Carpe diem, olaszrizling

Nemrég másodszor is abban a szerencsében volt részem, hogy végignyalhattam a főként balatoni, de messzebbről is érkezett, legfrissebb olaszrizlingeket. Immáron másodszor, mert a csopakiak rendezésében tavaly is részt vettem az eseményen.

Csopakra, Jásdi István pincészetébe, a kiváló kilátással bíró étterembe szívesen járok: a könyv miatt éppen ott voltam, amikor épült, és félkész állapotban bejárhattam az épületet, miközben a mester elmutogatta, mi, hol lesz. Ezért aztán jó érzéssel léptem be először is az étterembe, elégedetten konstatálva, hogy minden úgy alakult, ahogy tervezték.

De a formaságok, külcsín csak egy része a dolognak. Múltkori olaszrizlinges kalandom olyan jó élményekkel, tapasztalattal gazdagított, hogy emiatt is szívesen jöttem vissza. (Annak ellenére, hogy idén megtapasztaltam azt is, milyen az év leghidegebb napjának estjén a 71-es gyorsforgalmi úton egy mínusz 13 fokra hűlt autóban háromnegyed órát várni a mentésre. A vezérmű szíjnak más tervei voltak aznapra, de hála az esemény egyik szervezőjének, Pintér Zsoltnak (Szent Donát Pince), kisebb fennakadással megúsztam a dolgot. (Ugyanez nem mondható el az autóról, de ez másik történet.)

A kóstoló már tartott, amikor megérkeztem, de csak két borról, és a nyitó beszédről maradtam le. Ebből kiderült, megint léptek egyet előre a csopakiak a Csopaki Kódex megalkotásával, melyben összefoglalják céljaikat és megalkotják szabályozásukat. Minőségre, eredetre törekvés, szimpatikus, követendő példa. (Lehet is őket követni, Facebook oldalukon.) Kellenek is az ilyen kezdeményezések, ahogy kellenek ezek a kóstolók is, megint jó volt látni a sok borászt, akik egymás között minden körítés sallang nélkül (hiába is lett volna) beszéltek a boraikról, az évjáratról.

Összefoglalásként meghallgathattam, hogy Mészáros Gabriella mit gondolt a kóstolt borokról. Nem értettem egyet vele. Azt mondta, hogy eltelt két év és semmi nem változott a borászok felfogásában. Ez egyébként másnak is véleménye volt. Másképp gondolom: az a változás, amit mindenki nagyon vár nem történik ilyen gyorsan: itt embereket, gondolkodásmódot kell formálni, az pedig nem megy olyan gyorsan, ahogyan azt többen szeretnénk – siettetni nem lehet, ahogy a szőlőt sem: ki kell várni, míg meghozza megfelelő gyümölcsét. Azt is mondta, hogy az új Jancis Robinson könyvben az olaszrizling a grasevina alatt van, mert ott vannak a gyökerei, és a külföldiek alapvetően nem tudnak vele mit kezdeni. Kénytelen vagyok megint vitatkozni. Miért ne tudnának? Emelkedjünk már felül azon a felületes marhaságon, hogy az olaszrizling neve vagy a fajta eredete lenne megtévesztő. Ez abban a pillanatban nem fog érdekelni egyetlen külföldit sem, amikor élete egyik felismeréséhez jut el egy szuper olaszrizlinget követően. Na, itt van a dolog kulcsa: kapjon olyat, jusson hozzá olyanhoz, hogy reveláció legyen számára. És akkor két dolgot jegyez majd meg: azt, hogy magyar bort ivott, és a pincét. A szofisztikált borissza esetleg elkezdi a fajtát feszegetni, vagy a borvidéket. De innen már nyert ügyünk van, mert maga fog rájönni a különbségekre, nem könyveli el olasz vagy horvát borként.

Sokkal jobban fogta meg a lényeget Jásdi István, aki azt mondta: a résztvevők számában nagy változás volt a tavalyi és tavalyelőtti kóstolókhoz képest: többen jöttek. És pont ez a lényeg, az inception, a gondolatok csírájának elültetése megtörtént. Mi is az olaszrizling? De tényleg milyen? Hogyan értelmezzük? Túl sokféle van piacon? És ez a sokszínűség egyáltalán rossz? Ilyen kérdések fogalmazódtak meg. Azt a kérdést, hogy kell-e közös stílus, Jásdi István nyitva hagyta. Ki tudja? – kérdezte – Gondolkodjunk rajta még!

Már a borok kóstolása közben kialakult bennem egy kép arról, milyen is volt 2012 olaszrizling tekintetében, a Balaton környékén és pár meghívott borvidék esetében is: Carpe diem! – jutott eszembe. Hogy miért, azt később írom le, most jöjjenek előbb a számomra más-más szempontból kiemelkedő, 2012-es borok. (Hozzátéve, hogy néhány – de tényleg kevés – bortól eltekintve nagyon jó színvonallal találkoztam, sok jó borral, amit keresni fogok.)

Jásdi Lőczedombi Olaszrizling 2012

Óriási extrakt, Jásdi István szerint ekkora még nem volt. A hely karakterét ezért nagyon hozza. Augusztus 31-i szüret, spontán erjesztés. Illatában elegáns, visszafogott, lassan nyíló. Szájban rengeteg mindent hoz, a gyümölcsöktől a kövekig, mintha vékonyabb lenne kicsit középen, de hosszban kárpótol.

Figula Sóskút Olaszrizling 2012

Meszes talaj, ami érződik is. Sok szediment. Egy kísérletezés eredménye az erjesztési eljárásban először héjon történik, majd a színlét leválasztják, és utána hordóban érik. Izgalmas savszerkezet, érdekes, tutti-fruttis illatjegyek, robbanó íz. (Sokaknak az Arácsi jött be, nekem ez tetszett jobban.)

Guden Kisbirtok Kertmögi Olaszrizling 2012

Molnár Szabolcs Jásdiéknál borászkodik, ez saját pincéjének bora. Spontán erjesztés, mustülepítés nem volt, a kóstoló időpontjában seprőn volt. Nagyon izgalmas, dús, rétegzett illat. Citrusos, virágos, marcipános. Szájban érezni a nagy extraktot, lédús almával, ásványossággal a végén.

Sabar Olaszrizling 2012

Csobánc, észak-nyugati agyagos területről, vibráló, szinte zöldes árnyalat. 6-7 gramm maradék cukor van benne, de a savszerkezet miatt ez kimondottan jót tesz neki. Zamatban ásványok, citrusok, lédús fehérhúsú gyümölcsök, melyeket külön előhoz a maradék Co2.

Villa Tolnay Panoráma Olaszrizling 2012

Szintén Csobánc, a középső teraszról. Nagyon intenzív illat, citrusokkal, marcipánnal, mézzel és enyhe vaníliával. Nagyon jó szerkezete van, ízében tobzódnak a déligyümölcsök. A korty hosszan kitart.

Gál Lajos Kántor tag Olaszrizling 2012

Ugrás Egerbe. A teljes érés előtt szüreteltek, elkerülendő a károsodást. Hordóminta, kóstoláskor még 2-3 hónapot mondott neki a mester. Spontán erjesztés, nagy test, kirobbanó gyümölcsösség, szuper savszerkezet. Az egész nagysága jellemző arra, amit erről a bortól korábban megszokhattunk.

Szászi Endre Szent György-hegyi Olaszrizling 2012

Még nincs kész, de akkor baromi jó lesz, ha most ilyen. Tanítani való olaszrizling illat, az a jellegzetes aroma, amit egyesek rezedának, mások mandulásnak, megint mások kamillásnak mondanak. Óriási extrakttal bír, lédús alma, citrusok, kövek, méz, minden. Várom.

Bott Pince Olaszrizling 2012

Egy másik palack, amit bármikor bevinnék egy olaszrizling előadásra: erről szól, ilyen a fajta. Garam-mente, Felvidék, Muzsla – így mutatta be magát Bott Frigyes, aki elmondta: náluk a zöldveltelini mellett ez a legelterjedtebb fajta. Itt is zöldes árnyalat, citrusok, mandula és virágok illatban. Szájban zamatos lédús fehérhúsúak, elsősorban zöldalma. A savszerkezete szuper, lecsengése egészen lime-os érzetet ad, nagyon hosszan.

Szóval Carpe diem. Horatius mondása szó szerint azt jelenti: “Szakítsd le a napot!”. Azaz, minden napnak szakítsd le a gyümölcsét, minden napodnak legyen meg az értelme. Az elfogadott, hagyományos értelmezés szerint, élj a mának. (Ami persze egyértelműen nem ugyanazt jelenti, de ezen hadd ne szemantikázzunk itt.) Ezek az olaszrizlingek most nagyon élvezhető formában vannak (már). Hogy később milyenek lesznek, értve itt több év távlatát, azt nehéz megmondani, de élek a gyanúperrel, hogy nem a legérlelhetőbb évjáratot hozta ennek a fajtának, ezeken a területeken a 2012-es év. Amire bizonyos szempontból akár azt is mondhatnánk, kár – ismerve a szépen érlelhető, több év múlva kiteljesedő olaszrizlingeket a felsorakozott borvidékekről. Viszont, más szempontból örüljünk neki. Örüljünk, a 2010-es cudar évjárat után, és örüljünk annak, hogy friss, ropogós, és egyáltalán nem vékony, izgalmas és tiszta borokat ihatunk. Szakítsuk le a balatoni nap gyümölcseit. Már előre látom, hogy idén nyáron mi lesz nálam a sláger: minél többet szeretnék ezekből az olaszrizlingekből, jól behűtve, gyöngyöző palackokból. Megelégedéssel fog az is eltölteni, hogy ezeket a borokat éppen jókor iszom, minden értelemben.

Minden vélemény számít!