Vitát és válaszokat várt

Szakmai vitát szeretett volna provokálni az elszalasztott esélyekről, a közös felelősségről Jásdi István. Kavicsot dobni az álló vízbe. Ez sikerült is neki, bár sokszor csak személyes visszajelzéseket kapott. Azt mondja, a dolog részben az ő szakmai munkájának csődje, neki mostantól saját háza, birtoka, szűkebb pátriája körül van dolga.

Pár hete, egészen pontosan január 8-án látott napvilágot Jásdi István 56 mondat a magyar borról című, elgondolkodtató és provokatív írása. A cikkre másnap reagáltunk, többek között hiányolva az értelmes, szakmai hozzászólásokat, további vitaindító gondolatokat. Nem kellett sokat várni, komoly vita alakult ki a kommentekben.

Jásdi Istvánnal nemrég találkoztam, a nagy jövő előtt álló, szakmailag és fogyasztóként is igen hasznos, már harmadik alkalommal megrendezett Olaszrizling Szerintünk eseményen. Megkértem, hogy reagáljon mindarra, amit cikke kommentekben felvetett. Levelét változatlan formában közlöm, azzal a megjegyzéssel, hogy István ezzel lezártnak tekinti a témát.

Kedves Bandi,

Tudod, hogy nem vagyok blogger, így elkerülte a figyelmemet a Komment-en megjelent 56 mondat borravaló-béli utóélete. Tény, hogy az Origón a hatszáz valahány, a cikket továbbító olvasó és a személyes anyázások jelezték, hogy itt-ott elszabadítottam az indulatokat. Nem nagyon bántam.

2004 óta veszek részt saját zsebből családi borászatokat összefogó országos és európai szervezetek elnökségének munkájában. Évekig dolgoztunk a párizsi székhelyű CEVI elnökségében azon, hogy a ma is érvényes borpiaci rendtartás a piaci rendet, a fogyasztók tisztán látását, a hozzá kapcsolódó támogatások, pedig ne az európai termelők és termékek piacról való kivonását-kivágást és lepárlást – hanem a versenyképesség erősítését szolgálják, jóllehet akkor a HNT éppen erre adott felhatalmazást a Brüsszelbe kiutazó miniszternek. Elértük ezt a célunkat, a nemzeti borítékok rendszerével, amely az ügyhöz közeli döntéshozatalt szolgálja és ugyancsak a CEVI támogatásával került a rendszerbe. Közel jártunk hozzá, hogy egy kidolgozott szakmai stratégia mentén ezek a támogatások elindítsák felfelé az ágazatot. Ma már látszik, hogy az összegeket úgy is el lehetett törvényesen költeni, hogy stratégiai célok helyett a támogatás-specialisták céljait szolgálják.

A cikkel a közös felelősségünkkel elszalasztott esélyekről és okokról akartam vitát provokálni most, hogy kiszállok a szakmai vitákból mert elég öreg vagyok és van még dolgom a birtokon, az olaszrizling körül és az unokáimmal is.

Nem félek retorzióktól, bár valóban láttam már ilyesmit kis hazánkban. Öreg vagyok ahhoz is, hogy féljek.

Azt vártam, hogy a cikk nyomán lesznek hatóságok, köztisztviselők, akik helyre rakják a tévedéseimet, “féligazságaimat” Pontosítják a számokat, amit nem tudtak megtenni az általam végigült borászati albizottsági, minisztériumi értekezleteken. Sajnos erről valóban tanúskodnak a jegyzőkönyvek. Volt alkalom, hogy arra az egyszerű kérdésre, hogy mennyi a telepítési jog-tartalék amelyről vitatkoztunk a jelen volt minisztériumi, hegyközségi, hatósági köztisztviselők egyike sem tudott nagyságrendileg sem pontos választ. Arra sem kaptam soha választ, hogy borvidékenként mennyi forgalomba hozatali járulék került befizetésre, holott a vita éppen e körül zajlott. Jó lett volna, ha a cikk kapcsán valamelyik szervezet vagy hatóság cáfolta volna a párhuzamosan gyűjtött adatok tényét vagy azt, hogy ezek eredményei nincsenek egymással köszönőviszonyban. Jó lett volna, ha valaki bebizonyította volna, hogy valóban az EU kötelez minket olyan bürokráciára, amelynek nyoma sincs Ausztriában vagy Németországban. Nem láttam soha számokat arról, hogy mennyi valójában az olasz import és tanulmányt arról, hogy milyen hatása van a szőlő felvásárlási áraira, mennyi a szőlőtermesztés önköltsége és hogyan hat mindez az ágazat fenntarthatóságára.

Köszönöm, hogy Hajdú Zoltánnak van véleménye minderről – hozzáteszem, tapasztalataim szerint még az MVH rendelkezik a leginkább használható nyilvántartásokkal. Hajdú Zoltánnak persze igaza van abban, hogy Ők törvényesen jártak el és talán abban is, hogy a kiírt telepítési támogatások népszerűsítésében a Kunság járt az élen. Azért neki azt is tudnia kell, hogy a kiírótól függ elsősorban, hogy melyik borvidéken mozgósít. Abban is igaza van, hogy juthattak támogatáshoz kis – és mikrovállakozások is. Többek között egy olyan kis konzorcium is, amelyben a Jásdi Pince is benne volt. A támogatás története nyomon követhető volt az elmúlt 5 évben. Éppen ezért van tapasztalatom ezek működéséről és bürokráciájáról. Arról, hogy eredményezték-e ezek a kiíró által elvárt többlet-szőlőtermést vagy árbevételt egy két év múlva lesz tapasztalatunk. Nem tudom azt sem, hogy a sok éves tapasztalatok szerint fagyzugos és ezért másodosztályúként nyilvántartott területek új telepítéseit mennyire viselte meg például a tavaly februári, három-négy évenként menetrend szerint bekövetkezett fagy. Az összefogás és a stratégia hiányáért nem az MVH és nem Zoltán felel.

Egy biztos: Szepsy Istvánnak nem az irigység miatt nem tetszett a másodosztályú területek betelepítése és ezt nem kekeckedésből ismételte el néhányszor a Borászati Albizottság ülésein. Aztán kiszállt onnan is, mint ahogyan otthagyta a miniszteri marketing tanácsadó testületet. Arról is szerettem volna vitát, hogy hogyan hatott a nemzeti bormarketingre a Bormarketing KHT szétverése és a forgalomba hozatali járulék eltörlése. Arról is, hogy a járulékból lenyúlt 40% birtokában hatóságaink mit tettek a nagyobb piaci rendért.

Még valami: igen úgy gondolom, hogy a hegyközségekre a jövőben is szükség lesz, de jobb lesz, ha mindenki az általa befizetett járulék, ha tetszik, a terület arányában rendelkezik szavazati joggal, rendelkezik a kassza fölött és dönt arról, hogy mini-borversenyre, kirándulásra, vagy madárvédelemre, marketingre költ inkább. Abban is hiszek, hogy a hegyközségek alkalmassá tétele arra, hogy szakmaközi szervezetként ütköztessék a szőlészek és a borászok érdekeit és fogadják a szakmai célú összegeket az EU-tól, valamennyire előre viheti a szakma dolgát. (Ahhoz, hogy származási igazolásokat kiállítsanak, Európában máshol sincs szükség a termelők által finanszírozott hegyközségekre.) Ha lesz, aki saját ügyének tekinti a következő választásokat és nem marad néhány “fizetett forradalmár” hitbizománya.

Mindez már nem az én ügyem. Nekem a házam körül kell most dolgoznom. Szerencsére működik a birtok és a borászat. A környéken fiatal szakemberek lelkesedésének köszönhetően megalakult az elrontott, mert minden kategóriában lefelé nivellált termékleírásoktól független Csopaki Kódex és a Badacsonyi Kör. Mádon működik a Mádi Kör. Közös ügyeinkért még annyit tehetek, hogy rendben tartom saját dolgaimat. Hogy ez az elmúlt 8 évben végzett érdekvédelmi munkám csődje, azt elismerem.

Barátsággal és egyáltalán nem bánatosan: Jásdi I.

Hozzászólások

Minden vélemény számít!