Viszlát Decanter, helló VinCE!

Az anyag nem vész el, csak átalakul, mondta Albert Einstein. Most érkezett a breaking, hogy a Decanter magyar kiadása kicsit duzzad, kicsit átalakul, és VinCE magazin néven fut tovább, erősebben fókuszálva a közép-európai kontentre.

Éppen a rezveratrol újabban felfedett jótékony hatásairól szándékoztam írni pár sort, mely szerint az ülőmunkát végzőknek nagyon fontos a vegyület a sejti regenerálódásban, meg, ahogy kiderült, konkrétan visszafordíthatja a cukorbetegség okozta kognitív képességromlást, amikor jött az infó, mely egyértelműen breaking: augusztustól nem jelenik meg a magyar Decanter. Helyette VinCE magazin lesz.

Állítólag állt már a bál egy ideje a Decanter nemzetközi megbízottja, és a magyar Decanter stábja között, több okból is. Az egyik az lévén, hogy egyszerre vannak megmérettetve bizonyos nagynevű nemzetközileg elismert termelők, mindenféle jöttment helyi borral. (Azt tudni kell hozzá, hogy ezek a nagy termelők adják a Decanter büdzséjének jó részét.) Eklatáns példa lehet erre egy olyan pezsgőteszt, melyen nagy Champagne-ok mellett megjelennek magyar pezsgők is a teszten. Ez kiverte a biztosítékot a nagynevű termelőknél – Sacre Bleu! Ugyanabban a ligában merik játszatni őket! Micsoda modortalanság! – akik ezt mindig szóvá is tették az újság utazó nagyköveténél. Aztán, azt is csicsergik a madarak, hogy az sem tetszett az anyavállalatnak, hogy névileg kimaradtak a VinCE rendezvényből, pedig első évben a markukat azért tartották a teljes bevétel – és nem hasznon – után járó részesedésért. A másodikban csak szerették volna. Hát, nagy igazság, hogy ahol a pénz megjelenik, ott ember embernek farkasa lesz.

Ahogy hallottuk, az anyacég keresett egy általuk jónak tartott casus bellit, hogy beszántsa vele a rendetlenkedő rebelliseket. Ez pedig az lett volna, hogy a Decanter tulajdonosának, az IPC Mediának rombolta az image-ét egy, a magyar magazinban megjelent Pfizer hirdetés, amely állítólag szexuális tartalmú volt. Jónapot! Egy erekciót elősegítő tabletta hirdetése már abban a pillanatban szexuális tartalmú, amikor a tabletta neve tudatosul az olvasóban. Mindenki tudja, a blue pill mire való: hogy meredjen az a kocsilőcs. Hogy nem teljesen tiszta a kép, onnan is süt, hogy az IPC-nek a Hugh Granttől ismert Lovak és kutyákon kívül azért van egy Nuts nevű, igen frivol magazinja is.

A magyar stáb azonban kapott az alkalmon, és egy régebb óta forró gondolatot valósítottak meg. Ezentúl a felgyülemlett know-howt, a kapcsolatrendszert és az emberanyagot új formába öntik és VinCE magazin néven robognak tovább. Ahogy arról a főszerkesztőtől értesültem, a nagy partnerek pozitívan fogadták a fejleményeket, szeretettel várják a közép-európai borokra, párlatokra és gasztronómiára hangsúlyt helyező magazint, mely felduzzasztott példányszámban kerül forgalomba. A többit pedig úgyis a piac dönti el.

(A post írója állandó szerzője a magyar Decanter magazinnak, azóta, hogy a borravalo.hu elnyerte 2010-ben a magazin által meghirdetett legjobb magyar borblog címet. Nem tagja a szerkesztőségnek, a belső folyamatokba nem lát bele, nincs a fentieknél több tudomása a dolgok alakulásáról és nem vezérli a tájékoztatáson kívül egyéb cél a post megjelentetésében. Igen, szurkol az új magazinnak. Nem azért, mert állandó szerző. Azért, mert szereti a magyar borokat, és szeretné, ha minél többen olvasnának róluk.)

Hozzászólások

  1. zoli mondta

    Ha a szerző szereti a magyar borokat (vélhetően készítőjeiket is), akkor végképp nehezemre esik megérteni azt az előbbi szponzorált tartalmú felületet. Számomra ugyanis az AMC megtestesíti azt a szervezetet, ami miatt talán soha nem lesz valamirevaló bormarketingünk, akik lenyúlják a borászok pénzét (gondolom más szektorral se bánik másképpen). Az alföldiek már jóideje reklamálnak – joggal – amiatt, hogy legnagyobb befizetőként nem látják viszont magukat, így erre az akcióra se tudok másként tekinteni, mint néhány hangos száj betömésére. Ez kikívánkozott, még ha nem is kapcsolódik a poszt témájához, tehát törölhető.

    (a hozzászólás írója szintén nagyon szereti a tisztességes magyar bort és ugyanúgy szurkol mindenkinek, aki hasonló szellemben készíti, ír róla, promótálja, stb…)

  2. Kántorbandi mondta

    Hát, ha ismered a borravalót, ahogy tudom, hogy ismered, akkor tudod, hogy minden olyanról folyamatosan beszámolunk, amiről írtál. Az említett szponzorált tartalom érdekes téma: már csak a nevezett szervezet említése kiveri a biztosítékot sok mindenkinél. Arról szó sem esett, a nagy kritikai hangzavarban, hogy 1) a cikk mondanivalója és célja mi 2) az, hogy egy blognak is meg kell élnie ésszerű kompromisszumokkal. Az 1) ponttal egyébként teljesen egyetértek, mármint az alföld propagálásával, ezért is született megállapodás a 2) pontban leírtak szerint. Nem gondolom, hogy a borravaló színvonala, szakmaisága bármilyen módon sérült volna.

  3. hegyaljai mondta

    Gondolom a VinCe üzletileg jól fog menni. Előfizetnek rá az összes borguruk követői (Alkonyi, Rohály, Rosenmaye, Kató) attól függetlenül, hogy írnak e a lapban. Akik eddig elvi alapon csak villányit ittak, gondolom sorba fognak állni érte, hogy olvashassanak valamit a zalai borokról. Fog benne hirdetni teljes oldalon Kalló Imre, Demeter Zoli, Szentesi József. Már itt kopogtat a boldog jövő! :)

  4. zoli mondta

    Nem tudom, mennyire ismerem a borravalót, komolyan elbizonytalanodtam. Azt hiszem nincs abban semmi meglepő, hogy szervezet említésétől is a hideg futkos a borászok, borkedvelők hátán. Amióta próbálkozások vannak a közös bormarketing előmozdítására, minden alkalommal ott volt az AMC és még csírájában elfojtotta. Szóval szerintem ez a vállalhatatlan kompromisszum kategóriája. Sokkal inkább egy Dankó vagy egy Varga Pincészet, hiszen amellett békésen eléldegélhet a minőségi borkultúra, de az AMC megkerülhetetlen.
    Az Alfölddel és a szöveggel természetesen semmi gond, de létezik a “terroristákkal nem tárgyalunk” elve is.
    Szerintem sokak szemében sérült a hitelességetek, ti tudjátok belefért-e, megérte-e…

  5. Kántorbandi mondta

    Na, álljon meg a menet. Először is, semmi terrorizmus nincs abban, ha olyan szöveget közlünk le, amivel egyetértünk, egy olyan kampány keretén belül, mellyel egyetértünk, olyan helyen, mely dezignáltan arra a célra van fenntartva. Hogy az AMC hogyan végzi a dolgát, arról szerintem egy magyar borblog nem cikkezett annyit, mint mi, és ha tévednék, akkor kérlek cáfolj meg. Az előző PR-cikk megjelenése sem változtatott semmit az objektív hozzáállásunkon, azóta is született a szervezetet ért kritika. Az a hozzáállás, hogy mindent utálunk, amit valaki csinál, csak mert ők azok, akik, nem biztos, hogy helyes. Semmi kedvem védekezni, álljon itt az elmúlt 4 éve ennek a blognak. Aki ezt nem tudja kezelni, és nem érti, miről van szó, annak csak azt tudom mondani: igyon egy pohárral. Az pedig, hogy az AMC megkerülhetetlen és úgy működik ahogy, azt hiszem nem a mi érdemünk, hanem az egységes fellépésre képtelen magyar borásztársadalomé. Sírni azt lehet, csak nincs értelme. Tenni valamit pedig kellene, csak nincs, aki tegyen.

  6. zoli mondta

    Látom nem ment át a terrorizmusos hasonlat és annak az alanya. Az a logó számomra olyan, mint vmi önkényuralmi jelkép, nem segít rajta a szép szó, a helyes ideológia.
    Nézd, a borásztársadalom töketlen és széthúzós, de légyszíves cáfold már meg, hogy nem éppen az AMC volt az, ami minden egyes suta próbálkozást a közös bormarketingre még csírájában elfojtott – innen nézve meg- és kikerülhetetlen a szervezet. Ez olyan, mintha a te 1%-od visszaszálna az államra, és ők döntenének helyetted – csak ez nem csupán 1%. Persze feleslegesen magyarázkodok, ezt te tökéletesen tudod, éppen ezért írogatok még ide. Maradjunk annyiban, hogy neked/nektek belefér ez a kompromisszum, sztem meg ilyen formában nem kellett volna.

  7. Kántorbandi mondta

    Én úgy értettem: aki terroristákkal üzletel, az maga is terrorista. Inkább azonban terroiristának valljuk magunkat. :) Látom, annyira nem szereted a szervet, hogy mindegy mi van. Viszont nem értek teljesen egyet azzal, amit írtál. A borásztársadalom maga nagy szerepet játszik abban, hogy ezeket a próbálkozásokat el lehessen fojtani. Sajnos. Arra meg azért elég nehéz tekintettel lenni, hogy mi LENNE az ideális állapot. Ja, hogy az általad megnevezett borászatok nem költenek reklámra az ilyen blogokon? Mert nincs rá pénzük, vagy egyszerűen csak máshol költik el? Értem. Akkor nyúljunk a zsebünkbe és finanszírozzuk mi tovább az egészet. Vagy, maradjunk el, mint pár kolléga, akiknek nincs elég ideje/energiája erre. Persze, mindenki maga dönti el, belevág-e. Tudod mit, mi ezt választottuk. És ha majd sorban állnak a borászatok, hogy mennyibe kerül nálatok egy banner, na akkor majd kiszemezgetjük, melyik reklám tetszik és melyik nem. Addig meg tovább írunk, ahogy megszoktad, és próbálunk túlélni, most már a nagy testvér vigyázó tekintete alatt, miután kénytelenek voltunk bejelentkezni.

  8. zoli mondta

    Valamit én se értek. A borászoknak kellene eltartani ezt a blogot, saját esetükben meg hunyjanak szemet afelett, hogy az önerőből megtermelt bormarketingre félretett pénzt nem azoknak adjuk, akiknek és ők nem arra költik, amire? Még jó, hogy a pénz és a farkas esetét nem én vetettem fel. Nézd, bevallom, hogy nem látok bele abba, hogyan működik egy blog, mi kell a fenntartásához, éppen ezért nem tiszta számomra, hogy ez most kultúrmisszió vagy pénzkereseti lehetőség?
    És valóban, a szervet nem szeretem, sőt még elefánt memóriám is van. Gondolom, majd ha a Líbia túljut egy szabad választáson, a leendő kormány gazdasági politikájának kialakításában nem kérik majd ki Khadafi tanácsait, hiába van tapasztalata benne – legalábbis én így tartom logikusnak.
    Gondolom nem fogjuk meggyőzni egymást vagy egyetérteni ezügyben, mindenesetre sok sikert kívánok a továbbiakban a blogoláshoz.

  9. Kántorbandi mondta

    Hmmm… Nem tudom, a borászkodás melyik: kultúrmisszió vagy pénzkereseti lehetőség? Számtalan ilyen kérdést lehetne feltenni. A bormarketingre félretett pénz? Miről van szó? Csak nem a “8 forintokról”, amit végül is ki fizet ki? Azt pedig, hogy ki mire költi, ki határozza meg? Ugyanott tartunk: szemellenzősen nekimész valaminek. Líbia? Jó példa. Nem tudom te mennyi időt töltöttél ott, én elég sokat. Lehetne arról beszélni mennyit köszönhet a Khadafi-családnak az ország, meg arról is, most mi a helyzet. Az idők változnak, az emberek is. Kösz!

  10. zoli mondta

    Sztem nem kell, hogy a két dolog elkülönüljön, az se hétpecsétes titok, hogy nem egy aranybánya a szőlészkedés-borászkodás. Léteznek olyan borászok és borok, amik hatása többet ért minden eddigi bormarketingnél – és ez itt most nem a borász dícsérete. Egy írás is sokakat megnyerhet az igaz ügynek, mégha mindez pátoszosan is hangzik. Sőt, még abban is hiszek, hogy ami hiteles, azt megtalálják az emberek, mert alapjában őket se tartom hülyének.
    Nyilván nem Líbiáról beszélek, értjük mindketten miről van szó, a különbség az, kinél mi veri ki a biztosítékot, az én áramköröm ezek szerint kevesebb terhelést bír el.
    Csupán szóltam, gondoltam így egyenes, illetve kíváncsi voltam az álláspontodra.

Minden vélemény számít!