Samuel Tinon Tokaji Édes Szamorodni 2004

Mostanság nem divatos szamorodnit inni, és ennek nyilván megvannak az okai. Aki azonban kategorikusan elzárkózik valamitől, nagy hiányt szenvedhet.

Valahogy fura érzés, mikor egy francia emlékeztet bennünket arra, mink is van. Ahogy ez történik pl. Samuel Tinon és az édes szamorodni esetében is. „D’Une infinie complexité des vins de Tokaj” írja a hátcímkén, meg azt is, hogy „D’Une qualité sans parellie”. És bármily divatosak manapság a nem oxidált aszúk, Samuelnek igaza van.

samuel_tinon_szamorodni

Mert ez a szamorodni megtartotta a régiből azt, amitől szamorodni, közben pedig modern, egyensúlyos, nagyon szépen elkészített bor. Hihetetlen komplexitás, illatában az oxidáció pozitív, reszelt almás, diós jegyekben jelenik meg, aztán jönnek: szárított füge, mazsola, kis kávé, narancshéj, méz és dió ízben is. Szép hosszú lecsengés, a testhez illő savval és alkohollal, maradék cukorral. 4,5 csillag.

Hozzászólások

  1. akov mondta

    A Tokaj Nyitány kóstolón a kevés kiemelkedő borok egyike.

    Érdekesnek találtam a Dusóczky ’99-es száraz szamorodnit, ami 5 évet töltött hordóban, így kicsit “túlment”, de rettenet komplex volt, a vezető illetjegy a dohány volt, de nagyon erősen. Tetszett a végtelen hosszú utóíze is, a leghosszab utóízű bor a kóstolón ez volt. Ugyanezen pince édes szamorodnija rettenetesen gyenge tétel volt, egy ilyen rendezvényre nem szabadott volna kihozni.

    Tegnap bontottam egy 1995-ös Vivamus száraz Szamorodnit, ami a címke szerint 2006-ban hegyvidéki nagyaranyas lett. Ízlésesebben alkalmazták az oxidációt, ugyanakkor struktúrában, intenzitásban és utóízben nem volt oké. Ennek tudatában vicces a nagyarany… (az aszúkra gondolva).

    A Tokaj Nyitányon a száraz furmintok nekem csalódást okoztak, egyhangúak, egyedi karakter nélküliek voltak, a fa sokba még nem épült be. Ugyanakkor az utóízek és struktúrák sem voltak meg.

    Több édesbornál a gyengébb tételeket hozták el, talán 2-3 volt említésre méltó. Nyilván a tömegre készültek és nem akartak beáldozni drágább tételeket, viszont ezesetben hol marad a reneszánsz meg az végletekig való igényesség???

  2. akov mondta

    Ja még valami. Nekem nagyon kedves a szamorodni, mert annak idején belevetettem magam a fortified témába, jártam is Jerez-ben stb. és a fino/manzanilla, illetve az amontillado nagy kedvencem. A szamorodni ezekre emlékeztet.

    Személy szerint nagyon büszke vagyok arra, hogy ezt mi is kitaláltuk és nem ma, nem trendeket követve, stb. Ma már ilyesmit – a környezet miatt – nem tudnánk megalkotni, mert mindent elhomályosítanak a nemzetközi trendek, meg hogy mit vesz fel a piac és mit nem.

    Sajnos ma a szamorodni eladhatatlan… másrészt ételt is nehéz mellé párosítani.

    Kérdéseim: :)

    1. Írjatok már 1-2 pincészetet, aki tradícióhű szamorodnit készít.

    2. Milyen kajához társítanátok a szamorodnit? (a Vivamus címke azt állította, hogy vadhúsokhoz – ami elég tág dolog, úgyhogy nem elégít ki!).

    Kösz.

  3. Kántorbandi mondta

    Örülök, hogy a fenti bor szerinted is ilyen jó. A Dusóczky száraza elképesztő dolog, viszont tapasztalat, hogy nem szabad tőle előre megijedni, meg kell érteni, meg kell szelidíteni. A nagy-aszúk a Nyitányon csak a mesterkurzuson voltak. Nekem nincs ilyen rossz véleményem a furmintokról.

  4. Kántorbandi mondta

    teljesen egyetértek a sherry-gondolatmenettel, nekem is állandóan ez ugrik be, nem véletlenül. kaja vs. szamorodni? izgi dolog, nekem elsősorban a sonkák (füstölt), kolbászok, érlelt sajtok, vagy erőteljesebb ízvilágúak mint a cheddar, a füstölt halak, vagy fokhagymás tengeri herkentyűk ugranak be, meg mondjuk diós-mandulás kaják, pl. egy diós/mandulás panírban sült sajtos-sonkás szelet nem lehet rossz, főleg, ha aszalt szilva, füge, meg ilyen cuccok vannak mellé. a pincék meg külön posztot érdemelnek szerintem.

  5. akov mondta

    Aha! No majd kipróbálom ezeket egyszer valami jobb szamorodnival! Kösz.

    No jó, csak annyit mondok, hogy nem izgattak fel különösképpen a száraz furmint-ok, inkább csalódtam, mint felvillanyozódtam. Zavart picit a hordókból származó olajos-gázolajos illat, ami minden tételnél megvolt (pedig a rajnais gázolajat szeretem).

    Valszínüleg 3-4 év múlva frankóbbak lesznek. Ha valaki bármelyiket 93-94 pontra pontozza, az igen bátor…

    A napokban elővettem az egyik tartogatott Royal Tokaji 2006 1000Ft-os furmint-ot és megelégedéssel töltött el… ez hiányzott a Tokaj Nyitányon.

  6. StevieKraft mondta

    Száraz szamorodni ügyben az igazán oldschool iskolánál nekem mindig problémát okozott az illósság, amit sokan sajna tokaji “jellegnek” tekintenek, csak azért mert anno a rettenet kombinátos borokban ez szériafelszereltség volt, az XY bácsi pincéjében meg szintúgy, pedig nem kellene ott lennie.

    Akov! Ha érdekel a sherry stíl, de többre vágysz, akkor szerezz egy palackkal Tinon száraz szamorodnijából! Hártya alatt érleli, egyszer írok is róla, mert egyedülálló, mondhatjuk, hogy Olaszliszkán ez a francia jóember újrateremtette a szamorodnit. Valszeg közelebb jutott ahhoz a borhoz, amit a lengyelek annyira szerettek a nemesi köztársaság széthullása előtt, mint bárki eddig!

  7. akov mondta

    Már hogyne érdekelne. Megpróbálom. Egyedül a Malatinszky-féle üzletben kaphatóak a borai, nem tudom van-e, majd rákérdezek.

    Érdekes, amit írsz. Igen, az illósságnak az oxidatív technika miatt ki van téve a bor, nem is vitás. Viszont az is igaz, hogy az élesztőhártyás technológia NEM tartozik hozzá a klasszikus szamorodnihoz, a 60-as években kezdék nagyüzemben csinálni (ahogy én tudom), utána rájöttek páran, hogy kis méretekben lehet remek tételeket csinálni belőle.

  8. StevieKraft mondta

    Érdekes ez, hogy honnan ered a hártyás technika. Csak azért, mert Tinonnál a hártya természetes úton alakult ki először, tökvéletlenül. Tehát a koktél benne van a levegőben. Érdemes elmenni hozzá és beszélgetni vele egy kicsit erről, elég sok jel utal arra Hegyalján, hogy a hártya jóval régebb óta jelen van, csak elfelejtődött a modernizáció alatt (értsd 19. század végétől).

Minden vélemény számít!