Igen illusztris közeget választott az Etyeki Kúria, hogy bemutatkozzon Bécsben: a Steirereck im Stadtpark minden bizonnyal az osztrák főváros legjobb étterme, és ezt két Michelin-csillag is bizonyítja. A borok helytálltak, a bemutatkozás jól sikerült. Az étterem káprázatos.
A nagyfiam születésnapját ünnepeltük, ragyogott a négy gyertya a tortán, ragyogott a gyermek szeme. Olyan bort kellett nyitni, amely méltó az alkalomhoz. A hatos Áldás bikavér az volt.
Nem mindennapi borvacsorára kaptunk meghívást a Vylyan Szőlőbirtok és Pincészettől. A kilenc fogásos vacsorához (á la Csizmadia László chef) kilenc olyan bor került felszolgálásra, ami jobbára már nem, vagy még épp nem kapható. Olyan is, amiből mindössze egy hordónyi készült, mert a Pécsi Kutatótól szerzett csókaszőlőből csak 300 tőkéről szüreteltek. És még csak nem is [...]
Teljesen véletlenül találtam erre a két hírre, ráadásul nem is új keletű dolgok ezek, mégsem kap meg az ember minden infót rögtön, internet ide, vagy oda. Lényeg az, hogy megjelent a Kerülőutak írójának, Rex Pickettnek új boros könyve, a Vertical, mely a Kerülőutak folytatása. Közben pedig a japánok leforgatták saját Sideways verziójukat.
A Velencei-tó környékét borissza ember manapság leginkább Szentesi József miatt jegyzi. A kereskedőből lett gazda – ha velünk ellentétben nem is tartja magát igazi borásznak – szemünkben fontos érdemeket szerzett több okból is.
Két igen agg palackot sikerült felfedeznem az ünnepek alatt, összeeresztettem hát őket. Cabernet sauvignonok, felfogások és kontinensek kiegyenlítetlen harca volt ez. A 97-es Gallót az első körben kiütéssel lealázta a 98-as Bock. Nem volt egyenlő a küzdelem. Már, ha objektíven nézzük. A világ azonban korántsem objektív, jóapám borpolca pedig még a legnagyobb jóindulattal sem. Ott [...]
Izgalmas osztrák borokat kóstolhattam a bécsi EWBC-n, igaz, sokkal többet, mint szerettem volna. Legalábbis néha így éreztem. Ami azonban mellbevágó volt: míg sziporkázó fehérjeiket úgy érzem nehéz utolérni, vöröseikkel igencsak bevittek az erdőbe.
Márpedig a pesti ember sincs azért teljesen elveszett helyzetben, ha kisüt a nap egy vasárnap délután és rájön a mehetnék. Két apropóm is volt: a család mustot vételezne, én meg hiába mentem ki a zuhogó esőben jó fanatikus módjára, idén egyik fesztivál sem tudott Etyeken igazán kiteljesedni.
Rendhagyó módon három bor szerepel most itt, egy fajta, három dűlőből: St. Andrea Paptag Pinot Noir 2007, St. Andrea Hangács Pinot Noir 2007, St. Andrea Ferenchegy Pinot Noir 2007.
Volt egy tényleg piramidális Etyeki Kúria-buli múlt hó elején, bemutatandó a pincészet határozott stratégiaváltásának elemeit, az új etiketteket, az új borászt és főleg az új borokat. A Kúriánál ugyanis paradigmaváltás történt-történik. A pincészet láthatóan szorosabbra fűzi kapcsolatait a kismartoni Esterházy Pincészettel egy offenzív, pozitív, dinamikus stratégia jegyében.
Legutóbbi hozzászólások