Fehérek a feszten – várnapló 2.

Idén is kötelező az éves betevő overload, a Borfesztivál. Mivel sem átugrani, sem megkerülni nem lehet, módszerrel, tervvel, fogadkozásokkal – vagy ezek nélkül – mindenki nekivág. Én már letettem a “jelöljük be a térképen, hogy kiket látogatunk meg” metódust, mert az sajnos rendre kudarcot vall.

Szinte minden méteren lenne mit keresni, így inkább csak azon ábrándozok néha, hogy miért nem hat hónapos a rendezvény, akkor talán a végére lehetne érni. Saját módszerem szerint a tömegtől csak időben határolódok el: dél körül szoktam nekivágni, akkor általában még élhető a helyszín. A mennyiségi felhozatal miatt egész egyszerűen péntekre tettem a fehéreket, vasárnapra pedig a vörösöket, a kóstolómennyiség 2cl/bor.

A bejárattól jobbra kezdtem, egy St. Andrea Napborral (2007), ami nem volt rossz indítás, leszámítva a hordó egyelőre erőteljes hatását (részben barrikban erjedt, a többiről nem is beszélve). Az évjárat nem futhat annyira, mert a Bortársaság erőteljesen beakciózta (kb. 1500ra jön ki egy palack).

Ezt egy Pannonhalmi Apátsági Rajnai Rizling (2008) követte, illatában citrusosság, ízében vajas, de egyszerű bor, mutat valamit a fajtából is.

A villányi sor mellett szépen elsétáltam, csak Günzer Tamás Mont Blanc Cuvée-je került a poharamba (2008), ami idén 80% olaszrizlinget és 20% hárslevelűt jelent. Kérdeztem én, hogy vajon merre van ott hárslevelű, sajnos választ nem kaptam és hiába a felirat, hogy illatát a hárs, ízét az olaszrizling dominálja, nekem a hárs harsogása teljesen elnyomta a csak szolidan felsejlő mandulás jegyeket. Egyébként tetszett a bor, gumicukor-nyalókára emlékeztetett, nyáron szívesen ittam volna.

Ezt egy hosszabb séta követte és egy mélyebb merítés Istvándyéknál, a 2008-as olaszrizling jó savú, kedves bor, 2006-os testvérén már fog az oxidáció, savai is álmosabbak, bár itt a mandulás jegyek szebben mutatták magukat. Kedvencem megint a kéknyelű volt, ezúttal a 2008-as (2007-ben kimaradt): florális, behízelgő bor, szép lecsengéssel és kicsit kisebb savtartalommal, mint a 2006-os volt. Ezzel nem csak az értő borisszákat lehet megörvendeztetni. A 2008-as szürkebarát a Tóti-hegyről (a Gulács mellett áll a Badacsony és a Csobánc között) minerálisabb, helyre savakkal, pici egressel. A Bizsergés nevű félédes tételről rögtön egy frizzantéra asszociáltam, de kiderült, hogy a próbák a CO2 nevű varázslattal nem voltak sikeresek, így ez egy csendes bor, 80% olaszrizling, 20% szürkebarát. Olajos – szinte zselés -lassú, nekem már gejl. Nem véletlenül fogyott el ebből már a száraz és félszáraz verzió. A végére egy édes szemelt hárs marad 2006-ból, amit az akácméz íze dominált 78g cukorral.

A számomra eddig ismeretlen Ákos Pince következett Gyöngyös mellől. Korrekt, kedves borokat készít a fiatal pár (és családja), a 2006-os szürkebarát egyszerű, de hibátlan, a zweigelt alapú, félszáraz rozé (Nyárest) igazi hölgybarát gondolat, 10g “szándékos” cukorral, érezhető fajélesztős-málnabokros jelleggel, szolid savakkal, a mindössze 30g cukrot tartalmazó Tímea cuvée hat hónapot töltött fahordóban, engem végig almára emlékeztetett, úgyhogy kövezzetek meg, de a rozé vitte prímet.

Miklóscsabinál már jártam a móri napokon, de az olyannyira nem a borra volt kihegyezve, hogy felemás emlékekkel tértem haza. Ezt némileg javította ez a kóstolás. Nem árulok el titkot, ha elárulom, a Füligér 2008 fantázianevű királyleányka tetszett a legjobban élénk savaival, friss, üde, nyári történet. Kóstoltunk Zöldveltelinit (Punktum 2008), ami nem igazán jött be, zöldfűszerek, híg és egyszerű – ellensúlyként pedig három ezerjót. A Moorer fele tartályos, fele hordós: illata oké, ízre rövidke, gyorsan lecseng. Jobb a “Csakazízéér”, ami kisfahordós érlelést kapott (ez kicsit még ül is rajta, reméljük hamar levetkőzi), közepesen hosszú, komoly savakkal bír. A “Csoda” 80 éves tőkékről szüretelt félszáraz (12g) ezerjó. Érdekes módon a savak alá fűszerek kavalkádja adja az ívet, a cukor másod (harmad) hegedűs. A 2008-as “Nemférünkabőröndbe” chardonnay barrique at it’s moorest way. Még nagyon barrique.

Ezek után kedvet kaptam átnézni ifj. Kamocsay Ákoshoz (Maurus) is, mi újság van a móri napok óta. Újság volt két hordóválogatás: a 2007-es traminit nem a rózsa, hanem inkább csonthéjasok és ásványok vezetik, szinte sós. Még bőven érlelhető, nagyon tetszett. A rajnai rizling válogatás magától állt meg az erjedés végén – úgy is hagyták – illatában temérdek gyümölcs, ami itt már szerencsére felülírta a hordót. Ez is klassz, közepesnél hosszabb. Érdekes, hogy amikor Móron jártam, csak két-három helyen tudtam technológiailag is hibátlan borokat inni és ezt most megemlítettem Ákosnak is. Elmondta, hogy aggódni nem kell: már tíz éve minden január-februárban nyolc hétig, hétfőnként összejárnak a helyi gazdákkal, esetenként 30-40 bort is megkóstolnak egymástól és az eszmecsere keretében csiszolják a tudást mindenki fejében. Hajrá Mór. Érdekes, hogy apja 600ha-jával szemben neki jelenleg csak 1 ha saját területe van, a többi szőlőt vásárolja. Tervben van egy nagyobb, 6,5ha-os terület megvásárlása is, ami gondolom mennyiségi ugrást fog jelenteni a Maurus boroknak. Került még a pohárba 2007-es ezerjó és 2007-es barrique chardonnay is, ez utóbbi brutál savakkal.

Ezen az (egri) soron találkozhatunk Sike Tamással is – bár most a felesége állt a pultban – hiánypótló jelleggel próbáltam megismerni a borait. 2008-as sauvignon blanc, ami nem füvet, inkább papsajtot mutat és nagyon vastag. Felét 18-as cukorral szüretelték a felét, 22-essel (töppedt!) a másik felét, a furcsaságra egyébként ez a magyarázat. A 2008-as egerszóláti rizlinget négy napja palackozták, még nagyon nyúzott volt, a kilenc hónap elsőéves tölggyel történt barátkozást követően én még nem biztos, hogy bontottam volna. A 2007-es már lelágyult kicsit, ott a mandula, meg egy kis ászok tónus is, de az összkép nem az igazi. A 2007-es szürkebarát dettó. A magyarázat: sok a töppedt szőlő, túlérettségben szüretelt alapanyag és ezt sokan nem ismerik, hibának vélik. Adtunk még egy esélyt a pinot noir rozénak, de már erősen fárad ő is.

Ezért továbbáltam utolsó állomáshelyemre, a Gizella Pincéhez. Annyira tetszettek a borok, hogy hosszasabban elidőztem és mindent megkóstoltam. A 2008-as furmint battonage gyógyszeres-ásványos illatú, mandulás-kesernyés ízű bor, hét hónapos másodtöltésű tölgyben ért, jó savakkal, 80%-ban a Kastély, 20%-ban a Mézes-Mály Dűlőből. A Futurmint 2007 érettebb gyümölcsöket mutat, fele-fele Lapis-Medve, öt hó újfa, amolyan kilencven pont közeli, és ahogy a neve is elárulja, ez nem volt seprőn tartva. A 2008-as hárslevelű pult alól került elő, még nincs forgalomban. Félszáraz (14g cukor) a Barát-dűlőből. 10 hónap fahordóban édesgyökér, vanília, kicsit fiatal még, de nagy jövő előtt áll. A neve valószínűleg “4/b” lesz, mert a borász a gimnáziumi osztálytársaival szüretelte. És jött a nap számomra egyik legnagyobb meglepetése a 2007-es Látomás Cuvée. 81g cukor, 65% furmint és 35% hárslevelű, Lapis-Fürdő-Kastély vegyesen. Harmónia! Gyümölcsök-alkohol-savak szépen a helyén, semmi gejlség. Bátran ajánlatom.

Innen már szinte csak lefele vezethetett az út, de azért annyira mégsem. A 2007-es kései sárgamuskotály (reduktív bor, október hetedikén szüretelve, nem kerül forgalomba) befőttes, picit lomhább, őszibarackos vonalon mozog, igazi hölgybarát bor, a 2007-es hárslevelű a Barát-dűlő andezitkúpjáról, a löszös, száraz területről inkább mazsolás, mint botritiszes, a nagy cukor mögött ott a fa is némileg. Egy 2007-es fordítással zártunk, egy év gönci hordóban, amiben előtte két évig a 2005-ös aszú pihent. Cukorsüvegem megemelem! Bár rengeteg kötelező tánc kimaradt, még sincs hiányérzetem. Lehet a teljes választék kóstolására törekedni maximalista módon, aztán ki-ki meddig jut, ott és úgy érezze jól magát.

Hozzászólások

  1. mondta

    1. hal1fan 2009-09-15 15:16:40

    …ez is egy vélemény

    Igen, az egyik szemem sír, a másik nevet, ahogy olvasom a kétségtelenül élvezetes írást.

    Valóban létezik borkultúra -ez tényszerűen megállapítható akár ebből a blogból is-, csupán annyi a probléma, hogy az nem tömegekre jellemző. A tömegeknek momentán más gondjaik vannak…

    Az “átlagember” jó, ha megengedheti magának néhanapján a számára még elérhető 700-900 Ft-os árfekvésű borokat. Az itt említett borok többsége (palackonként) nagy valószínűséggel lényegesen többe kerül. Így marad a rácsodálkozás.

    Maga a borágazat -köztudottan- rendkívül költség- és munkaigényes; számomra rejtély, hogy él meg maga a borász is, ha a minőséget részesíti előnyben az “ócsóval” szemben.

    Sajna, de a tömegeknek már az “ócsó” is drága. Ez viszont vérlázító…

    Megyek is “lenyugtatni” magam egy korsó sörrel…

Minden vélemény számít!