Szüret után: a toszkán küldetés

Toszkánába vetette a jó sorsa Stevie Kraftot, hogy – többek közt – a Chiantit tanulmányozza. Mindezt azért teszi, hogy másnak ne kelljen, hogy más nyugodtan tudja hajtani odahaza a melót az irodában. Mert az önzetlenség a lételeme, nem más. Hiába, az élet harc. Szóval elöljáróban egy kis Firenze, meg egy-két alapvetés a helyi borokról, némi bemelegítő borleírás.

Toszkána tanácsa a maga részéről minden évben összeválogat pár száz bort, egyfajta helyi besztofot, és ezt aztán boldog boldogtalannak mutogatja. No ez ügyben keveredett Stevie Kraft a jeles olasz tartományba. A kiválasztás egyszerű: minden borász beküldi a borát, a tartományi önkormányzat vérprofi sommelier-kel lezsűrizteti. (Látott már valaki olasz sommelier-t?. Nos, rutinban, tudásban, eleganciában utolérhetetlen lények ők, a SAS-hez könnyebb bekerülni, mint ebbe az elit csapatba).

Azok a borok, amelyek 82 pont fölött teljesítettek, bekerülnek egy könyvbe, amelyet aztán körbeküldenek mindenkinek, aki a borszakmában érintett, és érdekelnék az olasz borok, mondjuk úgy raklapszám. Minden bor ugyanolyan sansszal indul, a dolog ingyenes (figyelnek az urak az FVM-nél?), csak egy jelképes összeggel kell hozzájárulni a könyv elkészítéséhez (olyan 100 aeró körül van, ami nem egy nagy vasz iszt dasz, hitelválság ide vagy oda). A beválogatottak nagy része amúgy kistermelő, akinek sem pénze, sem ideje a Vinitalyn vagy a Vinexpón önálló standdal cifrálkodni, itt viszont szóhoz jutnak a borai.

2008_11_szuretutan1

Felkészületlenül érte Firenze szépsége Stevie Kraftot, aki amúgy szeret a cinikus genya pózában tetszelegni. Ez a város azonban annyira rendben van, hogy Kraft a bokája környékéről szedte össze az állát. Az olaszokban ezúttal nem a digókat látta, aki a félpályától megbénítják a játékot, hanem jófej kedves népeket, akik tesznek a nem fontos dolgokra, és olyan igazán fontos dolgokkal múlatják az időt, mint a szépség kajtatása, meg az élet maximális élvezete.

Városképileg pedig nem tesz rosszat egy településnek, ha konkrétan ott rendezik meg a reneszánszt. Jó ötlet, jól néz ki, jól mutat később is, nem kell elbontani. Ez az egész persze nem jött volna létre, ha nincsenek a velejéig korrupt Medicik, akik aztán az innen-onnan összeszedett pénzt nem szórják két kézzel jó dolgokra.

Néhány helyi schiacciata nevezetű szendviccsel indult a dörgölőzés az olasz gasztrokultúrához. Egyszerű rusztikus lepénykenyér, benne egy kis prosciutto (alias sonka), salame (alias igazi szalámi), gorgonzola (alias helyi büdös sajt). Hozzá meg ilyen-olyan neveken a sangiovese – amely ugye Toszkána alapvető szőlőfajtája.

2008_11_szuretutan2

A neve azt jelenti hogy Jupiter Vére. Jó régi fajta, és az egész toszkán borászat ezen, meg a különböző klónjain alapult (persze volt még egy rakás, mára kipusztult jószág). Aztán jött a szupertoszkán fordulat a ’60-as ’70-es években és megjelent errefelé a merlot, a CabSav, a Syrah.

Sangiovesénk jellemzője a vékony héj, a másik nagyágyúhoz a nebbiolóhoz képest nincsenek annyira erős tanninjai (ezt úgy tessék érteni, hogy még így is simán átszakítja a betonfalat, na nem az ötméterest, csak a hármat). Ellenben savban erős, alapvetően cseresznyés jegyek vannak ízben illatban, de megfelelő hordós érleléssel egész ménesek/és gumigyárak költözhetnek bele.

Kezdetnek a Casa Emma 2006-os Chianti Classicójával próbálkozott Kraft. A bor 100% sangiovese, illatra kicsit poros cseresznye, meg valamennyi fahéjas-szegfűszeges fűszeresség. Az ízre könnyed, gyümölcsös, ez főleg meggyet, cseresznyét jelent, jelentkezik ugyanakkor egy kis sósság, ez komolyabbá teszi a bort. A savai közepesnél nagyobbak, a tanninok bár ott vannak, nem annyira agresszívak. Testre inkább sportos, mint kerek, de jó hosszan tart.

2008_11_szuretutan3

Aztán a Grattamacco 2006-os Bolgheri Rosso-ja következett. Érdekes dolog ez a Bolgheri. A hetvenes években itt okozott közbotrányt a Sassicaia azzal, hogy a borát nem volt hajlandó a szigorú olasz szabályok szerint készíteni, vagyis bordeaux-i fajtákat használt a helyiek helyett. Vino di Tavola, vagyis asztali bor besorolást kapott, de ez nem zavarta abban, hogy az amúgy kiváló borokat több száz dollárért adja az amcsiknak, akik imádták a „szupertoszkán” jóságokat.

A szabályozás végül úgy vágta átal a gordiuszi csomót, hogy létrehozott egy Indicazione Geographica Tipica nevű kategóriát (IGT). Azóta viszont Bolgheriben helyi fajtának minősül a CabSav, a Merlot, így a kis falu végül is DOC, vagyis magasabb minősítést kapott. Nofene. Mostanra nagyon sokat próbálkoznak azzal, hogy szupertoszkán bort készítsenek, így a kategória egy kicsit veszített az izgalmasságából.

2008_11_szuretutan4

Nos Grattamaccóék bora mély rubinszínű, feketeszedres-áfonyás illatot mutat. Közepes test, sok, kifejezetten erős tanninnal, sok fűszer, fekete bogyók mindenhol. A sav a közepesnél erősebb, az alkohol a helyén, a végén füstös fa zárja le.

A következőkben Kraft a Chianti Rufinában szerzett élményeit osztja majd meg. Megkóstol mindent, és leírja, hogy a kedves olvasónak se utazásra, se kóstolásra ne kelljen fecsérelni a drága időt. Mert ilyen áldozatkész, azért.

Hozzászólások

  1. mondta

    7. Essz 2008-12-01 09:00:20

    Tavaly ilyenkor a sztárok üres villasorával együtt világ legunalmasabb tengerpartjának látszot Viareggio. Most is?
    Csak nyugdíjas brit turistáknak való, úgy láttam.
    Viszont jók a halak (egy Michelin csillagos étteremben ettem végig a halas degusztációs menüt, majdnem végzetes volt. :()
    A borok mellett a cukrászdák kínálata és hangulata lenyűgöző. Ha még ott vagy, próbáld ki a mandulás sütijeiket. Mesés!

    6. dr nemtudomka 2008-11-28 15:13:56

    Montalcino, monmdok: Montalcino…

    5. Shyr Kahn 2008-11-26 22:55:56

    Köszönöm a bókot Stevie… valóban szeretem a “helyi” borokat, de sajnos szakértő nem vagyok. Persze igyekszem, de pl. Kisfröccs is egészen otthonosan mozog az orvieto-i bortémában (köszönöm neki az infót) és valóban igaza van. Utánaolvastam a Boratlaszban, ami nem mindig Biblia, de ugyanakkor legtöbbször kitűnő induló infót ad a relatíve ismeretlenebb területekről. Orvietoból származó bort sem ittam még (mint ahogyan oly sok mást sem), de ami késik nem múlik. Főleg, ha ár-érték arányban tényleg ennyire jók. Stevie! Ha megengeded kijavítalak: Montalcino. Kiejtésben Montalcsínó. Ha Montalchino-t írsz, akkor az már Montalkínó kiejtésben és hasonló nevű várossal még nem találkoztam a térképet nézegetve (ettől még persze lehet). Minden említett cikket egyébként türelmetlenül várok, hiszen pl. kíváncsi vagyok melyik évjárat Brunello-it kóstolod. A 2002-es év csapnivaló volt arrafelé, de 2001-el biztosan nem fognál mellé. Máté Ferenchez tervezted, hogy bejelentkezel? Nyilván egyeztetni kell vele, de lehet tudna fogadni. Nem is olyan rég kóstoltam az összes MO-n forgalomban lévő tételét (sajnos a Syrah kivételével) és azt kellett, hogy mondjam mind Magnifico volt! A Maremma cikket ha kérhetem ne hagyd ki. Engem nagyon érdekelne mondjuk a Morellino. Remélem rajtam kívül persze mást is.

    A hazai borlapok többségén van egy nagy félreértés. Leírom ezt ide, mert ehhez a témához is kapcsolódik. Sok helyen Montepulciano-t keverik… mármint a szőlőfajtát és a várost. A keverés lényegében azért baj, mert Montepulciano szőlővel nem foglalkoznak Montepulciano-ban, inkább Abruzzo, Marche és Molise tartományokban, amik nem éppen szomszédosak Toszkánával és így Montepulciano városával sem. Utóbbi a Vino Nobile di Montepulciano-ról (nyers fordításban Csodálatos Montepulcianoi bor) híres, aminek a main szőlőfajtája a prugnolo gentile, azaz a Jupiter vérének egyik helyi klónja (két másik nevesebb klónt ismerek: Brunello, Morellino). No mindegy. Ez csak azért jutott eszembe, mert sok borszaküzlet helytelenül Toszkána mellé teszi a Montepulciano d’Abruzzo tételeket, holott ha lefordítanák tudnák, hogy ez a szókapcsolat azt jelenti: Abruzziból származó Montepulciano. Abruzzo pedig egy tartomány. Mi se szeretnénk, ha valaki Tokaj-Hegyalja jellemző szőlőfajtájának a Chardonnay-t mondaná… szóval felhívás a borszaküzleteknek :) Vino Nobile di Montepulciano nem egyenlő a Montepulciano d’Abruzzo-val, de még csak nem is egy helyen található a két DOCG régió!

    4. Kisfröccs 2008-11-26 17:47:40

    Nem nagyon csalt meg az emlékezeted, Nagy Tigris, mert Orvieto az utóbbi évtizedekben a kellemetlenül nyalós félédes, és a ragadós édes fehérekről volt hírhedt, de az utóbbi időkben kitört ott is a reform. Ma az egyik legjobb ár/érték arányú fehérbor, amelyek között fantasztikus tiszta, gyümölcsös tételek vannak, bár az egész azért még mindig lutri:a merész újítók között rendre ott vannak a megrögzött hagyományőrzők, és a cimkékről persze nem lehet azonosítani egyiket sem.
    Ami Firenzét illeti, én már évek óta mondom a Kraft gyereknek, hogy vesztegetnie kellene rá néhány napot, de helyette inkább gőgösen elment hátizsákkal Kinába. Most meg szedegetheti az állát a talajról, de úgy kell neki.

    3. Stevie Kraft 2008-11-26 17:25:35

    re: Shyr Kahn
    Nem mondom, hogy nem jartal az eszemben, mint a helyi borok szakertoje…
    Nos a trip firenzebol indult, ezt kovetoen Chianti Rufina, tehat a leghidegebb Chianti terulet, majd Chianti Colli Aretini. A kovetkezo napon Montalchino es Montepulciano, ma Maremma, es most itt vagyunk a tengerparton. Meg egy nap Pisa aztan go haza. Lesz tehat egy Chianti-cikk, meg egy Montalchino Montepulciano, meg esetleg egy Maremma…

    2. Shyr Kahn 2008-11-26 12:58:09

    Most így újra elolvasna sikerült néhány badarságot írnom. 1. “a Bolgheri Rosso” helyett természetesen “Bolgheri Rosso”. Nyilván nem vagyok annyira tájékozatlan, hogy csak egy borra gondoljak egy DOC-t említve. 2. Ja és Orvierto-nál is inkább a száraz borok a divatosak manapság… nem tudom miért emlékeztem édesekre. Talán régebben édesekről kapta a hírnevét ez a terület.

    1. Shyr Kahn 2008-11-26 12:49:17

    Álmaim olasz tartománya :) Sok Chianti Classico-t ittam és mostanában a Bolgheri Rosso-hoz is volt szerencsém. Ha szabad vitatkozni utóbbi semmit sem veszített az izgalmasságából. Pl. Michele Satta tételei erősen ajánlottak (nem csak a La Macchiole, Ornellaia és a Tenuta San Guido). chianti Rufina-ból csak Frescobaldi Nippozzano Riserva-jat ismerem, de az nem volt rossz, bár nem is lett a kedvencem. Renzo Masi tételével folytatom nemsoká, hátha az a 2004-es Chianti Rufina Riserva valamivel izgalmasabbra sikeresett. Akit érdekel Toszkána annak érdemes beruháznia a Wine Spectator Október 31-i számára. A 2005-ös és 2006-os évjáratokat veszik górcső alá, olyannyira, hogy van egy szép lista a magazinban az általuk kóstált legszebb tételekről is (sajnos többségük MO-n nem kapható). Igaz a 2004-es Brunello-k csak tavasszal jönnek ki, de ha már Stevie Siena régió déli része felé is jár (Rufina Firenze-től észak nyugatra van, azaz Toszkána másik oldalán, Bolgheri meg 50-70 km-re délre Pisa-tól, nyilván a tengerparton, ami megint csak másik, azza Pisa régiója) biztosan megnéz néhány 2001-es és 2003-as tételt is. Ha már Toszkána, akkor remélem a Morellino di Scansano (Grosetto tartomány, Maremma része) és a Vino Nobile di Montepulciano-kból (szintén Siena) is lesz minatvételezés. És ha már Montepulciano, akkor egy köpés Umbria, egészen pontosan Orvieto és Montefalco. Előbbi édes fehér borairól is híres (ami akár nagyszerű kikapcsolódásnak is OK), utóbbi a Sagrantino secco-járól méltatlanul nem híres. Én ezt tenném, ha ott lennék és nem ilyen sorrendben járnám őket végig, illetve talán átruccannék Marche-ba is a méltatlanul nem híres Rosso Conero és Rosso Piceno borok kóstolójára, no meg Lazio északi részere Montefiascone kóstolóra (abból nem az Est! Est! Est! érdekelne). Ez meg jó közel van Maremma-hoz (50 km).

Minden vélemény számít!