Számomra a Viognier-k Viognier-je. Tudom, hogy néha hajlamos vagyok túlzásokba esni, de most nem, higgyétek el.
Cseke Gábort már lassan fel kell vennünk az állandó szerzők közé. Legutóbb is egy szuper slukkot küldött, most is összefutott a nyál a szánkban. Ezt írja a 2003 Condrieu Magnumról:
Gyönyörű illat, körtés, érett körtés, mézes, itt egy kicsi naspolya, ott egy kicsi érett egres. Íze is tele érett körtével, talán egy kis őszibarackkal is (nem szeretem a barackot használni Viognier esetében, mert gyakran a túl parfümös, fajélesztős ausztrál Viognier-kre emlékeztet). Dübörgő, erőteljes ízben, mégis hihetetlenül kiegyensúlyozott. Olajos?. és friss!!
Ez a bor nagyon széles, ez a bor nagyon mély, ez a bor nagyon hosszú. Mindene megvan, hogy parádés bor legyen. Az is. A 4-5 g maradék cukor teljesen elveszik az ízkavalkádban, viszont jól felragasztja a szájpadlásra az ízeket. Nem is bor ez, hanem valami esszencia, mely feltapad az ember szájára, és nem akar távozni, negyed óra múlva sem. Olyan bor ez, mely visszaadja az embernek az élet értelmébe vetett hitét.
Amikor a magyar népmesékben a nagyanyó azt mondta a hercegúrfinak, hogy „egyszer ittam a király borából, de még mindig a számban van az íze”, minden bizonnyal erre a borra gondolt. 5 csillag, mi más lenne, kereskedelmi forgalomban sajnos már nem kapható ? tessék étteremben keresni, ott is nyugodtan lehet 60? fölött kalkulálni…
