Bőségszaru

Kicsit megfáradva érkeztem az idei Spirit of Wine-ra, mert előtte elteltem a kékfrankosok élvezetével, egy sarokkal lejjebb, a Gerbeaud-ban. Idén még nagyobb területen lehetett kóstolni a tavalyi rendezvényhez képest, a hely (Sofitel Chain Bridge) maradt azonos, átfedés a portfolióban is volt, hiszen az IFDT által forgalmazott pincéktől lehetett kóstolni.

Bejutottam egy ültetett kóstolóra itt is, a Bodegas Roda tartott 2000-2007-es évjárataiból vertikális kóstolót. A riojai pince nem kispályás beruházás a képek alapján, 1987-ben alakultak, nagyrészt tempranillo-t (95%), kisebb részben a többi három engedélyezett fajtát (garnacha – másutt grenache-ként ismerhetjük-, graciano, mazuelo) telepítették.

Általánosságban elmondható a borokról, hogy rengeteg fekete bogyós aromát, határozott tanninokat, az alkalmazott technológia miatt stabil, kissé megszerkesztett (14%-os alkoholra beállított) érzetet tartalmazó tételek ezek, amelyeken egyelőre nem fog az idő, az oxidációs megzuhanás legkisebb jele sem volt észlelhető még a tizenkét éves Rodában sem. Áruk sem kispálya, itthon a frissebb évjáratok 12-14 000 Ft körül mozognak kiskereskedelmi áron.

2000 – animális, kávés, tercierekkel teli illat, konyakos alkoholú, gyógynövényes, idős parfümös íz, tömör struktúra és enyhe fűtés a lecsengésben

2001 – érett babér, fűszerek, bőr, tercierben bővelkedő, meleg, Toszkán borokra emlékeztető illat, szájban kissé tapadós tannin, erős fahatás, hedonizmus a javából

2002 – a hűvös évből szilvadzsem és tölgyillat, likőrösség, a korty édesfűszeres, koncentrált, sok hordós tanninnal, ami nem biztos, hogy már integrálódni tud

2003 – ott is meleg év volt, földes-konyakos-szegfűszeges vonulat némi ásványossággal spékelve, a korty forróságot sugároz karakterben és alkoholban is, harsány tanninnal (fogyasztandó)

2004 – szép fekete bogyósok, animalitás, ahogy nyílik úgy lesz egyre komplexebb, kiegyensúlyozott, jól strukturált bor, bár a lecsengés férfias és tüzes, nekem az egyik legszebb volt

2005 – toast, pörkölt kávé, bőr és füst, szintén egy komplex, nagy boros illat, majd a korty izgalmas, talán a legjobb savszerkezettel mind közül, fineszes, rengeteg gyümölccsel, nagyon szép

2006 – földes, dzsemes gyümölcsösség, szájban rengeteg rapid és főleg hordóból származó tannin, kissé puha savakkal (még fektetni kell)

2007 – szemtelenül fiatal füstös és pörkölt kávés illatokkal, ázott avarral, szájban rengeteg cseranyaggal és fiatalos vörös, valamint fekete bogyós gyümölcsösséggel (még fektetni kell)

Aztán örömzenélés következett, egy bő órám volt rá, hogy mindent megkóstoljak, amire kíváncsi voltam.

Összefoglalva a legjobbak:

Bodegas Callia Grand Callia 2008 (bírom a nehéz üveget, a hatos karton ornamentikáját, az újvilági hangulatú, de abból a legjobb minőségű, súlyos bor zamatait),

Simonsig Merindol Syrah 2004 (évek óta (első találkozásunk talán a 2008-as borfeszten volt) kóstolgatom és nem akar öregedni, sőt egyre szebb),

a Domaines Schlumbergert idő hiányában kihagytam, de tudom mennyire jók, ezt több ismerős is szóvá tette,

Ogier full-full sor (Clos de L’Oratoire Chateauneuf du Pape Rouge 2009,  Cotes du Rhone Heritages 2010, Chateauneuf-du-Pape Terroirs Gres Rouges 2007, Chateauneuf-du-Pape Terroirs Eclats Calcaires 2007, Chateauneuf-du-Pape Terroirs Galets Roules 2009, Chateauneuf-du-Pape Terroirs Safres 2009, durva), Evowine Overdose 2009 (jó bor jó áron),

Zenato Amarone della Valpolicella Classico 2007 (még mindig és újra),

Dr. Loosen-től bármi,

Bodegas LAN Culmen Reserva 2004 (tömör, koncentrált, izgalmas, nagy testű),

Castello Banfi Col di Sasso és Poggio Alle Mura Brunello 2006 (Toszkána! Közhelyessé lehet koptatni, de ebben a két borban nagyon benne van, hogy tudnak élni),

Sumarroca Gran Brut Rosado (nagyon jól esett menet közben egy kis frissítés a nehéz veresekre).

Megnyugtatva tannintól fáradt ízlelőbimbóimat egy Tornai Top Selection juhfarkkal búcsúztattam az estét, hihetetlenül jól esett.

Ahogy elnézem a listát, megint egy csomó minden kimaradt: Peter Lehmann, Frapin Cognac, Joseph Drouhin, Francois Lurton, Chateau du Breuil, Masciarelli, Medici Ermete, aztán Prosecco-k, Armagnac-ok, Scotch-ok, Champagne-ok, Portóik…

Egész egyszerűen három délután kellene, hogy rendesen merítsek egy ekkora bőségszaruból. Remélem lesz jövőre is, pár év és utolérem magam.

Minden vélemény számít!