Bemutatkozott a prémium feletti kategóriájú, dűlő- és hordóválogatott Vylyan csúcs-cabfranc.
A Mandolás-dűlő, a mandulavirág, a húsvét, a fény eljövetele szoros összefüggésben áll (a piacra kerülést illetően még a megfelelő palackérettség is szerepet játszott, szóval teljes a konstelláció). A dűlőről szüretelt szőlő mindössze két tartályt tölt meg, ebből válogatják le a legjobb hét hordónyit.
Sűrűn, 1,8×80-as térállással van ültetve, a művelési mód Guyot, 28 hektó jön le egy hektárról (ha utánaszámolsz az 4 dl-t jelent per tőke). A szüret egy bő hónappal a normál előtt, szeptember 26-án megtörtént. El akarták kerülni a túlérést (sikerült), viszont a meleg évjárat miatt ez lesz az egyetlen dűlőválogatás, a többi „nagy” alapanyag a prémium borokba került (ez a fogyasztó szerencséje is lehet egyben, utána kell nézni és kóstolni).
A bor közepes intenzitású bíbor színnel mutatkozik be, egyáltalán nem fekete, vagy sötét. Az illat sem tolakodó, inkább elegáns, viszont gyönyörűen gyümölcsös, még primer erdei-bogyós aromákkal. A hordó okosan a háttérből teszi a dolgát. Testes bor, de nem a lépegető exkavátor-típus. Meleg karakterű, nagyon lendületes gyümölcsösséggel, édesfűszerekkel, bő és érett tanninnal, megfelelően támasztó savakkal, hosszú,szintén forró, friss gyümölcsbe futó lecsengéssel.
Nagyon jó látni, hogy a légiesség és elegancia felé fordul az iránytű Villányban is. Nyilván nem kis bor, de ezt ne is várjuk egy villányitól. Nem olcsó (tízezer felett van polcon, a Slukk! pedig ugye ár-érték arányról is szól, de ezzel együtt is ez csak mínusz fél csillag). Ez biztosan jó irány: négy és fél csillag.
