Búr-borok: zsiráfsiráz és zebratage

Dél-afrikai borokat vadászott le évadzáró társulati ülésén a Borravaló teamje. Dr Nemtudomka kies kerti teraszán folyt a munka és a bor, utóbb a doctor kötényt öltött (állati klassz Bordeaux feliratú feka kötényt!) és kisebb autodafét rögtönözve elég korrekt grillezett húsokkal borította be barátait.

Ez az egész dél-afrikai mizéria a borral nem lett volna, hogy ha a franciák nem keverednek komoly hitbéli vitákba. A hugenották, ugye, már megint ők. Az úgy volt, hogy a XVI. században a franciák boldogan gyilkolászták egymást a reformáció avagy a katolikus anyaszentegyház nevében. Jó példa erre a Szent Bertalan éj, ahol egy kissé elvadult a buli, a vége pedig több ezer legyilkolt protestáns lett. Aztán – bár Párizs megért egy misét – a békét mégis a katolikusok nyerték meg, a protestánsok meg mehettek, amerre láttak. Többségében a toleránsabb Németalföldre.

A hollandusok meg már jó ideje benne voltak addigra kötésig az édesbor-bizniszben. Ők hisztizték ki, hogy a Sauternes olyan legyen, amilyennek ma ismerjük: botrytizált, édes bor, mert ugye az északi népek már csak azt szeretik. Közben a hollandok meg hajóztak, egyre keletebbre, Afrika megkerülésére, hogy létrehozzák azokat a remek gyarmatokat Indonéziában, Malajziában, amelyekről néhány felejthetetlen Rejtő-novella szól, itt van például az Akik életet cseréltek.

A gyarmatok eléréséhez meg adta magát Dél-Afrika, mint nagyjából félpálya, hajózási pihenő, amely aztán szépen felfejlődött valami sokkal többé, mint egyszerű matrózdepó. Sok hugenotta menekült költözött oda, és vitték a szőlővesszőket is. 1659-ben Fokváros alapítója, Jan van Riebeeck úr feljegyzései szerint lefejtette az első borát. Tehát a XVII. század közepén már szőlőt telepítettek, rogyásig. A leghíresebb-legfrankóbb birtok, Constantia birtokot, a False-öbölnél. Ez volt az első újvilági sztárbirtok. Édes fehéret készítettek, Sauternes modorában. Muscat Blanc és Chenin Blanc lehetett az első szőlő amellyel dolgozni kezdtek.

A Constantia ez idő tájt hozzáférhetőbb volt Nyugat-Európában (legalábbis amerre a hollandok hajóztak) mint a tokaji aszú. Halljátok ezt, reneszánszos fiúk-lányok? Az a helyzet, hogy a bor akkoriban veszettül instabil volt, és nehezen szállítható. A hajóval valahogy jobban sikerült a tránszport, mint ökrös szekéren átcibálni fél Európán.

A chenint azér is telepítették, mert felhasználták a brandy párláshoz, arra is ráfeküdtek ugyanis – ha más a protestáns menekültek többsége Délnyugat-Franciaországból származott. Cognac megye, Armagnac megye, ennyi talán elég is magyarázatul. A chenint a brandyhez olyan területekre ültették, ahol a tűző nap elintézte a sav nagy részét, viszont annyi cukkert szedett magába, hogy önmagában is erős bort adott. Amely Chenin Blanc-t a helyi hollandusok csak úgy hívták Steen, ahogy most is hívják.

Ahogy leáldozott a hollandoknak, úgy áldozott le a dél-afrikai borbirodalomnak. A britek annyira nem voltak boros népek. Ez persze nem igaz, itták ők a bort rendesen, csak nem Dél-Afrikából. A XVIII. században kezdődött Bordeaux reneszánsza. A borkapitalista girondiak egyeduralma lényegében mindenkit kiszorított a brit piacról.

A XX. század elején a búr háború koncentrációs táborait túlélt búrok folytatták a borászkodást de csak helyi érdekű szinten. Hogy mégis versenyképesek legyenek, megalapították a Koöperatieve Wijnbouwers Vereniging van Zuid-Afrika Bpkt nevezetű országos szövetkezetet, ez a KWV volt a dél-afrikai borexport fő szervezője, lebonyolítója és atyaúristene, a század folyamán, egészen az apartheid bukásáig.

Stellenboschban már működött a boregyetem, amelyen 1925-ben nemesítette ki a pinotage fajtát Abraham Izak Perold professzor. A Cinsault-ból, amelyet egyéb iránt Hermitage-nak neveznek arra fele, és a Pinot Noirból. A célus az volt, hogy a Pinot, amely ugye hisztis és érzékeny fajta, könnyebben termeszthető legyen Dél-Afrikában. Az ország borászatának nagyjából a márkajele lett, ez meg a Chenin Blanc.

Azért sem érdemes elnyomni a feketéket, mert akkor nem veszik az ember borát. Illetőleg amikor nagyrészt a fegyverekért brutális zsoldosok és gyémánt relációban kereskedik az ember, az nem kedvez a borászati ágazat fejlesztésének. Az apartheid kimúltával azonban megnyílt a piac újra Dél-Afrika előtt. 1994-ben léphettek elő újra a dél-afrikai borok nyíltan a világpiacra. Sok korábbi nagybirtokos állami támogatással kisebb parcellákat adott addigi szőlőmunkásainak, tehát jelen állás szerint sok a zulu és egyéb törzsi miniborászat, szövetkezet, az egész történet nagyon képlékeny, de nyomulnak ezerrel mindenhol, ahol csak egy pohár bort is el lehet adni. Jelen állás szerint 100 ezer hektár szőlőültetvény van arrafele.   

Mármost a nálunk és Bécsben kapható búr borok szortimentje jórészt olyan 80-egykét pont között mozgó borokból áll. E tételek különleges borélményt nem kínálnak, közös nevezőjük a sav hiánya, ami európai és magyar szájnak egyértelmű negatívumnak tűnik, nyilván, ha ebben nő fel az ember, kevésbé hiányzik nekije. Rendre előjött az a kifejezés, hogy tökéletes elkészítettség: profi borok ezek, sűrűk és tüzesek, középsúlyúak, nem nagy borok. Úgy rémlett, a fiatal fehér borok színéből hiányzik az a zöld sugár, ami nemcsak széppé teszi a borszínt, de jel is, a frissesség és tán a hűsebb égövek előhívta üdébb savak jele is valahogy. A vörösök csípnek, mint a fene, likőrös alkoholok lobognak bennük, ők 85 körül vibrálnak, érdekesebbek, fontosabbak.

1.Chardonnay 2007, Sonop

Organic (na az mi? lásd itt!) és fair trade (az meg mi? lásd itt!) bor , elég magasra tette a lécet ez a frissen csendülő, nem túl bonyolult akkord. Világos szalmasárga, kerek reduktív chardonnay édes érintéssel, nagyon csípős 14 %-os alkohollal, kicsit kevés savval. Lomha mozgás, virágporos felhang, meleg karakter. 83 pont.

2. Chenin blanc 2007, Simonsig

Szalmasárga holmi nagyon intenzív növényes (plusz virágos-őszibarackos) és fajtajelleges illattal, telt, édes és csípős, vezető ízjegye is ez a vegetális izé, de itt jobban kiütközik a savhiány. Egyébként a kevesek egyike, amely kapható itthon, a nagy szuperekben. 82 pont.

3. Sauvignon blanc 2007, Beau Joubert

Csavaros a, csavaros a palack nyaka, egy mozdulattal kitekered és sutty, poharadba diktálod a világos sárga, füves, ismét vegetális, jobb savú borocskát. Egyfelől egysíkúbb, másfelől az előzőeknél karcsúbb és kiegyensúlyozottabb, elegánsabb benyomást kelt. 84 pont. 

4. Chardonnay 2007, Beau Joubert

Ugyanaz a szín, szép illatában a hordó virágillatát érezni halványan és finoman. Csíp persze, telt, gumicukis utóíz, de elég komoly és kiegyensúlyozott bor, mellyel kapcsolatban ismét az az ellentmondó vélemény fogalmazódott meg, hogy egyszerre szép és egyszerre unalmas. 84 pont.

5. Chardonnay 2006, Simonsig

Világos aranysárga kardonnaj: a fajtajelleg és az újhordó, valamint az almasavbontás elegye, leginkább egysíkú fabor, szebben toasty French oak flavours, amiért 3600 froncsi sok. 83 pont.

6. Chardonnay 2005, Mulderbosch

Világos szalmasárga, nagyon intenzív vegetális illat ásványos jegyekkel és az újhordó toasty French satöbbi. Iszonyú telt, olyan 30 g/l lehet, a sav azért hat alatt vibrál valahol. Ha kevesebb fa lenne benne, 88 pontos lenne. Utóízében, ahogy egyik ítészünk szerint majd’ mindegyik tételben egy citrompótlóra emlékeztető izé dereng. 86 pont.

7. Pinotage 2007, Tribal, Sonop

Zebrás címke és kapszula, rubin szín, intenzív és érett gyümölcsösség, medicinális érintés, tűrhető sav. Profi, nem komplex bor a mindennapokra, kicsit rövid, lukas is tán, pinós jelleg némi befőttel, semmi extra. 82 pont. 

8. Pinotage 2007, Sonop

Az organikus-fair trade családból. Fekább és érettebb impresszió illatban-ízben egyaránt. Némi füst, csoki, likőr és édes íz, medicinalitás vagy petrol, szájban mégis kicsit vékony, nincs sav, összességében komplexebb képlet jelentős izgalmak nélkül. 84 pont. 

9. Shiraz 2007, Tribal, Sonop

Zsiráfsiráz. Ruby, zárt illatában a hordó szép virágos effektje, túlérett gyümölcs, szájban nem szép füst, olyan baconos, irdatlan extrakt, bár Bülow úr szerint 100 q/hektáros jellegű a dolog. Nem sirazos, az ember jól lemerlózná, mérsékelt izgalmak. 81 pont.

10. Shiraz 2007, Sonop

Mint egy jó régi magyar cabsav, a szokott dohos pinceszag nélkül, jegyezte meg az egyik zsüror találóan. Szeszes illatában az a gumis vörösborillat, némi füst gomolyog, ismét az az érzés, hogy inkább cabsav, tán kicsit zöld is valahogy. 78 pont.

11. Ezt kivágtuk, lottyadt és gyanús trutyi vót.

12. Pinotage 2006, Kanonkop

Gyümölcs, növényes izék, ízek, ismét az irdatlan extrakt, nem-tanninos, a lecsengésben füst lengedez. Az a baj, hogy valahogy nincs szerkezet. A vélemények egyik, nem túl nagy számosságú részhalmaza szerint lágy és üres, mint egy burn out-os osztriga, mások szerint ugyan nem elegáns és harmonikus, de jó kommersz tanninos újvilági designbor nagy testtel, hétezer forintért. 85 pont.

13. Shiraz 2004, Mulderbosch

Ruby-feka, érett, alkoholos, komplex illat palackbukéval színezve. Csíp, mint a skorpió, ez egy borállat. Lekváros szövet, lekvárlikőr, jó értelemben korszerűtlenebb bor, mint az előző, mely próbált divatosabb lenni. De ez borabb, borosabb bor. Volt, aki 90 pontra adta (dr Nemtudomka). 86 pont.

14. Pinotage 2003, Simonsig

Értékes, feketébe hajló, zárt, kicsit gumis illatú, medicinális-vegetális érintésű, persze csíp, kafa. 85 pont.

15. Merlot 2004, Beau Joubert

Fajtajelleges, szép illat, teltkarcsú, nem komplex, nagyszerű, teltkarcsú Vino da Tavola. Lágy, telt, feminin, tartalmas, elegáns, kafa. 86 pont.

16. Cabernet sauvignon 2004, Beau Joubert

Fekete, lágy és érett, még mindig tanninos, igen szép bor, medicinális effekt és, mondanunk sem kell: csíp, mint a nem t’om, mi. 84 pont.

Ezen a ponton már rég lebukott a nap a budai hegyek felett, és a Borravaló vendégekkel kiegészült csapatából  – Stevie Kraft, Kántorbandi és dr Nemtudomka, Sinkó Kriszta (a WSET bombázó főnénije), Éva (KB-né), Svájci Bicska (Svejc) és Bülowine úr (Borigo) – többen is villámló szemekkel illeték dr Nemtudomkát, hogy ugyan már dobja a grillre azt a tucat pácolt húst.

Ezt a jó doctor szép köténykéjében megtette, ezért többen rögtön megbocsátottak neki. Egyet sajnáltunk: nem tudtunk a számunkra legizgalmasabb dél-afrikai borból szerezni, ez a Rijk’s pincészet Chenin Blanc remeke, hosszan érlelt, elképesztően koncentrált valami. Figyeljünk oda rá, és szerezzünk, ha tudunk. Az asztalnál a borokról a borokra terelődött a szó, és együtt emeltük poharunkat Nelson Mandelára, boldog 90. születésnapot kívánva neki.

Korábban:

A 20 legjobb biobor – újvilág (’08 London, 4. rész)

Virrad a zulu hajnal, virrad

Önök kérték: Tesco kóstoló

Hozzászólások

  1. mondta

    11. Rookie 2008-07-28 12:39:27

    Szerintem lehetne. De csak jó csajok! :)

    10. kantorbandi 2008-07-26 07:44:02

    pucu: nem tettem fel, mert nagyon le lettek szolva az eddigiek. most mi legyen, nyomassunk ilyet még, vagy ne?!

    9. pucu 2008-07-25 20:31:11

    hol a meztelen nős kép??

    8. Essz 2008-07-24 15:22:54

    Biztosan felteszi az elérhetőséget, ha valaki megtalálja. Spárga nélkül is jó lesz.

    7. Kántorbandi 2008-07-24 13:17:00

    Essz, hadd idézzem magunkat: “Egyet sajnáltunk: nem tudtunk a számunkra legizgalmasabb dél-afrikai borból szerezni, ez a Rijk’s pincészet Chenin Blanc remeke, hosszan érlelt, elképesztően koncentrált valami. Figyeljünk oda rá, és szerezzünk, ha tudunk.” Sajnos mi csak Londonban láttunk, ha valaki közelebbit tud, szóljon.

    6. Rookie 2008-07-24 10:45:24

    :)
    Fekete lányok bora… valahogy meztelen xsosa kislányokra asszociálok, amint önfeledten lépkednek a szőlőn és közben a tegnapi zebravadászatról pletykálnak…

    Az nekem a furcsa ebben az egész dél-afrikai kulimászban, hogy egyrészt megtalálható az országban a fejlett infrastruktúra, de épp úgy (sőt, többségében ilyen a terület) a törzsi társadalmi beállítódás.

    Itt a zuluk táncikálnak, be-bengednek pár turistát is a faluba (csak KwaZulu Natal déli részén), akiknek a sangomák táncolnak egy sort és pár 3 éves kisgyerek végigszalad a falu poros utcáján lábán egy pár nike cipőben (gondolom valamely turista nagylelkű adománya). Szóval nem annyira hagyományőrző, inkább amolyan prolis… Ezek készítetek ugyan sört, de hadd ne minősítsem.

    Szóval csak úgy lehet, ha a fehérek által a fekáknak adott földecskéken is a fehérek az urak, hiszen náluk a tudás, a felszerelés. Erre gondolsz, mikor együttműködést emlegetsz, avagy képzik a helyieket talán? Ha igen milyen színvonalú a borkészítéshez kapcsolódó képzés arrafelé?

    5. Essz 2008-07-24 08:27:52

    Itthon is kapható olyan flaska, ami dél-afrikai bor magyar tölgyben? Megkóstolnám.

    4. Kántorbandi 2008-07-24 05:45:12

    Igen fater!
    Amikor a borásszal találkoztunk Londonban, nagyon vicces volt. Mosolyogva kérdezte, hogy van-e valami ismerős a borban? Mondtuk, hogy igen, de a fene se tudja megmondani mi az. Hát a zempléni tölgy, amivel dolgozunk, mondta ő. :D

    3. fater 2008-07-23 20:31:37

    a 2004-es Rijk chenin-nek van magyar vonatkozása is (lásd a mondat végét…):

    “night harvested and hand picked. 60% barrel fermented, 12 months
    in french oak. 40% cold fermented in stainless steel tanks and lay on
    fermentation lees for 12 months before being blended together. 30%
    new hungarian oak, 60% 2nd fill and 10% 3rd fill french oak”

    2. Stevie Kraft 2008-07-23 14:09:19

    Rookie!
    A dolgot a borászatban egy kicsit okosabban sikerült megoldani. Úgy történt a dolog, hogy, amint a cikkben is szerepel, a fehér birtokosok bizonyos területeket átadtak a fekete munkásaiknak, gyakorlatilag ingyen(szerűen) valszeg ez volt az ára, hogy a nagy egészet megtarthassák… Kis szőlőterületekkel persze a fekák sem mennek sokra, úgyhogy alapítottak mindenféle szövetkezeteket, amelyekben persze az egykori fehér ültetvényesek is benne vannak, mert felszerelés-infrastruktúra-szaktudás náluk van.

    Érdekes például a Ses’fikile borászat, http://www.sesfikile.co.za/ amelyben pl nők jutottak földtulajdonhoz. A London Wine Fairen közös volt a standjuk az egykori fehér földtulajdonossal, és láthatóan frankó volt az együttműködés. Szóval így történtek a dolgok a boriparban.

    Na feledjük el, hogy az Apartheid alatt volt egy iparági kézben lévő nagy pinceszövetkezet, a KVW, és mindent az intézett – persze az embergó korlátai közt. Aztóta meg ugyan olyan színes lett a borászat is, mint maga az ország.

    1. Rookie 2008-07-23 10:33:28

    Zseniális cikk! Jó kis buli lehetett… Kíváncsi lennék, vajon a szivárványos forradalmat követő “kontra-apartheid” hogyan jelent meg a szőlészetben, borászatban.

    Merthogy arrafelé, Mandela hatalomra lépését követően megjelent egy numerus clausus jellegű dolog, vagyis mindenhol kirúgták a fehér munkást, és felvették a feketét (olyan arányban, mint a lakosságban). Ez, ugye azt jelentette, hogy a szakmával rendelkező fehérek munka nélkül maradtak, vagy visszahúztak Európába. Vagy nem, de mindenesetre drasztikusan csökkent az oktatás színvonala (a fehér professzorokat ki, a tapasztalatlan, hozzá nem értő black people-t be), tönkrement a közlekedési infra annak ellenére, hogy 1990-ben még remek úthálózata volt az országnak, de kirúgott fehér szakemberek helyére jött fekák nem tudták, hogyan kell fenntartani ezt, így az is egyre szarabb lett.

    Nem érdemes minden szakmát kivesézni, de a jelenség általános volt. Plusz a 40 százalékot meghaladó munkanélküliség, az ezzel is magyarázható, iszonyatosan magas bűnözés, a 20 %-ot is meghaladó HIV fertőzöttség (ami Lesothoban 60%), stb…

    A nagy, hozzáértő, helyi borászokkal, szőlészekkel mi történt? Ott is ez zajlott és ezért kellettek Gál Tiborok, hogy legyen is valami?

    Vajon hány sikeres fekete borász van? Gondolom, nem igen termelnek fehérbort…

Minden vélemény számít!