Kvikk Cvakk

Zwack Open bemutatóra voltunk hivatalosak. A villámlátogatás-jelleg miatt csak néhány benyomást, amolyan kedvcsináló jelleggel vetettem papírra (jobb kézben pohár, balban köpő, valahogy még jegyzetelni is kéne – Shiva istennő biztosan egy fokkal jobban boldogulna ilyen helyzetekben).

A „házigazda” Dobogó Pincészet boraival nyitottam: a Forgalmi Furmint 2007 (a Betsek és Palota dűlőkből, 2000 Ft körüli árral) jó savú, végre a fajtáról szóló történet, itt ez tetszett a legjobban.

A Szerelmi Furmint 2007 (Szerelmi-dűlő a pontosság kedvéért, 3000 Ft körül) illatában némi mineralitás, virágos jegyek, ízben első benyomás a viszonylag nagy test és a savak kissé rendezetlen állapota.

A Satöbbi 2009 kicsit savhiányos, teljesen primer ízekkel és illatokkal hódító, kvaterkázó itóka. A kóstoló végén tértem vissza az édesekért: a Mylitta álma tiszta kései furmint. Friss, lendületes bor a komoly beltartalom ellenére.

A 6 puttonyos aszú 162g/l cukor, 8,5g/l sav, összetétele 60% furmint 30% hárslevelű és 10% muscat lunel. Újsulis aszú: aszalt barack, a szájat letapasztó olajosság mellett szépen muzsikáló savak és semmi nehézkesség.

A Borműhely képviseletében Pálos Miklós kínálta a borokat. Mivel a Rokka sorozat és a De Facto tagjai megbecsült és már többször megénekelt darabok, figyelmemet a hamarosan palackba kerülő Eposz kötötte le.

Ez egy 2007-es cabernet franc válogatás, villányias testtel, de mindenféle tolakodás és túlzás nélkül. Lehengerlő, mégis áradóan gyümölcsös, nagy mennyiségű, de bársonyos tanninnal, a mérethez felnövő savakkal. Bombasztikus, már most 90 pont fölé tenném. A 2009-es Eposz egy meglepetés lesz, de még nagyon az elején tart a fejlődésben, úgyhogy most nem is rántanám le a leplet.

Bock-ék is jelen voltak négy borral, én csak a Notus-t (portugieser-kékfrankos, egyszerű ivóbor jó értelemben véve, megfelelően brandelve) és a 2008-as Cabernet Sauvignon-t kóstoltam. Ez utóbbi szép munka, mondhatni a várt, és megszokott minőség.

Weningeréknél csak a 2006-os Frettnerbe és a Terra Nemo-ba (kékfrankos – fele a magyar, fele az osztrák területen termett) nyaltam bele. Mindkettő levegőztetésért kiált, kissé nyersek még. A Frettnert elpakolni, betárazni, jövőre kóstolni. Legjobb vétel a már általam korábban kóstolt Sopron (syrah-merlot), ami magnum palackból még szebb, de a Frettner is tárazható.

Szecskő Tamás borait vizsgáltam ezt követően. Mire odaértem a királyleányka már elfogyott, de kárpótolt két veres. A rubintos szőlő egy 1951-ben alkotott, kékfrankos és kadarka keresztezésén alapuló fajta.

A friss évjárat (kb. 3300 Ft) egy rubin(tos) színű bor, megkapó fűszerességgel, élénkpiros gyümölcsös (ribizli és meggy, igen plasztikusan) illattal mutatkozik be, amit ízben is megkapunk. A mészköves-agyagos talaj (Peres-dűlő) dob rá egy lapáttal: igazi különlegesség, egyedi karakter, de ismert íz és illatjegyekkel – akár kadar-kékfrank házasítás is lehetne.

Ezt a bort szívesebben innám bárhol-bármikor, mint a Turánt (Gereg-dűlő, kb 4300 Ft), nem mintha az rosszabb lenne, csak extrém módon egyedi. Merész és becsülendő vállalkozásnak tartom fajborként palackozni ezt a leginkább festőszőlőként használt fajtát. Színe konkrét fekete, az illata pedig valami egészen speciális: rózsaolajra és virágokra lehet asszociálni elsőre. Ízben jön a komoly tanninokkal kísért fűszerorgia, igazi különlegesség, kóstolni.

A gyors vizsgálat végeredményeként az este a Dobogó Pincészet „forgalmi furmintját”, Szecskő Tamás Rubintosát és (ha már lehetne) a Borműhely 2007-es Eposzát tenném a képzeletbeli kosaramba.

Zwack

Minden vélemény számít!