St. Andrea Merengő 2000

Nehéz kézzel tekeri bele a pulltexet az egyszeri borissza, ha tudja, hogy egy legendával találkozik. Aztán levetkőzi a prekoncepciókat és úgy ül neki, hogy ez is “csak” egy bor, amit megkóstol (jó esetben élvez) és ha tetszik, ha nem, elmeséli.

Dr. Lőrincz György így ír a borról:

“A Merengő eredete a 2000-es évjáratra vezethető vissza. Cégalapítás előtti állapot, kis házi pince és a kollégák háztáji cabernet franc ültetvényei a Merengő dűlőben. A gondosan termesztett szőlő a kis pincébe szüretelődött és megérve Merengő cabernet franc néven került palackba.”

Ma a Merengő bikavér superior besorolással bír, azaz a gerince kékfrankos. Ez a helyzet azt hiszem 2002-től van így, az első “Merengő” nevű bor még tiszta franc volt. Pár éve már, hogy érdeklődésem a vörösöknél a struktúrán belül a savgerinc felé fordult, akaratlanul is ez az egyik első attribútum, amit megvizsgálok.

Ebben az Áldás és a Merengő élen járnak, ahogy általában az egri élvonal is. Talán egy V8-as motorhoz lehetne hasonlítani: ha csak hang van, de nincs mögötte erő és nyomaték, az egész nem ér semmit. Persze a bordói fajta miatt a tanninállapot és érettség sem utolsó kérdés, de az összhatást akartam vizsgálni.

Az első korty előtt a pohárban jó fél órát lélegezni hagyom, a maradékot dekantálom. Fakulásról szó sincs, talán a koronán van egy kis barnás bemosódás a színképben. Illata elegáns, nem túl harsogó, a vezető illatjegye a meggy. Mögötte szépen bontakoznak ki a földes-erdei gombás jegyek. Ez egy élő, vitális gyümölcsösség, ami eléggé meglepett. A korty is ezzel a szép gyümölcsösséggel indít, majd erre épülnek fel a csipkebogyós és birsalmás aromák. Bőséges, de lesimult tannin, a finisben kicsit letapad. Alkohol sehol, a savgerinc példás. Érett tercier és kvaterner jegyek kavalkádja és átjárja az egész konstrukciót egy arisztokratikus hűvösség. Finoman fűszeres lecsengés, hosszan.

Fáradtságnak,oxidációnak nyoma sincs, nagyon harmonikus a teljes térkép. Ilyen idős magyar vöröset ilyen top állapotban nagyon ritkán találni. Klasszikus szépség, örök bombázó, egy Cindy Crawford.

Ára nincs, mert már a 2009 előtti évjáratok után is talpalni kell. 90+ pont, ha nagyon muszáj valahova tenni. Azt hiszem csúcson, vagy a platója végén van, azt nem merném megjósolni, hogy ebben az állapotában meddig időzik. Odatenném egy áfonyás vaddisznósült mellé, de valamilyen pikánsabb tésztához is izgalmas lehet. Én magában fogyasztottam.

Minden vélemény számít!