Két soproni syrah

Ezúttal két soproni syrah mérkőzött meg nálam, még az évjárat is passzolt. Néha vannak kétségeim, hogy a szubalpin hatásokat mutató kontinentális klíma mennyire kedvez a fajtának, de rendre elegáns, finoman ásványos, fűszeres tételekbe futok bele.

Elsősorban Weningerék, illetve a Pfneisl-lányok azok, akik biztos kézzel nyúlnak a fajtához, de Ráspi is egyre érdekesebb syrah-kal rukkol elő. Na meg, ha nézel egy műholdképet aszály sújtotta szőlőről és minden barna, csak egy terület zöldell, az biztosan a syrah, szóval annyira nem kell félteni a fajtát mégsem.

Ákos Soproni Syrah „barrique” 2008

A kevéssé közismert Harmler- és Neuberg-dűlők termése. Ákos István mesélte, hogy amikor a területeit megvásárolta szűk tíz éve, csak syrah-t akart ültetni, annyira tetszettek neki az idősebb Franz Weninger alkotásai. Aztán lett mellé más is: merlot, cabsav, zweigelt (fontos!), stb. és a helyi erőkkel ellentétben kékfrankos csak elvétve, a pinot noirban sem bíznak. Színre közepesen intenzív rubin, sok lassú, víztiszta lábat rajzol. Az illata terjengős (az aromajelleg miatt intenzívnek hat), de még nem kifejezett. Fejlett bor benyomását kelti, de öregedésnek még nincs nyoma. Vannak fűszerek bőven (vegyesen bors, szurokfű és az édes kategória is megmutatja magát egy kis szegfűszeg formájában), ugyanakkor a második rétegben gyümölcsök (feketeribizli, szilva) és elég intenzív hordóhasználat (toast).

Érdekesség, hogy betontojást is látott belülről, ami a biodinamikusoknál (érzésem szerint főleg Ausztriában) egyre nagyobb divatnak örvend. A korty közepes savú, nem túl sok lágy tanninnal, zavarásmentes alkohollal, arányos testtel, kiegyensúlyozott képet mutat. Az ízek jellege itt is határozott, gyakorlatilag az illatot mutatja ízben is, krémesen kerek textúrával keretezve. A búcsúzás hossza megfelelő: nagyon jó minőségű, kerek bor, izgalmas komplexitással. Abszolút iható állapotban („platón”) van, de simán eltenném még egy-három évre, valószínűleg egy kis érési aromát szedne még össze, zuhanástól nem tartok. Jól iskolázott, a fajta karakterét, a terroirt is átadó bor. A hordó nekem kissé intenzív, de mégsem blockbuster. Százas skálán 84-86 pont lenne (3200-3400 Ft).

Lővér Soproni Shiraz „Ircher-dűlő” 2008

Nem sokat tudok a borról, a pince is valahogy kiesett eddig a fókuszból nálam, ezért utána olvastam. Tizenegy termelő szövetkezett 1995-ben, hogy egyesítve erőiket, minőségi borral lépjenek piacra. Ma 110 hektárról szüretelnek, a fajtaösszetétel dűlőre lebontva szerepel a honlapon (sok kisebb, alig ismert dűlő nevét is meg lehet tanulni innen). A bor „normál” rubin színű, illatra már előrébb tart a fejlődésben, mint az Ákos-tétel. Főleg fűszeres jellege van (cabernet-szerű pirospaprika, feketebors, az édesek itt nem jönnek elő). Vannak ásványok és egy kis zöldesség, nem tudom eldönteni, hogy vegetalitás, vagy nyersfa. Hűvösebb karakter a másiknál, kevesebb hordós jeggyel.

A tanninja határozottabb, kissé zöld is, a savai viszont szépen tartanak. A moderált, 12%-os alkohol ellenére itt kicsit jobban érzem a fűtőerőt, valahogy a sav-test-tannin konstrukció kicsit kócosabb. A kortyban is nyersebb, fűszeresebb, férfiasabb aromák találhatók. A korty közepén van egy lyuk, több koncentrációt elbírna. Jó minőségű bor, kisebb egyensúlyi gondokkal, de a talajt és a fajtát végül is szépen adja vissza. 81-83 pont (2600-2800 Ft).

Nagyjából azt kaptam, amit vártam: semmi dzsemesség, semmi lomhaság. Élénk, korrekt borok, amelyek szerkezetükből, fűszerességükből eredően akár egy komolyabb étellel is elbírnának, bár én szívesen kóstolom ezt az ízvilágot magában is. Sopronra érdemes odafigyelni, nem csak syrah-fronton.

Minden vélemény számít!