FEST: finesse-elegance-style-terroir. Ezt a szót véstük fel a “Borászok és Borészek” pinot noir-al foglalkozó kurzusán a BLICC (balance-length-intensity-character-complexity) mellé. A Doszpod László válogatta panelt vakon kóstoltuk végig, főleg a “FEST-ői” pinókat keresve.
Egyszerű, finom, jóivású bor Villányból, csavarzárral, hogy friss maradjon. Ennyi pénzért ilyen bort ritkán találni a polcokon.
Ki vagyunk tömve színvonalas boros rendezvényekkel, nincs panasz. A badacsonyi gazdák összefogását ezen belül is szívesen állítom példaként: évek óta nagy sikerrel fut a borúton a buszjárat, valamint meg tudtak szervezi és le tudtak bonyolítani hibátlanul (hely, borok hőmérséklete, közönségbelépő ára, szakmai órák, stb.) egy klassz kóstolót.
Névnapra szóló vacsorához csaptam ki az asztalra a Perrot-Minot Gevrey Chambertint. Az, hogy hogyan jutottam hozzá erőst a „netuddmeg” kategória.
Jópofa, könnyed, parfümös gasztrobor, nem csak libához – simán elcsúszik egy muflon pörkölttel is.
Úgy tűnik 2009 nem csak itthon volt kiváló évjárat, de Kaliforniában is. Különösen igaz ez a pinot noirokra. Nem csak a Wine Spectator beszél róluk szuperlatívuszokban, de még a borpápa is ódákat zeng róluk.
Vidám, friss, szomjoltó rosé ez, melyből nem elég egy palackkal beszerezni.
Ünnepeltünk, kerek évszám volt, ehhez olyan palackot kellett nyitni, amely méltó az eseményhez. A Schramsberg már ott figyelt a borhűtőben pár éve. Ki kellett nyitni.
Még májusban, a Pannon TOP25 bírálat után látogattunk ki Szabó Zoltánhoz Hosszúhetényi pincéjébe. A fiatal borász csak pár éve került a látókörömbe a „Baranya Kincsei” nevű kóstolón, ahol régi magyar fajtákból összeállított házasításával, mikrotételeivel, szép kadarkájával hívta fel magára a figyelmet.
Mindamellett, hogy a pinot noir szerintem az egyik legnehezebben értelmezhető világfajta, mindenkinek van valamilyen fix elképzelése arról, hogy milyen kell legyen a belőle készült bor.
Legutóbbi hozzászólások