Hogy mi jut eszembe Csopakról? Hamvas szavai a három és fél decis mértékről, meg arról, hogy egyszer egész télen csopakit ivott. Mostanában egyre inkább a Tamás Pince is.
Tán a legjobb rozé, amit valaha ittam, fordult meg a fejemben. Kis csúsztatással persze, hisz fehérszőlő szülötte ez a bor.
Brunello-t csak Toszkánából, ez lenne az alaptézis. Az elnevezés a világ más részein “tabu”.
Egy karakteres csopaki csataló, melyben a virágok, gyümölcsök és ásványok szépen egészítik ki egymást.
Egy nagyobb munka kapcsán sikerült ellátogatnom a Villa Tolnay birtokra. A teraszon ülve, a délutáni napfényben iszogattuk ezt a figyelemreméltó rajnait.
Volt egy rettentő jól, kicsit túl jól szervezett study tour a Badacsonyba a minap, munkák és gusztustalan influenzák miatt csak most rekonstruáljuk, amit lényegesnek tartunk belőle. Nevezetesen itt is fölcsillan, ami ebben az országban jó, és ami a jövő egyetlen útja: a világszínvonalú adottságok plusz közösségi összefogás.
Aki (refor)mer, az nyer. Már munkájának kezdetekor is, mert valamiben úttörő lehet. Egyelőre a legtöbb bortudor szeme tágra nyílik, ha meghallja, hogy valaki sangioveséből présel bort a Szent György-hegyen. A 2HA pincészet fiatal és motivált borásza, Török Csaba a boraival oszlatja el a kétségeket, mely borok sűrű, koncentrált, egyedi karakterű élményborok. Az ember úgy érzi, [...]
„Borújságíróként” (horribile dictu!) jótékony homályba kellene burkolni az egyéni preferenciákat és csak második szándékból dícsérni vagy kritizálni, de muszáj megjegyeznem, hogy Szászi Endre borait szeretem.
Ritka és felettébb izgalmas borba ütköztünk minap, mely nevéhez hűen bitang volt, bizony. Izgalmas, sokrétű, nem széplelkeknek való és nem borocska ez, hanem erőtől duzzadó mén.
Már írtunk Orbán Gergely figyelemreméltó chardonnay-járól, mellyel ezüstöt nyert a chardonnay-világversenyen.
Legutóbbi hozzászólások