Limonádé felnőtteknek, mondta Éva, és ezzel gyakorlatilag össze is foglalta két szóban, miről szól ez a bor.
Az újév első napjaiban nem előre, hátra néztem: arra voltam kíváncsi, mit tartottunk a kóstoltak közül legjobbnak tavaly. Érdekes felfedezéseket tettem, menet közben ezek fel sem tűntek. A 2011-es bor toplistánk.
Ünnepeltünk, kerek évszám volt, ehhez olyan palackot kellett nyitni, amely méltó az eseményhez. A Schramsberg már ott figyelt a borhűtőben pár éve. Ki kellett nyitni.
Nagy bor, nagy melegben, ellentmondásos, de tökéletesen elfeledtette a körülöttem lévő világot, a kánikulával együtt.
Valami szakmai kiállításfélén, még 2009-ben futott össze StevieKraft a Tommal, megveszekedett Herefordshire-i almaborásszal. Annak idején Tom Oliver hozzávágott egy üveg száraz cidert.
Nem véletlenül benchmark bor ez: 32 éves és bőven élete teljében van. Rendkívül rétegzett illat és íz, közben semmi otrombaság test, tannin és alkohol téren.
Nehogymá’ szó érje a ház elejét, hogy borblog létünkre még egy nyomoronc Sassicaia kóstolójegyzetre se telik. Ehun e a Toszkán csoda.
Egész évben slukkolunk, és szórjuk a csillagokat. Most összegyűjtöttük a legtöbbre értékelt borokat.
Az a helyzet, hogy ez az egyik legjobb kékfrankos a piacon. Elfogult vagyok? Lehet. Mindenki kóstolja meg maga, és eldöntheti.
Az esti műszak után maradt egy negyed dekanternyi 2000-es de Fieuzal. Hála a feledékeny city boyoknak (mondjuk öntöttem beléjük Orosz Gábor 2003-as aszúját rendesen…)!
Legutóbbi hozzászólások