Még történelmibb pillanat

Egy nagysikerű Jancis Robinson posztot a Financial Times hasábjain közzétett írás követ: a bordíva szerint érdemes felfigyelni ránk, a gyűjtők, aficionádók, de egyszeri borisszák is megtalálják számításukat. Hungary for progress, írja a magyar borok legnagyobb lehetősége.

Történelmi pillantnak nevezte Alföldi Merlot, mikor múlt héten Jancis Robinson lehozta posztját a magyar borokról. Jó pontszámokat kaptunk, elismerést, és legfőképpen a várva várt publicitást, mely el-elmaradozott. A Jancis Robinson poszttal elindult valami, erre utalt AM címadása, és ebben teljesen egyetértünk.

Most azonban, ha lehet, még történelmibb pillanathoz érkeztünk, hiszen JR a mai Financial Times hasábjain is közölt egy cikket, melyben vitathatatlanul sokkal szélesebb közönséget ér el, mint saját oldalán. Szélesebb és egyértelműen tehetős közeget, kik figyelme most szépen a magyar borokra irányul, hála Jancis nagyasszonynak.

A cikk szerint sokan bolgár és moldáv borok mellé sorolnák a magyar bort (az FT közönésgre értve – a szerk.), melyek olcsók és nem valami vidámak. Ezzel szemben a magyar borok inkább hasonlítanak a monarchiabéli testvér Ausztria boraira, bár nem egészen olyan kiegyensúlyozott a paletta – még. Viszont egyértelműen oda tart.

A legnagyobb gond, hogy a magyar borok túlárazottak, a magyarok olyan büszkék borkulturális hagyatékukra, hogy hajlandók csilliókat is kicsengetni legjobb/leghíresebb boraikért, ez pedig túlárazottnak tűnteti fel ezeket külföldön. Ez egyébként közös vonása a felemelkedőben lévő borországoknak, ahová JR szerint mi is tartozunk, vagyis pl. Görögország, Törökország, Izrael és Mexikó. De gond ez Spanyolhonban is, hogy egy nagyhatalmat említsünk.

JR a cikkben kitér Tokajra, a rendszerváltozást követő befektetésekre, az első száraz furmintra és persze Szepsyre. Idéz is tőle, ahogyan teszi ezt a Borkollégiumos Mészáros Gabriellával is, és megemlít még egy sor termelőt, így: Szepsyhez kötődően a Királyudvart, a szintén tokaji Bérest, akiről azt írja, hogy a szintén száraznak készített hárslevelű minden borkedvelő gyűjteményébe szép új darab, ha ilyen megbízható pincéből származik. Szó esik még Gere Attiláról és a magyar kékszőlő fajtákról, és a legnagyobb magyar vörösbor élményéről, egy Ráspi Zweigeltről. Említést tesz még Kovács Nimród 2007-es Battonage Chardonnay-járól, mely ugyan nem karakterisztikusan magyar bor, de 20 dolláros árával alkalmi vétel és tökéletes belövőbor az új Magyarország boraihoz.

Jancis Robinson szerint itt a kínálkozó lehetőség a magyar borok megkóstolására. Én meg azt mondom, itt a lehetőség a magyar borok számára, és úgy hívják: Jancis Robinson. Ha már egyszer beindult a werkli, ne hagyjuk megállni.