Már megint mellélőttek a magyarok a London Wine Fair katalógusával. Jövő héten kezdődik a szép nagy ütős borkiállítás a brit szigeten. Ott lesz mindenki aki a borban számít, vagy számítani akar. Elvileg a magyar borok is, igaz ez a katalógusból nem derül ki. Megint megvertük magunkat, ügyesen, már a rajtvonalnál.
Meghozta a posta Stevie Kraft meghívóját a London Wine Fairre. Nem kell ezen mit csodálkozni, egy héttel a brit sziget legnagyobb boros banzája előtt több ezer iparági kispajtás kap ilyet: sommelier-k, borkereskedők, újságírók. Vonalkódos belépőkártya, meg egy katalógus, hogy mit érdemes megnézni, ki lesz ott, mi a program, kik okoskodnak a színpadon és hol lehet szendvicset kapni. Nagyszerű, juhéj.
Kraft legott felcsapta a katalógust, hogy megnézze, hol lesznek idén a magyarok, ki lesz a standon ésatöbbi. Nemzeti büszkeségfélének nevezni túlzás volna, amolyan egészséges érdeklődés a közös dolgok iránt. Magyar relációban a Wine Faires katalógussal már voltak kellemetlen körök – erről később – de most Krtaftba konkrétan belenyilallt a felismerés, hogy semmi remény, kész, ez ennyi, mindig is ennyi lesz, illetve annyi fordult még meg a fejében, hogy AAAAARRRRRRGGGGGGGGGHHHHHHHHHHHHHHHHNEMÁBAZZZZ!
A London Wine Fair katalógusának van egy Országprofilok sorozata, ahol minden a borkiállításon megjelenő országot bemutatnak. Amolyan kik-ezek-és-mit-érdemes-kóstolni szájbarágó. Hasznos kis infók. Mindenki küld magáról tudnivalókat, aztán a szerkesztők szépen egyenre vágják, összerendezik, leközlik. Emellett leírják azt is, hogy az adott borokat hol lehet kapni, ki az importőr. Nem atomfizika összeállítani egy ilyet.
Ehhez képest mi áll országunkról összesen a katalógusban?
HUNGARY
Myliko (L10) is the UK’s leading Hungarian wine importer, and will be showing a Zenit, Grüner Veltliner, Pinot Noir and Pinot Noir rosé, alongside its established Pinot Grigio, Chardonnay, Sauvignon Blanc, and sparkling wine.
(Myliko az Egyesült Királyság legnagyobb magyar borimportőre, Zenitet, Grüner Veltlinert, Pinot Noirt, Pinot Noir rozét mutatnak be, a már jól megszokott Pinot Grigio, Chardonnay, Sauvignon Blanc és habzóborok mellett)
Nos, Stevie Kraft ez úton szeretne gratulálni a magyar bormarketing minden illetékesének, hogy ezt sikerült összehozni. Az országismertető konkrétan azt jelenti, hogy ezt a megjelenési felületet – ami alapján sok szakember dönt arról, hogy egyáltalán elnézzen e a stand irányába a kiállítócsarnok másik feléből – elhappolta előlük egy borimportőr.
Nem először sikerült elcseszni a katalógust, a legszebb az volt, amikor pár éve nem is szerepelt a kiadványban, hogy Hungary, csak az, hogy AMC. Ráadásul a magyar stand, illetve az ITD Furmint Bárja az I és a H szektorban lesz, nem az L20-ason!
Ehhez képest a hozzánk hasonlóan marginális Uruguaynak komoly bekezdésnyi szöveg jutott, fotóval. A cseheknek is. A románoknak is. A szlovéneknek is van embléma, fotó miegymás.
Kérdés, hogy hogy az úristenbe lehet ekkora tufa nagy hibát véteni? Nem jártak ezek az emberek még vásáron, nem volt a kezükben még egyetlen nyomorult katalógus, nem tudnak olvasni? (válaszok: de, volt, tudnak). De akkor meg miért? Valaki már meging úgy vette fel a fizetését, hogy nem végezte el a rá bízott munkát.
A magukra valamit is adó országok össze-vissza törik magukat azon, hogy már a katalógusban felkeltsék az érdeklődést. Odamenni valahova, aztán egész nap a standon gubbasztani, miközben egy fia infó nincs arról, hogy a világon vagyunk, nos az nagyon, nagyon kispályás. Az snecizés. Lehet akármilyen csilivili a magyar stand, ezt a melót azért el kellene végezni, mielőtt betesszük a fogkefét a bőröndbe.
Aztán Kraft kapott egy emailt Cseke Gábortól, aki szintén londoni sommelier kollega, amelyben csatolva küldte a PDF-meghívót az ITD Furmint Bárjába. Hatalmas nagy királyság. Cseke Gábor évek óta társadalmi munkában tolja a magyar borok ügyét Londonban. Krafttal ellentétben van benne honfiúi érzés, ilyen a természete. Akkor ezt most lefordítanám magyarra: miért kell az, hogy egy londonban güriző sommelier csóka küldi el a meghívót ingyen és bérmentve, pusztán lelkesedésből (természetesen meló után, hajnal egykor), miközben van erre egy szervezet, büdzsé, miegymás. Itt az ideje, hogy a srácok nagyfiúk módjára elkezdjenek profin dolgozni.
Így indul a London Wine Fair, szokásunkhoz híven mi ott leszünk, tudósítunk, kóstolunk megszállottan, és pihenésképpen esetleg még a spirites Distilre is benézünk.
