Az első részben megpróbáltam megfejteni a Somló-feladványt, vagy legalábbis összefoglalni azokat a fő irányokat, amik a Heggyel kapcsolatos gondolataimat keretezik, a második részben pedig két mérvadó borásznál tett látogatásomról számoltam be. Következzék a Somló túra harmadik, egyben befejező része.
Somló túra 2. Szóval, az első részben addig jutottunk, hogy Somló: látva a földtani folyamatokat a maga valószínűségében is kissé valószerűtlen hegy, szuper adottságokkal mind a klímát, mind a talajt illetően.
Sokat küzdöttem magammal, hogyan kezdjem a számomra egyik legkedvesebb borvidéken, Somlón tett látogatásomról szóló többrészes beszámolót. Ezt a címet gondoltam adni az első fejezetnek, melyben konkrét borokról még nem esik szó, a gondolataim inkább a vidék felé vittek. Somló túra, 1. rész.
A nyúlnak megint sikerült kisebb borcsokrot tojni, idén nyolc bor van benne. Vörösök, fehérek, magyarok és egy olasz, olcsók, drágábbak, magyar és világfajták, sonkához, tojáshoz, bárányhoz, meg a nehezebb húsvéti tálakhoz. Mindenkinek, aki keresi, mit bontson az ünnepi asztalhoz. Húsvéti borajánlat.
Somló a legkisebb, de annál jobban imádott borvidékünk, amiért hajlandó vagyok csatarendbe állni akkor is, ha egy ilyen „nehéz” évjáratról is legyen szó, mint 2010. A rendezvény idén a Petőfi Irodalmi Múzeumba költözött a Borkollégium szervezésében: nem ragozom, hiba nem volt. A jelszó kivételesen a gyors fogyasztás lesz: amíg 2009 egy hagyományos somlói évjárat öt-tíz-húsz-ötven [...]
Türelmetlenségem oda vezetett, hogy a vasárnap délutánt megint egy somlói borral kellett töltenem (éljen). Türelmetlenség, mert kartonszámra kéne álljon itthon, akkor tíz évig kóstolgatnám és nem csak egy palackot három évesen. Ez a bor viszont a türelmetlenekkel is kegyes, mert minden cseppje élvezhető már most (bár alaposan kiszellőztetni javasolt).
Azzal a jól eső érzéssel kezdem a beszámolót, hogy nagy valószínűséggel tízből kilenc olvasó hallott már erről a furmintot népszerűsíteni hivatott kezdeményezésről és aki esetleg nem, az is biztosan hamarosan fog. Mert a „Furmint Február” egyre nagyobbat szól.
Az első benyomások még Somlóról szólnak: a halvány arany szín, a lassú mozgás, a szépen beérő illat, amiben még ott van a fejlődésnek lehetősége is.
Takács Lajost nem láttam a Furmint Februáron (vagy túl korán jöttem el, vagy ő rejtőzött megfelelően), ezért másnap este megérdemeltnek éreztem tőle is bontani valamit
Szépen tükrös, halvány citromszín, enyhe zöldes beütéssel. Nem az az olajos-arany somlói default, no de ez önmagában még sokat nem jelent.
Legutóbbi hozzászólások