A magyarál egy kicsit komolyabb vásárlóerővel bíró piacokon egyre több „etikus” borba botlik az ember. Sőt, úgy általában egyre több a bio meg a mindenféle jófejségből a polcra tett termék. Mondjuk úgy, hogy a boripar egy elég komoly világtrendet lovagol meg a világ boldogabbik felén. Boldogabbik fele alatt természetesen olyan vásárlóerőt ertünk, amely lehetővé teszi, hogy a fogyasztó olyan elméleti értékek iránt fizessen, mint boldog harmadik világbeli közösségek, vagy tehénszarvban kevergetett szar.
Tisztázzuk akkor, hogy mit is értünk etikus bor kifejezés alatt. Etikus a bor alapvetően háromféle kontextusban tud lenni: egyrészt környezeti-vegyszerfelhasználási, másrészt természetvédelmi, harmadrészt társadalmi értelemben. Vegyük akkor sorba, hogy ki kicsoda ezen a pályán.
Környezet
Organikus „bio” bor: Ez itt elsősorban organikus szőlőművelésből származó borokat jelent. A szőlész – és a borász is – szigorú előírásoknak megfelelően dolgozik, amit egy rakat nagyokos ellenőriz, hogy a címkén aztán feltűnhessen az ilyen-olyan „bio” logó. A szőlőben eléggé meg van kötve az ember keze, persze olyan dolgokat, mint a rézgáliccal kevert mész, alias bordeaux-i lé, szabad használni. Kénezni is lehet, igaz sokkal kevesebbet, mint a hagyományos borászatban. Igazán kemény bio előírások sem műanyagdugót, sem csavarzárat nem tesznek lehetővé.
Biodinamika: a külső szemlélő számára maga a megtestesült vajákosság. A biodinamikus gazda a hold állása szerint tesz mindent a szőlőben, tehénszarvban trágyát keverget – dinamizál -, ezt aztán sós kútba veti, kerék alá teszi, végül szétszórja az ültetvényen. Ha azonban közelebbről megnézzük, arról van szó, hogy megveszekedett részletességgel törődnek a szőlővel, szigorúan természetes anyagokat használnak, magyarul a dolog annyira természetes, amennyire csak lehet. A borok pedig, ha jók, akkor nagyon jók.
Viticiulture raisonné: „mértékletes szőlészet”. A franciáknál terjedt el, mostanában már boldog-boldogtalan használja a kifejezést, mindenféle szőlészetre. Az eredeti okosság abból áll, hogy nem vetjük el a modern mezőgazdaság lehetőségeit, de csak akkor alkalmazzuk őket, ha tényleg szükség van rájuk. Magyarul, nem a naptár szerint permetezünk, hanem akkor, ha tényleg megjelent x-y-avagy z kártevő. Elvileg jelentősen csökken a mérgek száma, de a termelés továbbra is megbízható, kiszámítható.
Klíma- és természetvédelem
Csökkentett CO2-kibocsátás: a borászat „Carbon Footprint” vizsgálatot kér maga ellen. Vagyis megbíznak egy céget, hogy ugyan derítse már ki, hogy mennyi szén-dioxidot lök a levegőbe minden egyes megtermelt palack shiraz, és hogyan lehet ezt csökkenteni. Van olyan ausztrál borászat, amely minden egyes, a cégnél üzemelő belső égésű motor után – traktor avagy céges kocsi – 17 fát ültet, mert nagyjából ennyi dolgozza fel egy kocsi CO2-kibocsátását. Azt azért tegyük hozzá, hogy – a Bush-adminisztrációval ellentétben – a borágazat készpénznek veszi, hogy a klímaváltozást a levegőbe pöfékelt széndioxid okkozza. Namármost, ha a klíma változik, akkor a bortermelés is változik, meg változnak a borfogyasztási szokások is. Következésképpen, a hosszú távon gondolkodó pesszimisták számára a legjobb befektetés az, ha a Trondheim környéki fjordokban vásárolnak déli kitettségű lejtőket a majdani rizlingültetvényeknek.
Ilyen olyan jófej természetvédelmi programokban való részvétel: lehet érezni Miguel Torres Chilében készített borain, hogy a cég jelentős összeget áldoz az Andok kondorkeselyűinek megmentésére? Természetesen vannak ennél jóval direktebb, és érdekvezéreltebb programok is, mint az Amorimé. A világ legnagyobb dugógyártója a portugál paratölgy-ligetek megmentésére indított kampányt.
Társadalmi jófejség
Fair Trade borok, alias méltányos kereskedelem: a hetvenes években indult mozgalom nem megváltani akarja a világot, csak egy árnyalatnyival igazságosabbá tenni. Az első termékük a kávé volt. A Fair Trade elvileg kiiktatja a közvetítő kereskedelmet, és magasabb profithoz juttatja a termelőt. Az eredeti modellt a kávékereskedelemben dolgozták ki, de ma már egy rakás klasszikus „gyarmatáru” mellett a pakisztáni focilabdáktól a borig rengeteg termék szerepel a portfólióban. A megtermelt profit egy részét közösségfejlesztésre, iskolák, közösségi központok építésére fordítják, vagy vesznek egy rakat biciklit a falusiaknak. A Fair Trade termékek forgalma a brit piacon öt év alatt majdnem négyszeresére nőtt. Főleg az olyan elcseszett helyek, mint Dél-Afrika, illetve Chile és Argentina elmaradottabb kisközösségei profitálnak a fair bor kereskedelemből. Jelenleg azért lobbiznak, hogy az EU csökkentse a Fair Trade borokra vonatkozó behozatali vámot, hogy a közösségi piacon egyenlő félként mérkőzhessenek a helyi borokkal.
Erre mondják azt az európai bortermelők, hogy kifejezetten jó dolog, persze szigorúan marketingszempontból, ha az ember szőlleje valami elcseszett afrikai polgárháborús tűzfészekben van. A kérdés legfőképpen az, hogy hajlandó-e a fogyasztó többet fizetni azért, hogy hosszú távon elméletileg megígérik neki, hogy nem kell az adófontjaiból/dollárjaiból/euróiból/forintjaiból (muhaha) békefenntartókat küldeni a térségbe, mert a méltányos kereskedelem miatt a sok feka nem esik egymásnak bozótvágó késsel.
Fekete gazdasági megerősítés: nos, így sikerült lefordítani azt, hogy Black Empowerment. A dél-afrikai kormányprogram célja, hogy az Apartheid elnyomása után gazdasági erőhöz juttassa az ország fekete lakosságát. Volt egy visszautasíthatatlan ajánlat a fehér borosgazdáknak – srácok, adjatok valamit a fekete munkásaitoknak, vagy menjetek a fenébe. Ilyen kezdeményezés volt például a Ses’fikile, amely xoisául azt jelenti, „megérkeztünk”. A borászat, melyet fekete nők irányatanak. Nos a Black Empowerment egy rakat fekete kisbirtokost, és ilyen-olyan szövetkezetet eredményezett, akik lassan tanulnak bele a bizniszbe. Kérdés persze, hogy a fekete lurkók széles vigyora érezhető-e a borban.
Nos ezek volnának az etikus borok legfőbb kategóriái, természetesen átfedések akadhatnak. Képzeljünk el egy biodinamikus, feketék által vezetett Fair Trade borászatot, amely kötésig benne van a nagykudu megmentéséért folytatott programban. Van ennek értelme? Mitől jobb ez a bor, azon kívül, hogy csökkenti a fogyasztói társadalom léte, és igazságtalanságai okán mindenkiben lappangó lelkiismeretfurdalást?
Korábban:
Organikus duhajkodás a kétéves Terroir Clubtól
Búr-borok: zsiráfsiráz és zebratage
A 20 legjobb biobor – újvilág (’08 London, 4. rész)