Meglepően optimista hangulatú írást közöl „Magyarországon magyar bort isznak” címen a magyar borokról és borivási szokásokról a Napi Gazdaság pénteki száma. A cikk a GfK Hungária Piackutató Intézet, Nemzeti Bormarketing Program keretén belül készített feltáró tanulmányát idézi, használja alapul. Hogy mindenki értse, miről van szó, kivonatoljuk alant:
„Hazánkban éves szinten mintegy 3 millió hektoliter bor fogy. Ennek a mennyiségnek nagyjából kétharmada folyó borként, egyharmada palackos-üveges kiszerelésben kerül a fogyasztókhoz különféle csatornákon keresztül. A bor kiválasztása során nagyon gyakran az ár és a könnyű beszerezhetőség játssza a meghatározó szerepet, így egyre többen vásárolnak főleg importborokat a hipermarketekben, de a borvásárlás szempontjából előtérbe kerültek a diszkontok is, ahol ma még elsősorban hazai borok kaphatók. Az ízlést természetesen nehéz megváltoztatni, a borfogyasztók többsége pedig nehezen vállalkozik új ízek megismerésére, ehelyett a jól bevált márkákat választja a jól ismert borvidékekről (Eger, Tokaj, Villány). Ez különösen igaz akkor, ha ajándékot keres a vásárló. A bor kedveltsége a 20 és 60 év közötti korosztályban egyenletesnek mondható. Kiemelkedő a bor nemzeti ital jellege. A növekvő hazai identitástudatot mutatja, hogy az imázs szempontjából a fogyasztóknak nagyon fontos, hogy a bor magyar eredetű legyen – azaz ha hasonló áron találnak hazai illetve importból származó bort, akkor jellemzően a magyar eredetűeket részesítik előnyben.”
Ezzel így az ember tovább is suhanhatna egy másik hírre, hörpintve egyet a reggeli kávéból, azzal a megnyugtató tudattal, hogy, kérem itt minden rendben van, alapjaiban stabil ez az ágazat, jól vagyun köszönjük szépen, mit nekünk ti zordon újvilágnak olcsó bortól vadregényes tája, tán csodálunk, ámde nem szeretünk. Oszt jónapot.
Csakhogy kedves olvasók, érdemes a sorok között olvasni, sőt, a bátrabbak még kételkedhetnek is, ahogy már sokan megtanulták, jó barátunk lehet a szkepszis. Már a cím is kicsit meredek, de ez talán még belefér. De nézzük a többit: kiválasztás = könnyű beszerezhetőség + ár. Ahogy már sokszor kiderült, a hipermarketekben és szupermarketekben veszik a legtöbb bort, méghozzá félédes vagy édes (!) vöröset, 800 forint alatti áron. Ehhez kell hozzáolvasni, hogy az ízlést nehéz megváltoztatni, meg, hogy nem vállalkoznak új ízek megismerésére. Na bumm, lőttek rengeteg újdonságnak, melyekkel a borászok próbálkoznak.
Valójában elszomorító, hogy a bor kedveltsége egyenletes – annál is inkább, hogy nem az. Ez azt jelenti, hogy egyenletesen alacsony. Növekvő trendre várnánk szívünk szerint. Az meg, hogy sokan gondolják a borról, hogy nemzeti ital, egy dolog. A másik az, hogy ez mennyire érvényesül a vásárlás során. Sokan a Levi’st tartják a legjobb farmernek, mégis a kínai piacon vásárolnak. Erről ennyit.
Végezetül: valóban fontos, hogy magyar eredetű legyen? Nem biztos. Az olcsó árkategóriában kínált import borok ugyanis rendkívül jól fogynak, arról nem is beszélve, hogy valahol Olaszország és hazánk között eltűnik becslések szerint mintegy 350-400 ezer hektoliter bor, és soha nem kerül elő ? illetve bizony előkerül, csak kérdés milyen formában. Lehet, hogy az összfogyasztás legalább 10 százaléka magyarnak hitt olasz bor?
Na ezekkel a felvetésekkel tessék azt a kávét szürcsölgetni, mindenkinek kellemes hétvégét kívánunk.
Korábban:
Borul a bor is?
Népszabóság Szop Táz: egy párhuzamos világ
