Nagy syrah-k ex-Villány

Elhatároztam, hogy az elmúlt időszak számomra legemlékezetesebb, nem villányi syrah-it összekóstolom. Persze hallottam hangokat, mely szerint a 2008-as Takler „offstyle” és meg sem közelíti a 2007-est, a Phantom éretlen és sokkal jobb a 2006-os birtok-syrah, de a „setup” adott volt, nem volt mit tenni (és nem is akartam változtatni a soron).

Elgondolkodtam azon, hogy mikor irányult a figyelmem a fajtára, honnan datálható a rajongás. Nagyjából hét évvel ezelőtt amikor a 2003-as Vylyan és Bock megjelent, azidőtájt kezdtek a magyar próbálkozások a látókörömbe kerülni. Azóta vadászok, keresem a stílusirányzatokat, a klónokat, kérdezem a gazdákat a szőlő erényeiről, gyengéiről, miért erjesztik, érlelik így, vagy úgy.

A fajta iránti töretlen lelkesedésem – remélem – ismert, egy kis előtanulmányt javaslok itt és itt (ráadásul ezek döntően csak idei, azaz kettőezertizenkettes kóstolások és összevetések).

Nagypálya

Várakozások

Két soproni syrah

Syrah, Eger, 2006

Emiliana Adobe Syrah Reserva 2010

Vinatus Villányi Syrah 2009

Aklan Lesencetomaji Syrah 2009

A tematikáról annyit, hogy amíg Villányt és környékét gyakran az ausztrál (shiraz) iskola blockbustereihez, a koncentrált, nehéz, dörzsölős tanninú, forró és fekete fűszerbombákhoz lehet sorolni (mint minden általánosítás ez is nevetségesen buta, rengeteg elegáns syrah jön Villányból is), addig az ország többi részéről mind sűrűbben rhone-i, klasszikusan „syrah” stílusú borokat találni (ásványosság, savgerinc és társai).

Villány is sorra fog kerülni, egy fantasztikus Vylyan-vertikális formájában (2003, 2006, 2007, 2008 és a még forgalomban nem lévő 2009-es). Arra sem kell már sokat várni, remegőízlelőbimbókkal kerülgetem az üvegeket néhány hónapja, csak az igazi lelki és testi ráhangolódást várom. Erre a sorra ez a lelki és testi ráhangolódás megvolt. Elcsendesedés, teljes odafigyelés, rajongással vegyes áhitat tette számomra széppé a kóstolást. Igyekeztem olyan belövőbort választani, ami nem is belövőbor, mert önmagában túlmutat a „megugrandó léc” szerepén és általában sosem szeretek „belövőbort” alkalmazni, mert azt degradálónak tartom és óhatatlanul is csak a hibáira koncentrál az ember. Szóval felvezetésként egy dél-balatoni, aztán Szekszárd, Eger és Somló.

Kislaki Bormanufaktúra (Légli Géza) Lakitető Syrah 2011 (13%)

Friss és könnyed illat, feketeborsra és meggyre építő, szépen balanszált, enyhe hordóhatással, áfonyával kiegészítve. A korty cseresznyés ízvilága élénk savakkal párosul, a színkép amúgy is hersegő piros gyümölcsökkel van tele, de van vastagsága és hossza is. Nem túlbonyolított, jó ár-érték arányú bor, megfelelő izgalmakkal és fajtajelleggel. Másnapra a csokipor és fekete fűszerbors uralja el a képet, kissé tompább az összhatás. Meg kell inni aznap, viszont 2.200 Ft-ért hibátlan élvezet. (84-86 pont)

Takler Szekszárdi Syrah Reserve 2008 (Várdomb) (15,5%)

Illatában cassis, egres (vagy grapefruit), fém és bőr, ánizs, vegeta, feketebors. Intenzíven animális, ami mellé egy fémes-szardíniás jegy férkőzik be. Másnapra a konyakmeggy és a trüffel is eklatánsan megjelenik, erősödött a fűszeresség és némi ásvány is beköszönt. Komplex, elegáns illat. Meleg és puha a korty, mégis előbb sorolnám Rhone-hoz, mint bárhova máshova. Szeretem ezt a vibrálást, sok konyhai fűszerrel, enyhe porossággal, jó hordóhasználattal. Koncentrált, nagyon hosszú lecsengésében nincs billenés. Hibátlan, fűszeres syrah, gyümölcsösség nélkül, a fajtára jellemző ornamentikával és izgalmakkal (91-93 pont) Ára valahol 10.000 Ft körül.

Gróf Buttler Egri Phantom 2006 (14,5%)

Elegánsan visszafogott illatában föld, avar, erdei gomba, kéksajt, zöldfűszer. Sötét, meleg illat szederrel és áfonyával. Másnapra aszparagusz, dohány, ibolya és rengeteg cserzett bőr zárkózott fel és enyhe törkölyös alkoholtöbblet. A korty hűvös karakterű, bőséges cseranyaggal, ami nagyrészt érett, de van egy kis zöldes érzete. Egyáltalán nem tűnik hat évesnek, még fektethető. Itt találunk gyümölcsöket is, főleg feketéket, némi avaros-erdei gombás érési aromát is. A lecsengés épp csak eléri a „hosszú”-t. Nem túl koncentrált bor, inkább mély, viszont a szerkezeti bizonytalanság (némi zöld tanninállapot) picit levon az értékből. (90-92 pont) Ára 12.500 Ft körül.

Kreinbacher Syrah 2006 (14%)

Az illata egészen elüt az előzőektől, totális bazalt, szardínia, bazsalikom és fehérbors. Hűvös, észak-rhone-i kövességre emlékeztet. Szivarfüstös, kifejezett, félreismerhetetlen. A kortyban rengeteg konyhai fűszer, kőbomba aromák. élő savak és integrált tannin. Utóíze hosszú, hűvös és sós tengervízre emlékeztet. Az aromatikában van egy pici befőttes-főttesség, de nem tudok belekötni máshol. Másnapra is ugyanezt mutatta, kicsit előtérbe jött a hordó, pörkölt kávé formájában. (92-94 pont) Anno 7.800 Ft-ért vettem.

Azt hiszem elmondhatom: kóstoltam a világ legöregebb syrah-ültetvényéről (Langmeil), pénzt nem sajnálva a nagy öregekre (Bock, Weninger 2003), kísérletezve újakkal, olcsókkal is, igyekszem a teljes palettát megismerni.

Mit keresek egy syrah-ban? Ne legyen semmi túlhangsúlyozva. A fajta és a terroir tudjon párhuzamban mozogni, ne üljön rá az iskolázás, a rossz fixációk, beidegződések. A két főirányt (Franciaország és Ausztrália) ismerni és tisztelni kell, aztán el lehet dönteni, hogy ki melyiket keresi szívesebben.

Hozzászólások

  1. europai mondta

    Örülök, hogy a kiváló és számomra hibátlan Kreinbacher jól végzett, az az egyetlen bor amit kóstoltam a sorból. Több Buttler Syrah-hoz is szerencsém volt, ilyen magasság, olyan terroir de egyikük sem volt megfelelően elkészitve, a Phantom-ban emlitett zöldesség is jelen volt, szerintem jó borok ebben a borászatban a mostani fejezetben készülhetnek majd. A fentebb emlitett “ausztrál iskola” pedig pontatlan, legfeljebb a Barossa iskolából származhatnak az általad emlitett stilusok. Canberra, Adelaide Hills vagy éppen Margaret River, egészen más úton jár. Na persze erről bővebbet majd a következő Terra Australis kóstolón…

  2. Fater mondta

    @ europai:

    Örülök, hogy egy véleményen vagyunk.

    Természetesen én is az általánosítás ellen vagyok, hiszen a bor pont az egyediségében szép.

    A “blockbuster” stílust, mint olyat említettem és nem azonosítom az ausztrál iskolával!

Minden vélemény számít!