Zene-bora V: VOLT-impressziók

A nagyon távolról a nagy Ulysses bolyongásaira hajazó hektikus országjárása során Dr Nemtudomka járt a VOLT-on is, itt szerzett töredékes benyomásait igyekszik megosztani a borravaló-fan-ekkel borról és zenéről. A VOLT-ra ugyanis kitelepültek a soproni borászok egy nívós részhalmaza is, Dr Nemtudomka mindig hozzájuk menekült a sörivás elől és megpihenni kissé.

Dr Nemtudomkának úgy tűnt, hogy a VOLT helyszíne átlátható, otthonos és kicsi. Zenei kínálata viszont hatalmasnak látszott és az ott töltött két napon is igazi inspirációkat, sőt, katartikus produkciókat nyújtott.

A Kispál nyitotta a fesztivált, Lovasi arca olyannak tűnt a kivetítőn, mintha kicsit unná a dolgot. Pedig a vonósok támogatta hangzás teltebb, intenzívebb és profibb, mint valaha, az öregedő Kispál sosem virtuóz szólói most kereken gördültek, Nemtudomka ismét olyasmit gondolt, hogy a szinte mindig rezignált szövegek egy nemzedék nyelvére helyezték a szép szavakat és segítettek élni, és hogy a Kispál tkp. nemzeti kincs. A PUF-ot hallgatva arra gondolt viszont, hogy a PUF szimpi és sok a jó mondat, de nem véletlen, hogy a Lecsó szerepel, mint vendég a Kispálnál, Kispál utcai fiú, muhaha, és nem fordítva. A feka dinamikájú Romano Drom összesűríti a cigányság géniuszának legszebb vonásait, azt a dinamizmust, melyből a fáradó anyaország is meríthetne, ám ekkor jött a Roots, amihez képest minden addigi produkció sápkóros próbálkozásnak tűnt.

Nemtudomkának két katartikus zenei élménye volt a közelmúltban, az egyik a h-moll mise az Angolkisasszonyoknál, a másik a Roots a Volton. The current members of The Roots are Black Thought (MC), ?uestlove (drums) – nem elütés, tényleg így írja a nevét -, Hub (bass), Kamal (keyboard), F Knuckles (percussion), and Captain Kirk (guitar). A szövegláda Black Thought fáradhatatlan, a basszus és a percussion hihetetlen energikus, nyers mélységet adott a hallatlanul dögös hangzásnak a mesébe illő elektromos basszustuba. Captain Kirk zseni, röviden. A Busht cikiző végtelen számban virtuóz rockos szóló után kiváló tenorján rögtönzött hosszan, szintivel megtekert gitárjával uniszónóban, nagyon nagy művész a pali. Az mind igaz, hogy hip-hop, funky, pop és rap, valamint virtuóz jazz elegye a Roots, de nem ez a lényeg, hanem a diadalmas, professzionális, csillogó amerikai talentum.

A Pendulum viszont mindannak a trónfosztása, ami a Roots: ez a technós Drum’n’Bass vagy mi tkp. a mulatós zenével rokon szintipop felgyorsítva, McMusic’s, DrNemtudomka, aki amúgy, néhány éónnal ezelőtt a parkett királya volt, legyintve otthagyta az ugrabugráló ifjú publikumot.

Hősünk a sörivást unván rendre a soproni borászok fapavilonjai közé menekedett, mely a Ponzichter-negyed nevet viselte és ismét megállapította, hogy a soproni borok egyenletesen tök jók. Tudvalévő, hogy a mai soproni vörösbor hatalmas paradigmaváltásban van, a hagyományos hígas-savas kékfrankos-képet több műhelyben terroir alapú, gyümölcsös, koncentrált, komplex, mély, esetleg barrikolt, modern borok váltják fel. A borvidék 2004-ben jelent meg először a nemzetközi porondon, mindjárt elképesztő sikereket aratva. Bordeaux-ból a beküldött 13 minta két aranyat, egy ezüstöt és két bronzot hozott el (miközben pl. egész Dél-Afrika egy aranyat kapott), a következő évben ugyanitt 10 mintából hat nyert érmet, és a soproni borok mindkét évben hasonló arányú éremesőt kaptak a Mundus Vinin is. A siker nemcsak a soproni borászok talentumának és tudásbázisuk növekedésének köszönhető, hanem azoknak az impulzusoknak is, amelyek az osztrák borászat felől érkeznek. Ne feledjük: a komplex, koncentrált, mély és barrikolt magyar kékfrankosimázs nem nálunk alakult ki először, hanem Burgenlandban.

A nagy csalódások egyike a leleményes Nemtudomka számára a legendás Laibach volt. Pozsgay Imre ’89-ben aduász volt, ma már nagyon nem az, a Laibach vagy húsz éve csoda lehetett, ma kiüresedett üzleti vállalkozásnak tűnik, mely próbál új ellenség-képeket megfogalmazni. Amerika műanyag-szabadságáról meg Izraelről recitál, de tkp. unalmas politikai performance ez a ’80-as évekből, pol-beat lassú, négynegyedes szintibasszussal, nyugger gépzene. Csalódás volt az amúgy profi, édes hangzású, ironikus boldogságzenét nyomó Hot Jazz Band is, mely mintha kicsit megállt volna, ráadásul az igen tehetséges Bényei Tamás zkrvezető megnyilatkozásai között igazi, márkás bunkóságokat láthatni. Nemcsak az a baj vele, hogy szólói betanultnak tűnnek, nem igazi imprónak, hanem hogy például a tavasszal megélénkülő vágyakat például úgy szemléltette, hogy ágyékmagasságba helyezett trombitáját lassan felállította, érted, ó nyájas olvasó? 

Tetszett még a magát a tiszta blues szubkulturális gettójába zárt Palermoo Boogie Szabó Tamás hatalmas szabadságfokú herflizésével, az Irie Maffia vidám és jól szervezett ská-ja és trombitása, valamint Pfneiszl ’03-as merlot-ja lekváros illatával és délies karakterével vagy Ferenczy Zsolt tisztán csendülő, gyümölcsös borai.

DrNemtudomka

Korábban:

Zene-bora IV: zene hangmérnököknek, ismeretlen katonáknak

Zene-bora III: Les Touffes Krétiennes és bulibor

Zene-bora II.: volt egyszer egy Párizs

Zene-bora I.: egy török frizzante, karneváli hangulattal

Minden vélemény számít!