Nehogymá? szó érje a ház elejét, hogy borblog létünkre még egy nyomoronc Sassicaia kóstolójegyzetre se telik. Ehun e a Toszkán csoda.
85% CabSav, 15% CabFranc, történik mindez Toszkánában, Bolgheri faluban, a San Guido birtokon. Az elnevezés helyi dialektusban köves mezőt jelent. A szupertoszkán jelenségről meg már írtunk, jöjjön a kóstolás.
A szín gránátszélű rubin, sötét, de áttetsző maggal. lefolyó könnyek a pohár falán mutatkoznak, de nem túl erősen. Az illat levendulával indít, aztán nyitnak a gyümölcsök, főképp cseresznye, meggy, és szeder. Aztán bőrös, de nem kellemetlen befejezés. A bor száraz, a sav közepesnél egy kicsit magasabb, nagyon friss érzetet kelt, erősíti a gyümölcsös jelleget. A tannin érett és szépen lekerekedett az évek során, sok van belőle, viszont ez egyáltalán nem zavaró módon mutatkozik meg. Közepesnél egy kicsit nehezebb, a korty telt, nagyon gazdag. Izgalmas, hosszú lecsengés, tele gyümölccsel. Az alkohol eleinte kicsit meleg, de tekintve, hogy nem ez zárja a Sassicaiát, elfogadható a 13,5%.
Izgalmas, jó bor, befektetésnek sem utolsó, azt gondolom, mindenféle sznob arcoskodás nélkül megítélhető az öt csillag. (Meg egy a címkén, az annyi, mint hat?)
[Kraft bemelegítésnek szánta ezt a borleírást, mert vasárnaptól pár napig Toszkánában eszi a fene, rendszeresen beszámol majd a helyzetről, borokról, első írása itt ? a szerk.]
