Na ez az, ami teljesen ismeretlen fogalom Magyarországon, a tökéletesre érlelt, a fogyasztónál lehetőleg idősebb vörösbor.
Sajátos érzés, ha egy negyvenéves bor kapcsán az ember csak azt a kérdést teheti fel, hogy 10 vagy 15 év van még benne? Tökéletesen egyben lévő jószág. Mélyrubin mag, kifelé gránátszínné alakul, de a széleken sem teljesen fakó. Illatra elsőre brutálisan erős kormos-földes-hamvas jegyek érződnek, amelyek mögött ott van egy csomó friss (!) feketebogyós gyümölcs.
Teljesen kifejlett, de egyáltalán nem fáradt illat. A sav közepes plusz, és tök friss. A tanninok kicsit lekushadtak, de bársonyosan azért jelen vannak. Közepes plusz a test, az alkohol erős közepes plusz, melengető. Földes avaros, kormos ízjegyekkel indít, aztán jön egy rakat gyümölcs. Az élénk sav még jobban ráerősít a feketeszeder-feketeribizli ízekre. Nagyon hosszan tart, tökéletes egyensúlyban, száraz, fás-poros ízt, meg gyümölcsös lecsengést hagy maga után. 5 szép csillag.
UI: Ezzel a borral ünnepelte Stevie Kraft, hogy a Tokaj Reneszánszos arcokkal rárúgták az ajtót a londoni borelitre. (Erről még bővebben később?)