A házi sörfőzők versenyén jártam

Na, engem aztán jól beledobtak a mély vízbe, vagy inkább mondjam azt, hogy a sörbe? Oké, hagyjuk a szóvicceket. A lényeg, hogy szinte sosem iszom sört…

Csak néha nyáron citromosat, ha nincs kéznél bor. Igen, a sör szerelmeseinek és szakértőinek mondom, akiknek most felszaladt a szemöldökük, van ilyen is. De az elhatározásomnak köszönhetően inkább csak volt, mert úgy döntöttem, hogy ideje jobban megismerni a bor mellett a söröket is. Volt persze erre egy szépen felépített tervem listával, internetes honlapok címeivel, kipróbálandó sörökkel, jövőbeni interjúalanyokkal, házi és ipari főzéssel, felsőerjesztéssel és IPA-val, amikről ugyan most még azt sem tudom, hogy ugyanazzal az eljárással készülnek-e?

Mivel már évek óta nincs kedvem részt venni az állami ünnepségeken és most sem szándékoztam szinkron szavalni a Nemzeti dalt, – de azt nagyon is el tudom képzelni, hogy Petőfiék a Pilvaxban bizony legurítottak egy-két korsóval, hogy meglegyen az erő a forradalomhoz – nem tűnt akkora szentségtörésnek elmenni az Élesztőbe kicsit körülnézni, ahol március 15-én rendezték meg a IV. Házisörfőző Versenyt. Az előre kitalált terveimhez képest hirtelen jött a meghívás, így nem is volt lehetőségem arra, hogy csak azután merüljek el a házi sörfőzésben, miután már minden egyéb tudás a kisujjamban van. Emiatt legalább olyan megilletődött voltam, mint Habony Árpád a nemzeti vitrin előtt, de nem futamodtam meg a kihívástól, és ugyan elég bátortalanul, de annál nagyobb lelkesedéssel jelentem meg a helyszínen.

Amíg a szakértők és bloggerek már második napja szorgosan zsűrizték a közel 260 beküldött tételt, addig Drajkó Zsombor mesélt nekem kicsit a versenyről és a házi sörökről. A bírálás egy 50 pontos rendszerben, az un. Beer Judge Certification Program alapján zajlik, ahol értékelik az aromát, megjelenést, ízt, kortyérzetet és összbenyomást. Akik bírálnak, azok előtte részt vesznek egy két napos tanfolyamon, ahol bemutatják a versenykategóriák söreinek tipikus jellemzőit, emellett pedig a leggyakoribb sörhibákkal is megismertetik őket, hogy igazán felkészültek legyenek. Nyolc kategóriában indulhattak idén a versenyzők: bécsi ászok, kölsch, ír vörös, russian imperial stout, amerikai IPA, savanyított sör, belga erős ale és gerilla sörök.

Megtudtam, hogy házi sört évi 1000 literig bárki készíthet, mindössze be kell jelentenie és kereskedelmi forgalomba nem kerülhet, tehát ezek tényleg csak a saját magunk, vagy barátaink örömére készülhetnek. Vagy bánatára, ha nem jól készítik őket, bár Zsombor szerint a tavalyi évhez képest jóval kevesebb hibás sört neveztek, amit ő mindenképpen pozitív eredménynek lát.

Természetesen ő is főz sajátot, először egy brown ale stílusút kóstolhattam, amit fügével készített, ez egy nagyon kellemes, kicsit karamellás, érezhetően fügés karakterű sör, ami nincs agyonkomlózva, ezért csak a végén érezni egy kis kesernyésséget, és alapvetően jól iható, aromás sör. Lehet, hogy azért mert ez volt az első, de megszavaztam neki a nap kedvence díjat. A másik egy vörösáfonyás, goji bogyós flamand vörös ale volt, tejsavval erjesztve, amibe még balzsamecet is került. Ez is gyümölcsös volt, egyszerre fanyar és kicsit édes, fémes ízű lecsengéssel. A korty krémes, kis sóssággal, igazán izgalmas volt és szintén jó ivású.

Miközben a sörök mellett a borokról és a borhibákról beszélgettünk, eljutottunk a „brett a sörben is van” témához, és persze feltétlenül ki kellett próbálnom azt is. Egy savanyított sör volt, amiben valóban jól érezhető volt a jellegzetes, a borokban is megtalálható animális jelleg, ami elsőre még némi vizeletszaggal is keveredett, de ilyen kis semmiségek nem szeghették a kedvem, úgyhogy bátran megkóstoltam? És még így sem volt sokkal jobb, de kis idő múlva azért némileg kiszellőzött belőle és citrusos, erősen vegetális aromák jöttek, kis édességgel a végén. Na jó, nem ez lesz a kedvencem, már látom.

Viszont a sütőtökös ale, na az már teljesen más volt. Füstös, édeskés illat, édesfűszerekkel, fahéjjal, magával a sütőtökkel, kis kesernyével. Pár perc után kifejezett mézeskaláccsal, mandulával zárt, talán a test kicsit vékony az aromákhoz képest, de olyan igazi karácsony íze volt. Nem egy kifejezett nyári sör, de szerintem még így a hűvösebb tavaszban is igazán jól esik.

Így alakult tehát az első komoly találkozásom a sörökkel. Minden jóval izgalmasabb volt, mint egy hiper polcáról levett dobozos-gyümölcsös, szóval biztosan nem állok meg itt, hanem folytatom tovább a felfedezést!