Törpék, bortányok, toszkánok

Kérem szépen az úgy volt, hogy idén nősültem. Ez még nem is lenne gond. Azonban lévén az olasz gasztronómia rajongói, rögtön ki is tűztünk feleségemmel egy második nászutat Toszkánába, amire épp a napokban kellene indulnunk. Aztán ezt az utat a fáradtságra, szüreti időszakra, időjárásra és egyéb mondvacsinált okokra hivatkozva, közös megegyezéssel tavaszra toltuk. Muszáj volt hát valamivel kárpótolnom magam. Pont jónak mutatkozott erre a Montalcino borszaküzlet kóstolója, amely a Gorelli, Talenti és Lazzeretti pincészetek három-három borát (plusz egy belövőt) mutatta be az érdeklődő közönségnek.

A mellékelt sonka komplett reveláció, öblítünk ezért sokat és alaposan. A pincészetek kiválasztásánál elvileg az volt a szempont, hogy a magyar szájnak ezek a borok ízlettek a legjobban, legalábbis az eladási statisztikák szerint.

Hármuk közül a Talenti a legnagyobb, 16 hektáron gazdálkodnak, évi 60 ezer palackot termelnek, plecsnik is vannak bőven (pl. a Decanter 2001-es Brunello Riservájukat a világ TOP25 borába sorolta). Kisebb a Gorelli 8 hektárral, Lazzerettiék pedig egy egészen emberi léptékű 4 hektáros birtokot művelnek.

Első borunk is sangiovese-nek lett kikiáltva, de jegyzeteim között többször is a merlot jegyeit és konkrétan a fajta jelenlétét rögzítettem. Itthon pedig már sikerült kiguglizni azt, amitől nem lepődtem meg: 40% cabernet sauvignon 30% merlot 30% petit verdot. Az est végén ebből a borból akartak a legtöbben vásárolni, ezt elsődlegesen a bor erényeinek, másodlagosan a tudat alatt felismert fajták ismerős jegyeinek tulajdonítom.

Kicsit térjünk ki az ósuli-újsuli ellentétre és a brunello botrányra. Megállapítható, hogy egészen magyaros módon robbant ki az ügy: mindenki tudott mindenről, egyszer pedig valaki levélben értesítette az összes hatóságot. Egy kis jóindulatért nem kell ott sem a szomszédba menni, a botrány viszont az olaszok szerint kicsit javított a brunello megítélésén, mert tisztult a kép. A történés eszenciája, hogy néhány nagynevű borász – már bizonyítottan – az egyetlenként engedélyezett fajta (sangiovese) mellé mindenféle más fajtákat kevert. Ennek okát én elsődlegesen az amerikai fogyasztók – mint a legnagyobb brunello-felszippantó piac – ízlésének kiszolgálásában látom. A volumenről pedig annyit, hogy közel hétmillió liter brunellót foglaltak le (gondoljunk bele az értékbe, ha 0,75 liter kerül legalább 40-50 euróba), minősítették vissza. Érintve voltak a rosso di montalcinók és a chiantik is, ezek mind IGT rossóként kerülnek majd forgalomba a 2008-as évből.

Az ászok vs. barrique (ó- és újsuli) vonatkozásában az lehet konszenzusos vélemény, hogy az újvilági piacra szánt brunello inkább a világfajták stílusát próbálja felvenni és az amerikai fogyasztók ízlése szerint újfa-extraktbomba vonalon mozog, a régi iskola pedig hosszabban eltartható, komplexebb, hagyományos és szerintem csodás bort ad. Megjegyzem az Ucelliera például keveri a hordókat és boraik egészen érdekesek, néha pedig kiválóak. A ma vizsgált három pince mind az oldschool ászokhordós, tradicionális brunello-készítés fellegvára. És mitől jó a brunello?

Erre az egyik termelő anno azt mondta, hogy hét ok is van: a sangiovese grosso klón – a terroir sajátosságai – a mikroklíma (folyamatos légmozgás a tenger felől) – a terméskorlátozás ideális és nem túlzó mértéke – valamint az ászokhordók összhatása.

Ja igen, és a hetedik, egy dwarf, a kisnövésű pincemunkás, aki kétévente bemászik a hordókba és borkővakarást tart. A Biondi Santi család a brunello névadója, „kitalálója”, első évjárat az 1888-as volt. Az azóta eltelt hosszú idő alatt sem feküdtek le a közízlésnek (ósuli), ugyanolyan klasszikus és fantasztikus borokat készítenek. Ha ezen család nevével jelzett palackból kínálnak, semmilyen esetben se utasítsuk vissza.

Talenti Rispollo IGT 2007

Nagyon meggyőző indítás. Fiatal bor még, illatából a mélyvörös gyümölcsök, pici lakk és melegség árad. Picit ízben is fűt az alkohol, fiatalok a tanninok, de nem érdesek. Erős fásság, popularitásra hangolt tónusok. Aromaintenzitás még csak lenne, de a hossza kicsit rövidebb a vártnál, alkoholja 14,5%. (86p).

Lazzeretti Calice IGT 2008

A helyi borboltba készült, mint “folyóbor”, nagy sikere miatt kezdték exportálni, főleg Németországba. A folyóbor és belövő bor szavak teljesen körülírják. Rumosdiós alkoholérzet illatban, egyszerű, elsődleges bor ízek sok friss, piros gyümölccsel. (83p).

Gorelli Le Potazzine IGT 2007

Megjelenik egy pici földesség az illatban, valamint szamóca és még mindig túl magas alkohol, lakk. Ízre újfent csak közepes, testet és lecsengést is alkoholédesség fedi. (84p)

Talenti Pian Di Conte IGT 2007

Illatában konyakmeggy (kissé szolidabban), jön egy kis csoki és málna is. Pici a terroirból. Pirosbogyósok. A kiugrás még mindig várat magára, meleg és édes. (85p)

Talenti Rosso di Montalcino 2007

Keresgélem a megfelelő kifejezést, de tényleg olyan, mintha csak egy fokkal mélyebb medencébe ültünk volna át a strandon. Termálvíz, de csak úszóknak. Az összkép kedvesebb, mint az előzőeknél, de már nagyon várom, hogy végre egy igazán jót kóstoljunk. Fiatal, élvezhető. (86p)

Gorelli Rosso di Montalcino 2007

Az alkohol mögött melegség, a lecsengés hosszabb lett. A bor némileg összetettebb, de az igazi komplexitást még hiányolom. Sok minerális, földes jegy, tanninjai bársonyosak, teste közepesnél nagyobb. (88p)

Lazzeretti Rosso di Montalcino 2006

Illatát egy vilmoskörtés és szép törkölyös (grappa) vonal vezeti. Kicsit egyenlőtlen a meccs, mert ez egy évvel idősebb és igazából jóval előrébb van fogyaszthatóság szempontjából. A többi rossónak is jót tenne még legalább egy év. Tanninok vannak, jó sok, kicsit össze is húznak. Savak rendben, a végén egy kis aszpirines kesernye, de csak közepes hossz és gyengébb összkép. (87p)

Lazzeretti Brunello di Montalcino 2004

A friss brunello évjárat “belépő” tagja. Fiatalos savak vannak jelen és tanninjai is bőven érhetnek még, de itt már egyáltalán nem tapadnak. Karamell, avar, és meglepő, de illatában florális jegyek is vannak. Picit előrébb van a fejlődésben, mint a társai, talán nem lesz olyan potens bor. (90p)

Talenti Brunello di Montalcino 2004

Illatában medvecukor és kis édes konyakosság, utána csak csoki. Íze nagyon gazdag, sok ásványos jeggyel, mélyvörös gyümölcsökkel, hosszú lecsengéssel. Tüzes, nagy testű, még fiatal bor. (92p)

Gorelli Brunello di Montalcino 2004

Illatában gyönyörködtem: animalitás, péksütemények, csipke, ánizs. Ízében már fekete bogyósok, remek, komplex bor, egész jól fogyasztható már most (reméljük, nem megy az eltarthatóság rovására). Lecsengése igen hosszú és buja, mediterrán fűszerességgel. (94p)

Szóval kérem úgy volt, hogy idén házasodtam, jövő tavasszal pedig megcélozzuk Toszkánát. Ezek után a borok után joggal van bennem egy jó adag várakozás. Ha lesz egy kis szerencsém, vidám címerekkel díszített, palackokat rejtő kartondobozok lesznek a csomagtartóban hazafelé és az elhatározás, hogy nászútra minden évben menni kell majd.

Hozzászólások

  1. mondta

    3. fater 2009-09-30 13:08:06

    “A mellékelt sonka komplett reveláció, öblítünk ezért sokat és alaposan.”

    2. mutter 2009-09-30 13:02:29

    A bortány szó címbe emelése is nagyon vagány!

    1. mutter 2009-09-30 12:55:13

    Most a sonkát közben csipegettétek? Mert az nagyon vagány dolog!

Minden vélemény számít!