Nagyban zajlik a FENAVIN, Spanyolország kereskedelmi szempontból legfontosabb borkiállítása: több mint ezer borászat spanyolhon minden szegletéből, nemzetközi kereskedők, szakírók, borértők, valódi műhelymunka és párbeszéd helyszín, és stb. Szóval, minden, ami egy borbuzinak kell, gondolta kedélyesen Kántorbandi, ahogy a sorok közt lépdelve tervezgette, hogyan is próbálja bevenni az eseményt, mire koncentráljon, merre induljon. Hisz annyi minden van, amivel lehetne foglalkozni: új irányzatok, jerezi minták, a tempranillo reneszánsza, új stílusai, a cava és társai?
Kántorbandi hálával gondolt arra a meghívóra, amit a BERCEO Kft.-től kapott emailben, mely szerint:
??mi szervezzük az utazást a kiállításra. Szeretnénk Önt meghívni a szakmai utazásra Spanyolországba, a FENAVIN spanyol nemzeti borkiállításra. A kiállítás 2009. május 5. és 7. között kerül megrendezésre, Ciudad Real városában, Spanyolországban. A Szervezés vállalja egy személynek a teljes körű utazási költségeit (repülőjegyet, transzfert, AVE gyorsvonat jegyet, szállást). Kérem, amennyiben szívesen részt venne a kiállításon, töltse ki a jelentkezési lapot és lehetőség szerint minél előbb küldje vissza címünkre??
Hát van ilyen szerencse? ? hitetlenkedett Kántorbandi miközben azt próbálta eldönteni, hogy fogjon neki: DO vagy DOC borok, földrajzi tagolás, esetleg a szervezők portfoliója, vagy inkább hallgasson bele az előadásokba, kerekasztal-beszélgetésekbe, szóval, mi legyen, kezdett kétségbeesni Kántorbandi a sorok között. Ahogy őrlődött, az a megoldás sejlett fel, amit minden valamirevaló újságíró választ, ha nincs spúrja arról, mi legyen a következő lépés: egyértelmű, inni kell valamit. A helyi kocsma mindig a sztorik melegágya, egy borkiállításon ugye, ilyen nincs, kell egy egyszerűnek, de deréknek látszó borász, egyszerűbb, asztali (vino de mesa)vagy tájborral (vino de la tierra), kis beszélgetés (discusión) és kész.
Mi sem kell más, mint egy jó vino joven. Könnyed, gyümölcsös, érlelést nem vagy alig kapott spanyol vörös, és minden menni fog, mint a karikacsapás, döntötte el Kántorbandi és ekkor meglátta Senior Bartolome Estevan standját. Az idősödő szenyor büszkén állt az egyszerű, tarka elemek nélkülözte, rusztikus standnál, előtte három bora, nem több, nem kevesebb. Kántorbandinak rögtön szimpatikus volt, így beszédbe elegyedtek, fogyott a bor, ment a discusión. Kiderült, hogy Senior Bartolome Estevan, Castilla y León régióból származik, egészen a híres DO minősítésű Ribera del Duero közeléből, de nem onnan, hát a klasszifikáció nem jár. Egye fene, Senior Estevan borai nagyon is jók – alig 2 euró egy palack, intenzív rubin szín, sav és tannin teljesen rendben közepes szinten, test a közepes fölött egy leheletnyivel, gyümölcs (pirosbogyósok, szilva) és fűszerek (szekfű), kis dohányosság, némi ásvány, fát nem érezni. Csúszik, a szenyor meg csak beszél, mondja, hogy a tempranillo azt jelenti, hogy ?korai?, a temprano szóból, meg, hogy lehet ebből brutál nagy borokat csinálni, csak hát ugye minek, ha ez így is ilyen jó. Meg, hogy mekkora divatozás folyik itten is (reneszánszát éli a fajta), pedig régen minden kicsit más volt, de hát amióta van a Roberto Parker (mondja a Pista bá) azóta minden kicsit más, vissza kell menni egy kicsit (peque?o) az oooooorrrriiiginaaaaaaal ? így a Pista ? stílushoz.
Kántorbandi mélyen egyetért, de közben azért nem is, mert hát azok a Gran Reservák (minimum 5 éves érlelés, ebből 36 hónap hordóban), például ott szemben is, na, hát azok ugye, morfondírozott Kántorbandi, amíg a szenyor Pista csak mondta, és akkor hirtelen nagyon furcsa dolog történt:
Egy jól megtermett, mit megtermett, egészen embermagasságú fekete kandúr, tűnt fel a sorok között, két lábon járkálva, pompás farkát bal karján átvetve, és nem káprázat, Kántorbandi felé fordul, odalép, majd mély, enyhén szlávos beütésű angollal megkérdezi: Bocsánat, nem látta véletlenül a Bodegas Woland standját?
Kántorbandi lenyeli a maradék vino jovent, megtörli a homlokát, elnézést kér Szenyor Istvánbácsitól, és elindul a mosdó felé, mert már biztos, hogy a madridi állomáson sebtiben bevágott tengergyümölcseis paella volt romlott, hogy ilyeket képzelődik. De a kandúr jön szépen vele, kiderül róla, hogy Behemótnak hívják, és köszöni szépen, de részéről csak a cava, tanninérzékeny szegény, mit van mit tenni, azonban pár szelet Iberico, egy nagyobb olívaolaj és egy pohár valódi penedesi cava, kérem az a mennyország, illetve micsoda butaságot, hát persze, hogy maga a pokol.
Kántorbandi egyre inkább menekülőre fogná (fele sem tréfa ennek, az már biztos), de a kijárat előtt elállja útját egy H1N1 feliratú, jól megtermett, aranyra festett szárnyas sertés, melyen egy vézna, egészen hullaszerű alak lovagol, egyik kezében egy Del Duque amontillado sherryvel, másikban egy lovaglópálcával, hóna alatt pedig egy fejjel (amit ? inkább akit ? ,Kántorbandi rögtön felismer, mint Berlioz moszkvai lapszerkesztőt). A vézna hirtelen elüvölti magát, hogy ?Estrella, gyííííí!?, aztán jót rásóz a pálcával a sertésre megtermett hátsójára, mely erre rögvest üvöltve visítani kezd, felröppen, és a standok fölött köröve minden nyílásából olcsó és viszonylag rossz minőségű asztali airént spriccel a rémült szakmai közönségre.
Kántorbandi üvöltve ébred, és pár pillanatig nem érti mi történt. Aztán rájön, hogy álom volt az egész, nem kellett volna annyit enni este, és a tévé előtt a kanapén elaludni. Pláne nem úgy, hogy a Duna Tv-n a Mester és Margarita sorozat ismétlése megy, ami egyébként egész jól sikerült. Mellette a dohányzóasztalon a laptop, az outlook meg csilingel, hogy új levél érkezett. Kántorbandi még mindig az élménytől kábultan megnyitja, és ezt olvassa:
??Sajnálattal értesítem, hogy irodánknak nem áll módjában finanszírozni az ön látogatását a FENAVIN borkiállításra. Amennyiben ön úgy dönt, hogy ennek ellenére szeretne a Magyar csoporttal szervezetten együtt utazni Május 4-én, megadjuk az utazáshoz szükséges segítséget. Az utazás megközelítőleg 450 euróba kerül (MALÉV repülőjegy + AVE vonatjegy) + szállás. Amennyiben kérdése van, kérem értesítsen. Üdvözlettel?? (és a BERCEO Kft. képviselőjének aláírása, amit most jól nem árulunk el a nyájas olvasónak.)
Kántorbandinak nincs kérdése. Meglehetősen furcsállja, hogy ezt a levelet az egyértelműen fogalmazó meghívót követően, a vélt utazás előtt pár nappal kapja, mikor már szabadságot vett ki, bújta a spanyol szakirodalmat, készült az egész fiestára, magyarázat meg nada, de hát fura dolgok történnek mostanában következmények nélkül ebben az országban. Mégiscsak jobb, hogy nem kell az Azazellós szárnyas disznóval küzdeni, gondolja Kántorbandi. Majd kikapcsolja a tévét, lezárja a laptopot, és magára húzza a takarót. Azért a Senior Bartolome Pistabácsiért kár.
Korábban:
