgy döntöttünk, hogy két olyan tételt veszünk le a polcokról, melyek a középső árkategóriás mezőnyben foglalnak helyet. Kántorbandi már párszor beleszaladt az első tételbe, elégedett volt vele, és kíváncsi volt a grémium véleményére. Az ausztrál 2005-ös Lindemans Bin 65 Chardonnay-ről annyit érdemes tudni, hogy a legnagyobb borfogyasztó nemzet, a britek egyik kedvence, az egyik itthoni borügyi kiskereskedelmi egységben nézelődve kihallgattunk egy angol különítményt, ahol az egyik felvont orrú fiatalember épp megjegyezte ezt a tényt, majd hozzátette: ?I don?t know why, it?s rubbish!? Nos, természetesen nem volt igaza, már nem szubjektíven tekintve a mondatot. Egyébként pedig jogos a kérdés: miért válogat az ausztrál szekcióban a nálunk éppen szabadságát töltő brit különítmény? Mindenképpen fura.
Vissza a lényegre: a címkén olvasható Bin 65 egy szériát jelöl a Fosters-csoporthoz tartozó Lindemansnál (ahogy más ausztrál borászatoknál is). Eredetileg a Bin-szám arra szolgált, hogy a pincében egy helyet jelöljenek meg vele, ahol egy bizonyos fajta bort tartottak ? hogy eladáskor a vincellér csak odament, kihébérezett egy pár gallonnal, vagy felkapott pár üveggel, aztán lehetett is hazavinni. A hordókra és a címke nélküli palackok trezorjaira írték fel krétával a számot, pl. Bin 65. Napjainkra ez annyiban változott, hogy nem a tárolás helyét, hanem a konzisztens stílust és minőséget jelöli vele a gyártó. Mint egy márkanévnél, a Bin-szám azt segíti elő, hogy könnyebben megjegyezhesse a vásárló a tételt. És ezzel el is érkeztünk a Lindemans Bin-filozófiájához: a szériával a társaság a legjobb ár-érték arányt kívánja nyújtani, nagyon konzisztens minőségben.
A Bin 65-ös szalmasárga színt mutat, illatában nagyon lekerekített, inkább szalmás jellegű, de ott bujkálnak a gyümölcsök is, alapvetően ananász, dinnye és barack érezhető, de néha előbújik egy kis érett banán is. Fő karaktervonása tehát az édesség, nem cukor-, hanem alkohol- és extraktédesség. Kellemes, tiszta, intenzív, jó ivású, egyszerű bor ez, reduktív karakterrel és inkább az aftertaste-ben (utóízben) érezhető a nem intenzív barrik. A kerekség, az egyszerűen felfedezhető ízek és kerek, reduktív karakter tökéletesen alkalmassá teszik ezt a tételt arra, hogy az ember munka után hazaérve, kedvenc sorozata alatt benyomjon egy pohárral, majd a lightos tavaszi vacsorához még eggyel. Nem csoda, hogy az angolok egyik kedvence, és bár nem egy bonyolult és drága (sőt, kimondottan középső polcos) borról van szó, mégis igen jól sikerült ez a Bin 65-ös. (Ezt bizonyítja, hogy míg az este folyamán elbeszélgettünk a többi tételről, Dr. Nemtudomka óvatosan magához vonta a palackot, és szépen, feltűnésmentesen elfogyasztotta tartalmát.) Piaci tétel révén még árat is tudunk mondani: 1950-2430 forint között beszerezhető, kiskereskedelmi egységtől függően.
Új világ Kesztölcön
Az újvilági Chardonnay-s történet annyira felcsigázta Stevie Kraft fantáziáját, hogy elhozott magával két Chardonnay-t Kesztölcről, a Korom Családi Pincészettől ? egy 2005-ös és egy 2006-os palack került az asztalra. Ugye nem hallottak még a kesztölci borokról? Nem is csoda, az adottságok ugyan megvannak, a Pilis lábánál fekvő falu azonban eddig történelmi szempontból vált inkább érdekessé, mégpedig 1956-ban, amikor is a derék helyi bányászok a pesti események kapcsán egy tankkal és pár puskával kikiáltották a Kesztölci Köztársaságot. Hogy ez legenda-e vagy valóság, arról mi nem nyilatkoznánk, nézzen utána mindenki Barsi Szabó Gergely A kesztölci köztársaság ? 1956 Tank ? pálinka ? nemzetőrök című könyvében.
Chardonnay ültetvény Koroméknál
Lényeg a lényeg, a Korom Család itt próbálja meg, szigorú bioborászkodással bevezetni a komolyabb szintű vitikultúrát ? ezért voltunk nagyon kíváncsiak a Kesztölcre beköszöntő új világ gyümölcseire. Az sem mellékes, hogy a falu volt az esztergomi érsek fő beszállítója, aki adott a minőségre, ergo termőhelynek nem utolsó. Sajnos a 2005-ös tételnél a dugó szinte teljesen elvette az illat élvezetét, éppígy az ízben is volt némi dohosság ? pont annyi, amennyi ahhoz kell, hogy mindent elrontson. Korom úr igazi bioborász, ennek ellenére nem ártott volna inkább szilikondugóval, vagy a nálunk még keveset használt, de nagyon hasznos csavarós kupakkal ellátni a palackokat. A dugót szagügyre véve rögtön kiderült, ki is a ludas.
A hazafi a dugó mögé néz
Patrióták lévén azonban ? és mert kóstoltuk már Korom úr borait ? inkább a doh mögé próbáltunk nézni. Az ausztrál rokonnál így jóval koncentráltabb bort kaptunk, ez már az óvilág, amelyben itt-ott némi ásványosság is felütötte kis fejét. A dugós történet sajnos a 2006-os tételben is igaz, és hál? istennek nem annyira zavaróan. Lehet, hogy a dugó, de az is lehet, hogy a technológia valamely botlása az oka a mindkét tételben megjelenő dohosságnak. Ez a tétel az előzőnél sokkal fiatalosabb, illata hersegős, ropogós, savai élénkek, és nem olyan lekerekítettek, mint ausztrál barátunké. Összességében: van ebben anyag rendesen. Az ízek inkább gyümölcsösek, almás/körtések, utóízében finom keserűséggel, amely azonban csöppet sem zavaró. Korom Péter borait szombatonként a Mom park mögötti biopiacon lelheti fel a fővárosi közönség, egy palack ára uszkve 800-1000 forint között mozog. Még több infó itt.
A Chardonnay-k világába tett rövid körutazást követően ismét az újvilág felé fordítottuk figyelmünket. A Penfolds pincészetre is már rég kíváncsiak voltunk, Ausztrália egyik legjelentősebb társaságáról lévén szó. Igaz, az itthoni közönség inkább a Koonunga Hill-t ismerheti, minket a pincészet Rawson?s Retreat Shiraz-Cabernet 2005 fogott meg inkább. Először is talán a nevével. A pincészetet ugyanis bizonyos Dr. Christopher Rawson Penfold angliai emigráns úr alapította, vagy 150 évvel ezelőtt. Ki tudja, a jó doktor miért döntött a fegyenc-kontinens mellett, talán ez már nem is lényeges, és inkább egy jópofa visszakacsintást látunk a Shiraz-Cabernet házasításban az óhaza felé, ahol jelentős mennyiség fogy el Dr. Penfold italaiból. A visszavonulás egy kőből épült gazdaságba történt, amelynek épülete még mindig áll Ausztrália déli részén, Adelaide-ben, és ennek jegyében egész sorozat készült a Penfolds márkanév alatt.
Magill Estate, a visszavonulás első állomása
A visszavonulás tehát diadalmas, még ha ez a tétel nem is az. Fekete magot mutat a klasszikus ausztrál házasítás, lila éllel, ami még rendben is lenne egy ilyen házasításnál, az illatában azonban volt nehézkesség, elsőre azt lehetett mondani, hogy nem volt a topon, na. Ez a nehézkesség némi levegőztetés után enyhült ugyan, de nem tűnt el. Kóstolásra édes érintés után sajátos módon a zellerre emlékeztető ízképvonalt mutatott, a Shiraz mintha általában nem virágos-gyümölcsös, hanem ilyen fűszeres illat- és ízjegyeket mutatna. Itt is a zöldséges történet dominált, zeller, murok, petrezselyem. A Bin 65 Chardonnay-hez hasonlóan a Rawson?s Retreat sem komplex tétel, emellett azonban kellemes, délies karakterű bor, enyhe tavaszi délutánokra, neadjisten ebéd mellé a napsütésben megnyitott teraszos helyek valamelyikén. Árban is az első ausztrál tétel mellé állítható: 1730-2160 forintért lehet egy palackkal beszerezni.
Kántorbandi
Korábban:
