Első lépésként felejtsük el Krúdy Gyulát, ez nem Vendellin fiam terepe, hol van már az az angol mustár, nem tudják mi az a tafelspitz, a nők pedig már nem dühödten, sokkal inkább fásultan pucolják a sárgarépát. Szóval, kérem tisztelettel, kötésig a Kádár éra vendéglátóiparában gázolunk.
A szerencsés időzítés folytán ezt a kort behatóbban megismerni nem volt időm, őrsvezető voltam még kisdoboséknál, ezt bevallom, ennyit a pártállami múltamról, kilenc évesen számomra véget is ért az egész. Viszont különböző, ilyen-olyan rendezvényeken, még tojáshéjjal a seggemen is lehetőségem volt megfigyelni a FELSZOLGÁLÓT. Az külön megérne egy misét, hogy hogyan lett az Őfelsége pincére voltamból megismert hivatástudatból a felszolgálói mentalitás, egyáltalán, hogyan silányultak az éttermek, kerthelyiségek, vendéglátó-ipari egységgé.
Naszóval ott tartunk, hogy egy felszolgáló kartárs az asztalhoz szállítja az egri- boglári- soproni- vagy ünnepibb alkalom fennforgása esetén a tokaji kombinát borait. Ekkor (amennyiben valami csoda folytán nem a pultnál nyitották ki a palackot órákkal/napokkal azelőtt) előrántja zsebéből a készséget, amely csak szakmája művelőinek sajátja, a sörnyitóval kombinált, kopottas, acél dugóhúzót. Rutinos mozdulatokkal beteker, támaszt az üveg nyakához illeszti, dugót kipattint. Lesajnáló arckifejezéssel tölt mindenkinek ? ő is utálja, te is utálod -, kóstoló nincs, örüljenek, hogy ez van, kiskezi?ccsókolom. Finoman megjegyezném, hogy ehhez az élményhez egyes helyeken nincs is szükség időutazásra.
A köznyelv ezt a szerszámot pincér-dugóhúzóként ismeri. A beavatottak azonban tudják, ez egy DREKÓ. Az igazi felszolgálónak legalább annyira attribútuma, mint a vaskos, fekete nyitott bankjegy méretű pénztárca, amelyikből olyan igazán sima, elegáns mozdulatokkal lehet előszedni a pénzt. Na persze azt nem gondolnám, hogy a mai éttermi nyikhajoknak eredeti drekója lenne? De egy idősebb, sokat látott pincér kezében még találkozhatunk egy-egy eredeti darabbal.
A DDR Dugóhúzó nagyhatalom
Na de szóval hogy honnan is jön ez az elnevezés? Ha kezünkbe kerül egy eredeti darab, akkor a DREKO felirat mellett típusszámot, és egy MADE IN GDR eredet-megjelölést találunk rajta. A történet ott kezdődik, hogy valami érdekes véletlen folytán a keletnémet elvtársakra osztották a KGST-n belül, hogy a Nagy Testvért és szatelitállamait ellássa dugóhúzóval. A német dugóhúzóipar ? mint bármilyen más iparág ? természetesen jó minőségű áruval látta el a világot a II. világháborút megelőzően is, függetlenül az ideológiától.
A III. Birodalom összeomlása után a legtöbb dugóhúzógyár a szovjet megszállási övezetbe került, szám szerint három üzem. Ezeket 1958-ban vonták össze, a cég központja Steinbach-Hallenbergben volt, Thüringiában. Innen szerelték fel dugóhúzóval a dekadens Nyugattal szembeni támadó-védekező háborúra készülő Varsói Szerződés csapatait. Hiba lenne azonban azt hinni, hogy a Dreko dugóhúzó elterjedése kizárólag a keleti tömb volt államaira korlátozódna. A Drekókat nagy mennyiségben adták el nyugatra is, a maguk idejében tényleg jó készségnek számítottak.
Német precizitás, semmi sallang. Ez járhatott Jürgen fejében, amikor megrajzolta a tervezőasztalon a sörnyitóval kombinált dugóhúzót. A II. világháború német tanktervezésének hibáiból okulva az eszközből teljesen hiányzik a Panzer V-VI.-os szériát olyannyira jellemző megalománia. Ezek a dugóhúzók tömegfegyvernek készültek, tömegével. A kivitelezés már nem olyan precíz, mint a korábbi német termékeké. A Sztálingrádnál befagyott német puskák szomorú tapasztalatából okulva az eszközt kicsit pontatlanabbra, lazábbra szerelték. Az igazi DREKO nyeklik-nyaklik tehát soha sem fagy be. Nem véletlen, hogy a vendéglátóiparban ez, és klónjai olyannyira elterjedtek, mint a világ polgárháborús gócaiban a kalasnyikov.
A történet 1992-ben ért véget, a változás szelei a német újraegyesítés után szétrobbantották a dugóhúzó-gyártás fellegvárát. A DREKO gyár Rainer Usbeck Company néven folytatta tevékenységét. Ma is gyártanak dugóhúzókat, de aki DREKO-t szeretne venni, mára sajnos kénytelen az antikvitás-boltokban keresgélni, vagy örökség reményében öreg pincérekkel eltartási szerződést kötni.
Hogy lett a DREKO-ból drekó?
Amikor a DREKO dugóhúzók a KGST jóvoltából elterjedtek a Magyar Népköztársaság vedéglátó-iparában, az a szó, hogy pincér dugóhúzó, nem létezett. A DREKO-t viszont illett megkülönböztetni a sima egyszerű pergőfurdancs dugóhúzótól, mégis csak nagyságrendekkel magasabb szintű technológiáról van szó… A dolog adta magát, hiszen rá volt írva a neve: drekó.
Ha jobban belegondolunk, egy-két dologgal járt így a nyelvünk. Itt van rögtön egy kézenfekvő, mindenki számára ismert példa, a brades. A dolog úgy esett, hogy a magyar régészeknek valahogy sikerült egyszer beszerezniük egy nagyobb szállítmányt abból a kis tortalapát-szerű jószágból, amellyel a rétegeket kapargatják. Mivel a cuccot egy bizonyos Brades nevű cég készítette (ejtsd: Bréjdsz), nyilvánvaló volt, hogy az eszköz neve brades. Na ezen a vonalon gondolkozzunk el azon, hogy hogyan birkóztak volna meg a kiejtésbeli kihívással az erdőművelők, hogyha az első hazánkba érkező láncfűrészeket történetesen nem a Stihl, hanem a svéd Husquwarna gyártja. De ez már a Nádasdy Ádám feladata, túl messze visz a dugóhúzók csodálatos világától.
Stevie Kraft
Korábban: