Egyre érthetőbb miért vált oly hirtelen szóbeszéd tárgyává a szekszárdi Szeleshát borisszák körében: hibákkal aligha találkozik az ember, ezzel szemben finom savakkal, jó struktúrával, kiemelkedő borokkal igen.
Profi prezentációval kísért borkóstolón mutatta be szortimentjét a fiatal szekszárdi Szeleshát Szőlőbirtok a Sas Center kellemes átriumában (Budapest, V. kerület, 1051 Sas u. 10-12).
Mindig jó széles spektrumon kóstolni egy pincét, jobban megérthetni, mit is akarnak a bormesterek és vannak-e hibák. Nos, itt hibákkal nem találkozhatott az egyre szélesebben mosolygó mintegy 30 vendég (újságírók, kereskedők és civil borszeretők), és érthetőbbé vált, miért is lett oly? hirtelen a szóbeszéd tárgya a Szeleshát borissza berkekben.
A Szeleshát esetében vertikális kóstolóról beszélni kicsit vicces, lévén, hogy a pincészet a 2007-es szürettől készít saját bort, addig az egy tagban fekvő, csakugyan szeles dűlőről szüretelt kiváló alapanyagot eladták a legnagyobb szekszárdi borászoknak (igen sok nagynevű márka borait erősítette az innen fakadó anyag).
A Szeleshát-dűlő a Szekszárdi-dombságnak, erre a szőlőre kitalált löszhegy-rendszernek a legdélebbi nyúlványán, a 178,5 méter magas Nagyhegyen elterülő kis fennsík. Az alföldi forró levegő itt ütközik a dombok falának, ami állandó légmozgást generál, még a legmelegebb napokon is leken egy taslit a szél az embernek, aki épp? arra jár.
A talaj nem egyszerű lösz, ami már önmagában is elsőrendű vörösbor-talaj, hanem egyfelől igen magas aktív mésztartalma van, másfelől jó része ún. vörösföld, vörösagyaggal kevert barna erdőtalaj, azaz príma vörösbor-hardver. A pince a Várdomb nevű, Szekszárdtól délre eső kis faluban van, minden nagyon kompakt és jó ízlésről tanúskodik, ahogy pl. a prezin vetített fotók is kifejezetten szépek voltak. (ld. a pince honlapján).
Ugye az ízek, szájak, szájízek is változnak, új paradigmák jönnek, színváltozások zajlanak. A vörös borok cunamija a nyolcvanas években indult el, domináns paradigmája az intenzív és vastag, újvilágiasított pomeroli ízkép volt, mostanság mintha (ennek dialektikus reakciójaként) egy gyümölcsösebb-ivósabb ízkép felé tolódna a világszájíz. Azaz Szekszárd és a Szeleshát felé, melyek borképe inkább erről az ízvilágról szól, semmint Bordeaux-ról.
A borok tükrözik az évjáratokat, ugyanakkor egységesek abban a jellegzetes (szekszárdias-szeleshátos) kettőségben, hogy egyfelől intenzívek, másfelől vinous-ak, jó ivásúak. Finomak a savak, nem lágyak a borok, jó struktúrájúak, nem teng túl bennük a tannin.
A szortiment íve töretlen. Kiemelkedően szép a kékfrankos 09 (kézi csömöszölés) a maga natúr, finom cserű, nem vastag karakterével, vagy a komplex, mentás-medicinális felhangokkal díszített, nem dagadt, gyümölcsös-meggyes, harmonikus kékfrankos 08. Ez utóbbi 90 pont körüli bor. Aztán az intenzív, fajtajelleges-délies merlot 09, és az egyre elegánsabb Nomád 08, a lekváros, kerek és érett hetes merlot, a szőlő, mák, csoki és paprika emlékét villantó gyümölcsös, még nem kész, finom sav-tannin egyensúlyú cabsav 09, és a vérszerű cabsav 08.
A budapesti borbemutató tanúsága szerint tehát a Szeleshát-borok úgy intenzívek, hogy közben könnyedek és jó ivásúak maradnak. A Szeleshát-szortiment borai nem egyformák, így mindenki megtalálja köztük a maga kedvencét: a könnyű gyümölcsöt keresők csakúgy, mint a tüzes, mély és bonyolult történetekre szomjazók.
Őrült szép és komplex illatok kavarognak elő az ember poharából, a bor ízben is hozza azt, amit illatában ígér, de sosem vastag-szárító-csersavas-deszkás, hanem a telt korty mindig könnyed és finom.
Magas beltartalmi értékű borokról van szó, a könnyed egyensúly magas extraktra és alkoholra támaszkodik, amit néha a szemére szoktak hányni a Szeleshát-boroknak (is). Krajcsovszky László, a pincészet tulajdonosa-arca erre azt mondja: az a lényeg, hogy a kontextus is erős legyen az alkohol körül, azaz hogy minden lényeges komponens magas értékeket mutasson. Hogy a textúra, a sűrűség, a szárazanyag-tartalom és a csersav, azaz tannin egyensúlyban legyen a lobogó szesszel.
Az egész probléma abból fakad, hogy uralkodó paradigmává az alapanyag, magyarul a szőlő optimális biológiai érésben való leszedése, tehát magas cukorral, amiből magas alkohol lesz, azaz a bor tüzes lesz, mint a fene. Ami azért nem olyan nagy baj egy bornál, lássuk be.
