Skót whisky nem lenne bourbon nélkül – derült ki a Speyside túrán, ahol sokat tanultunk a hordóhasználatról, meg arról, hogy lehet a közel semmiből kihozni a majdnem mindent. Podcast.
Skócia kemény hely, a megélhetés sosem volt könnyű errefelé. A táj tud gyönyörű lenni, dimbes-dombos, végtelen legelőkkel és kristálytiszta forrású patakokkal, egyben cudar világ is ez, ahol még a legszebb virágnak is többcentis tüskéje van. Az ezen a vidéken nevelődött skótok kedvesek, barátságosak, és megbecsülik az élet egyszerű dolgait is – ebből egyenesen következik, hogy irigylésre méltó módon használják ki lehetőségeiket.
A Spey folyó völgye ad otthont az egyik legősibb whisky készítő vidéknek, erre szépen ráhúztak egy izgalmas, programokkal, látni- és kóstolnivalókkal teli turisztikai útvonalat is: ez a Speyside Malt Whisky Trail. Ha valaki be szeretné utazni az egészet, arra egy hét is kevés lenne, de megéri már három napra is ellátogatni ide, ahol mindenki saját szája íze szerint válogathat, mit nézne/kóstolni meg szívesen: nem fog csalódni.
A mi útunk a Speyside Cooperage kádárüzemen át, a Strathisla (Chivas Regal), The Glenlivet, Glen Moray és Cardhu (Johnnie Walker) főzdékig vezetett, álltunk a Spey partján, simogattunk hairy cow-nak (ejtsd: heri kú) becézett őshonos Cardhu Cattle-t, ettünk egy jó cullen skink levest, és megmártóztunk Aberdeen streetfood és kézműves sör forradalmában is.
Gulyás Csaba párlatszakártővel az élmények kapcsán beszélgettünk a Speyside csodás whiskykultúrájáról. A beszélgetést itt lehet meghallgatni:
